Hirdetés

Sins of a Solar Empire - Teszt

|

A nagy formátumú, galaxisokra kiterjedő birodalomépítő stratégiák és a pörgő RTS-ek nagyon egészséges keveréke. Kezdők óvakodjanak tőle!

Hirdetés

Az egykori rockstaros fejlesztők alapította Ironclad nem is választhatott volna első játéka alapjául a GTA-tól jobban elütő stílust, mint az űrstratégiát. A Sins of a Solar Empire négy és fél év masszív fejlesztés eredménye, amit mind a saját grafikai motor és a játékmenet ballanszírozására fordítottak. A kiadás és a felügyelet pedig hol máshol lenne jobb kezekben, mint a Galactic Civilizations-t jegyző Startdoknál, így igen biztató előítéletekkel lehet közeledni a SoaSE-hez. Sok játéknak persze ennyi is elég, hogy végül mégis elzakózzon, a kanadai csapat stratégiája viszont nem okozott csalódást. Sőt!

Már megint az idegenek

Bár a fejlesztők nem restelltek energiát ölni a háttérvilág és történet elég részletesnek mondható kiagyalásába, aki epikus történetre vágyik, az itt csalatkozni fog. A magyarázat igen egyszerű, s egyben a SoaSE-vel szemben érzett legnagyobb szívfájdalmam: nincs benne egyjátékos kampány. A galaxisban három frakció verseng a bolygók feletti irányításért: az emberek nagy részét tömörítő TEC, az idegen Vasari faj és az emberiség ezer éve száműzött kisebbsége, az Advent. A TEC (Trader Emergency Coalition) az alapvetően békés, de maximálisan kapitalista szemléletű emberi kereskedő klánok katonai szervezete, amely a Vasari fenyegetés elhárítására jött létre. A Vasarik hajdan a galaxisuk egészét uralták, leigázva a benne élő fajokat, míg aztán egy ismeretlen hatalom belülről pusztította el birodalmukat. A teljes kihalás elől menekülve érkeztek ebbe a galaxisba, s rögtön elkezdték a terjeszkedést. Az Advent a száműzetés hosszú évei után bosszúra éhesen lépett a csillagok közti térre, magasan fejlett technológiával és pszionikus erőkkel megtámogatva.

Civ-es kezdetek

Az egyéni kampány helyett multiban és single-ben is tetszés szerinti mapokon kezdhetjük a játékot. Az egészet leginkább egy Civilization-kezdéshez hasonlíthatnánk. Arandom mellett több tucat előre megalkotott galaxis közül választhatunk, kicsi, közepes és nagy méreten, különböző mennyiségű bolygóval és egyéb apró változtatásokkal fűszerezve. Ezután máris kezdődhet a stratégia alakítása: ott találjuk magunkat „szülőbolygónkon", amit elkezdhetünk fejleszteni, felderítőket küldözgetni a szomszédos bolygókra és kiválasztani a fejlesztések irányát. A kényelmes fejlesztgetést, felfedezést stb. viszont elfelejthetjük: a SoaSE RTS-aspektusa erre egyszerűen nem ad lehetőséget. Azonnal meg kell kezdeni a terjeszkedést, hajóépítést, mert ha elkényelmesedünk, könnyen a nyakunkra nőhet a galaxis összes söpredéke (értsd: az ellenfelek). Az egységeket gyakorlatilag másodpercek alatt legyárthatjuk - amennyiben van elég erőforrásunk - csoportokba rendezhetjük, és máris bevethetjük őket a csata sűrűjébe.

Egy Csillagkapu azért jól jönne

Mivel az egységépítés pillanatok alatt megvan, a taktikázás legfőképpen a bolygók közti utazást és manőverezést, no meg a megfelelő armadakombináció összeállítását jelenti. Az elfoglalható planéták vagy éppen aszteroida-övek, kisbolygók körül ugyanis van egy jól elhatárolható rész, ami az adott égitesthez tartozó gravitációs kutat jelöli. Egyrészt ide tudunk építeni platformokat, bányákat, különböző eszközöket, de itt történik a harc is. Ebben a gravitációs mezőben a hajók relatíve lassan mozognak, s ahhoz, hogy eljussanak egy másik bolygóra, ki kell evickélniük a szélére, és ott bekapcsolni a hiperhajtóművet. A helyzet persze nem ilyen egyszerű, hiszen az utazáshoz féregjáratokra van szükség, amelyek viszont csak véletlenszerűen kötik össze a galaxis égitesteit. Így, ha el akarunk jutni egyik bolygóról a másikra, legtöbbször igen kacifántos, több megállós útvonalat kell majd választanunk, ami nagyon sok időt vesz el, már csak azért is, mert minden egyes kapcsolódási pontnál a hajóknak át kell vánszorogniuk az éppen érintett bolygó gravitációs kútján. Nagyon nem mindegy hát, hol állomásoztatjuk a seregünket, mert az ellenfél simán el tud foglalni akár két bolygót is, mire esetleg odavánszorgunk a galaxis másik végéből.

