A Vicarious Visions mindent megtett annak érdekében, hogy a 2020-as Tony Hawk's Pro Skater 1+2 elfeledtesse velünk az azt megelőző tíz év minden traumáját, bánatát, mindazt a szörnyűséget, amit a Robomodo művelt. Sikerült: annyira jó lett a csomag, hogy most azonnal előrendelnénk a további részek remastereit is (egy 3+4, illetve egy Underground-pakk bármikor jöhetne).
Az Activisionnek sajnos jelenleg más tervei vannak, a fejlesztőket a Blizzardhoz, azon belül is a Diablo II: Resurrectedhez irányította át, így nem valószínű, hogy a közeljövőben újabb deszkás játékot kapunk. Kénytelenek vagyunk hát alternatívák után nézni, de még mielőtt elmélyülhetnénk az EA-féle Skate 4-ben, elvonási tüneteinket enyhítendő itt a SkateBIRD, amiben lényegében pont ugyanazt kell csinálni, mint a Tony Hawk játékokban, csak madárként.
Gurulj el, kismadár
A SkateBIRD alapötlete valószínűleg több, rosszabbnál rosszabb szóviccből született, de szerencsére sikerült koncepciót építeni köré, és egy bizonyos tekintetben meglepően kidolgozott, egyedi játékot kapunk. Egyedisége sajnos a feladatokban nem érhető tetten, ugyanis csak egy olyan alapkészlettel találkozhatunk, amit már az első THPS-ben is láttunk: egyszerű trükköket kell végrehajtanunk, tárgyakat megszereznünk, a SKATE szó betűit összegyűjtenünk, vagy elérnünk egy adott pontszámot. Könnyű lenne persze azt mondani, hogy nem várhatunk többet egy deszkás játéktól, de már a legendás sorozatban is ennél nagyobb változatosságot láthattunk.
Amitől viszont mégis csodálatos és magával ragadó a SkateBird, az egész körítés. Számos különböző madárfaj közül választhatjuk ki a nekünk leginkább szimpatikusat, majd felöltöztethetjük kis szárnyasunkat ízlésünknek megfelelően, és később újabb cuccokat szerezhetünk neki. Madarunk az alapvető deszkás trükkökre képes (grindok, flipek, grabek, lipek), viszont apró szárnyaival csapkodva csalhat annyit, hogy magasabbra ugrál egy ollie-t követően, illetve tud a földön visongva hemperegni, aminek gyakorlati hasznát nem sikerült kiderítenem, de azért így is mókás.
A sztori szerint az a célja, hogy boldoggá tegye gazdáját, a Nagy Barátot, aki meglehetősen lehangolttá, rendetlenné vált, nem elégedett új melójával, és a deszkázással is felhagyott miatta. A madár kis barátaival együtt útnak indul, hogy megtegye, ami erejéből telik: kitakarítsa a szobát, bemenjen a Nagy Barát munkahelyére, építsen és romboljon, amit épp a feladat megkövetel. Akármit teszünk, akármilyen trükköt kell megcsinálnunk vagy cuccot megszereznünk, az többnyire kapcsolódik a történethez, előregördíti azt dialógusok segítségével, de némelyik feladat egyértelműen töltelék, amit kontextus nélkül tár elénk a játék, csak hogy hosszabb legyen a játékidő.
Csőrre esés
Az élmény egészen vegyes. Egyrészt tényleg irtó cuki minden és mindenki, de amint kiörömködtük magunkat ezen, könnyen elveheti kedvünket maga a játékmenet, mely meglehetősen kidolgozatlan. Gyakran előfordult, hogy elakadtam a tárgyakban, a madár a falra mászva próbált meg továbbhaladni, vagy épp a kamera kezdett el úgy rángatózni, hogy fogalmam sem volt, mi történik. Volt ilyen a korai THPS-ekben is, de sem ez, sem indie mivolta (fél tucat fejlesztő készítette) nem menti fel a Glass Bottom Gamest. Az dicséretes, hogy sikerült a csúszást, a trükközést leprogramozni és meganimálni, és egy hű THPS-klónt készíteni, illetve örömteli, hogy a beállításokban változtatható a sebesség, de az kevésbé pozitív, hogy nem csiszolgatták, szépítgették még. Szintén technikai hiányosság, hogy a látótér iszonyú homályos, ami rövid idő után válik szédítővé.
Az sem kényelmes, hogy minden feladat után meg kell keresnünk a következő feladatadó madarat, akit sem térkép, sem iránytű nem jelöl, ráadásul egy ponton túl már olyan szárnyasok is megjelennek, akik csak pózolgatnak. A pályák ugyan nem nagyok, de meglettem volna a keresgélés nélkül, jelentősen megtörte a folytonosságot.
A deszkás játékokban kulcsfontosságú a zene is, amivel szintén nem voltam teljesen elégedett. Az egy dolog, hogy viszonylag ismeretlen előadók dalai vagy a készítők saját számai szólnak, ezzel semmi probléma nem lenne, de 2 óra után inkább kikapcsoltam a zenéket, mert volt, ami konkrétan idegesített, vagy épp az zavart, hogy ugyanaz ismétlődik, amit már háromszor hallottam. Újabb dalokat a rejtett kazetták megszerzésével oldhatunk fel, aki ezeket nem keresi, kénytelen beérni az alap számokkal.
Ornitológusok valószínűleg szeretni fogják a SkateBIRD-öt, de csak akkor élvezhetik igazán, ha teljesen új nekik az élmény, és nem találkoztak még a THPS-sel. Akik jártasak a deszkás játékokban, elüthetik vele az időt, de jó eséllyel csalódottak lesznek egy ponton túl, vagy a játékmenet megy az idegeikre - hacsak a sztori nem lendíti őket tovább.