Vas, kő meg hús helyett

A másik fontos elem a megfelelő hadseregszerkezet. A különböző hajók mind-mind másra jók: távolsági, hajók elleni rakétatámadásra, vadászfedezet biztosítására vagy éppen a bolygók lakosságának pusztítására (még nem is említettem, de brutális módon planétát úgy lehet elfoglalni, ha totálisan kiirtjuk a jelenleg ott élő lakosságot). A kutatások irányánál ezek tulajdonságait fejleszthetjük, s a „mindenből termelek ezret" elképzelésnek a maximalizált (bár szintén fejleszthető) flottakapacitás szab határt. Alapszinten ez 100, s ha úgy vesszük, hogy egy zászlóshajó 50 flottapontot foglal, erre az értékre érdemes rágyúrni, természetesen csak ha a gazdaság elbírja a kiadásokat. Ez utóbbi nincsen túlbonyolítva: bányászhatunk fémet meg kristályt, a kolóniák meg pénzt fizetnek adók formájában, s ebből a három nyersanyagból kell kigazdálkodnunk a kutatás-fejlesztést, az egységépítést és minden mást is.

Egy „fa", mind felett

A gigantikus és nagy mélységekkel rendelkező stratégiák sokszor az irányításon és az almenük almenüjének almenüjében való turkálásán csúsznak el, amit a SoaSE-ben igen ötletesen sikerült kivédeni. Egy összecsukható, majd tetszés szerint kibontható kezelőpanel, az Empire Tree a kulcsa mindennek. Ezen átlátható, hogy melyik bolygónál éppen mi történik, s milyen hajók állomásoznak körülöttük. Senki ne higgye azonban, hogy mindezt mint valami mindenki számára rögtön egyértelmű interfész formájában tálalják! Ó, nem! Ezt bizony szokni kell, hiszen első ránézésre a kicsit is nagyobb flották megjelenése után érthetetlen, miniatűr mütyürök, ábrák és életerő, meg ki-tudja-még-mi állapotjelzők halmazának tűnhet. Ha viszont az ember beletanul a kezelésébe, olyan, mint amikor Neo elkezdi látni a világot a mátrix karakterfolyamában - gyakorlatilag innen kezelhető és menedzselhető a birodalom nagy része.

Kemény álintelligencia

Azt kell mondanom, az MI igen agresszívre és keményre sikeredett, igencsak komolyan veszi a 4X alaptételeit. Amint lehet, rögtön támad, s vesztesnek tűnő helyzeteket sem ad fel - pedig így mondjuk, pár hajót meg tudna menteni csatánként. A fejlesztők okosan nem is áltatnak minket azzal, hogy a mesterséges intelligencia „tanul", de nem is beégetett scriptek alapján működik. Inkább az adaptáció szó illik rá, azaz egy adott helyzet alapján többféleképpen dönt (véletlenszerűen), és olyan intézkedéseket hoz, amelyek a nagy vonalakban meghatározott céljai eléréséhez a leginkább megfelelők. Ha például egy rendszerbe érve porrá verjük a flottáját egy nagyobb armadával, észreveszi, hogy itt nincs értelme ugyanakkora erővel újra és újra próbálkoznia (ahogy ezt teszi oly sok stratégia). Helyette inkább „dönt", hogy épít-e egy nagyobb hajóhadat annál, amivel találkozott, és megpróbál bosszút állni, vagy éppen kisebb erőkkel a galaxis másik felében próbálkozik, tudva, hogy ott biztos nincs akkora ellenállás, ha a főerők egy másik helyen tartózkodnak.

Ez bizony vasszív, nem vastüdő!

A saját fejlesztésű grafikai motor a hangzatos Iron Engine névre hallgat, és kifejezetten arra tervezték, hogy óriási játéktereket jelenítsen meg, de képes legyen abban villámgyorsan navigálni és zoomolni is. Ez maradéktalanul sikerült is, hiszen ezt a funkcióját tökéletesen ellátja: olyan röccenéstelenül lehet egész galaxist magában foglaló nézetből egy aprócska űrhajóra közelíteni, hogy az tényleg lenyűgöző. A motor képes kezelni akár 20 000 hajót vagy éppen 10 000 bolygót egyszerre, végül is mindennek csak a gépünk teljesítménye szab határt. Egy hétköznapi játékban persze nem futunk össze ennyivel, de a masszív flották összecsapása több mint látványos! A fényeffektek lenyűgözők, talán csak az éppen lesérült hajók felrobbanása előtt érzékelhető egy pillanatnyi röccenés az átmenetben.

Áss a mélyére!

A SoaSE igazi szépsége abban rejlik, hogy ha igazán megismeri az ember, az űrstratégia-RTS keverék remekül játszható eleggyé áll össze. Ez persze a hátránya is: a kezelés és a galaktikus méretű léptékek sok embert elriaszthatnak. Érdemes a mélyére ásni, s a bolygókat meghódító harcunk során bevetni a diplomáciát és az alvilágot is. Itt szert tehetünk szövetségekre, illetve fizethetünk fejpénzt valamely birodalom megtámadására.
Egyértelműen az utóbbi idők legegészségesebb, legizgalmasabb játékát kínáló stratégia, hiba lenne kihagyni.

Ami tetszett
Ami nem tetszett
Hirdetés
Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd az értesítéseket, cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)