Bár a két epizód közt eltelt idő rekordját nem dönti meg, így is megdöbbentő, hogy már 18 esztendő eltelt a Shenmue II megjelenése óta. Csaknem három teljes konzolgeneráció, megszámlálhatatlan új játékpremier, technológiai és játéktervezési átalakulások tömege zajlott le azóta, hogy Yu Suzuki dizájner utoljára elmesélt egy epizódot magnum opusából - arról nem is beszélve, hogy hány millió olyan játékos lehet, akiknek pusztán életkoruk miatt a Shenmue név semmit sem jelent. Szinte csodával ér fel, hogy annyi könyörgés után a harmadik rész végre megszületett - az pedig még valami ennél is megdöbbentőbb, hogy pont olyan lett, mint amilyennek a rajongók várták.
A játék értékelése ennek megfelelően egyszerű: aki kedvelte a korábbi két részt, imádni fogja az új epizódot is, akinek viszont gondja volt a ráérős tempóval vagy a hiperrealista játékmenettel, az most sem fogja megváltoztatni véleményét. Gyanítom azonban, hogy e sorok olvasói közt is azok vannak kisebbségben, akik anno 2000-ben Dreamcaston élték meg az első részeket, így aztán részletesen el kell merülnünk abban, hogy mitől is vált olyan különlegessé ez a sorozat.
Az előző részek tartalmából
Suzuki a Shenmue-t eredetileg egy 16 fejezetből álló, hatalmas, sok száz órás eposznak álmodta meg, majd ahogy elképesztő ambíciója találkozott a valósággal, úgy lett egyre több játékká szétvágva az amúgy is egyre rövidebbé váló mese. Végül az első rész mindössze egyetlen fejezetet tartalmazott, a második rész pedig további hármat - ehhez pedig a friss Shenmue III további két fejezettel járul hozzá.
A játék(ok) története egy Ryo Hazuki nevű fiatal japán srácot követ, aki 1986 egy szomorú, téli napján arra tér haza, hogy harcművésziskolát üzemeltető apját egy kínai alak, egy bizonyos Lan Di könyörtelenül megöli. A Shenmue tehát Ryo tétova bosszújáról szól: annak kiderítéséről, hogy ki volt ez a fickó, hogy vajon miért ölte meg az apját, és hogy mihez is akar kezdeni a dojóból elrabolt ősi ereklyével. A kiindulópont tehát nem valami eredeti, de mindezt Suzuki és csapata nem akciófilmes megoldásokkal dolgozta fel, hanem amennyire lehet, realisztikusan: a játékos tényleg a nyolcvanas évek vidéki Japánjában találta magát, ahol az élet lassú tempóban zajlik. A Shenmue II során Ryo Hong Kongban kutatott Lan Di után, de a játék az igazi végkifejlettől rémesen messze, Guilin hegyei között, egy barlangban ért véget.
A Dreamcast megbukott, a Sega nem kért az ehhez komolyan hozzájáruló, hatalmas költségvetésű játék folytatásából, és senki más sem merte finanszírozni a fejlesztést. Végül a Kickstarter segített az áldatlan állapoton, és amikor már mindenki feladta a reményt, Suzuki mégiscsak elkészíthette a harmadik részt.
Na de mi az a Shenmue?
Aki végigjátszotta a tavaly megjelent, a Sega által gondozott, de jelentősen nem felújított Remastered verziókat, az persze mindezzel tisztában volt eddig is. (A többiek számára egy rövid videó meséli el az előzményeket.) Szerencsére a harmadik rész tesz néhány gesztust a mai játékosok felé, és főleg az irányításban vehetünk észre komoly előrelépést. Nem mondom, hogy minden úgy viselkedik, ahogy a modern játékoktól megszoktuk, de legalább már senki sem fogja magát felhúzni pusztán Ryo irányításán.
Ezt pedig meg kell becsülni, hiszen máskülönben a fejlesztők nem nagyon nyúltak hozzá a játék receptjéhez. Oké, sokkal szebb lett, de hát 18 év után valószínűleg nehezebb lett volna Dreamcast-szintű grafikába csomagolni a programot, mint megalkotni ezeket a fantasztikus világokat. Ahogy megszokhattuk, a Shenmue III sem kínál olyan nagy területeket, mint némelyik mai játék, de mind Bailu falu, mind pedig Niaowu város a lehető legjobban be van rendezve. A helyiek napi ritmusuknak megfelelően élnek, és amennyire lehet, minden téren életszerűen viselkednek - például a messziről jött Ryóban nem sokan bíznak meg eleinte. A játék egyik legfőbb varázsa tényleg ez: mintha egy időgépen keresztül egy másik világba kerültünk volna. A részletekre ügyelő, tényleg fantasztikus kidolgozottsága miatt az 1987-es kínai vidék sokkal furcsább környezet lesz számunkra, mint nem egy játék generikus fantasyvilága.
Nem mind arany, ami főnixtükör
A játék legjobb pillanatai azok, amikor szabadon el tudunk merülni e helyek mindennapi életében - merthogy amikor a Shenmue III rájön, hogy valami klasszikusan videojátékos szakaszra van szükség, az élmény jelentősen lecsökken. Ilyenek például a harcok, amelyek vagy QTE-rendszerrel, vagy verekedős játékokra emlékeztető módon zajlanak. Egyik sem különösebben jó: a QTE túl gyors reakciókat kíván meg, a bunyó pedig gyengébb, logikátlanabb lett az eredeti óta. Szintén ballépésnek tartom, hogy a játékba bevezették a staminarendszert, amelynek egyetlen észrevehető következménye az, hogy ha sokat rohangálunk ide-oda, rengeteg pénzt kell költenünk evésre. És bár a monoton kulimunka minden Shenmue-re jellemző volt, ebben kifejezetten idegesítő a sok kényszerű favágás… Sokszor lesz szükségünk arra is, hogy valamiféle ajándék megvásárlásával oldjuk meg egyik-másik szereplő nyelvét, így aztán aki tényleg végig szeretné játszani a játékot, annak sokat kell olyasmivel is foglalkoznia, amit sokan időhúzásnak neveznének.
A rajongók számára az egyik legkeserűbb dolog azonban vélhetően az lesz, hogy a történet tényleges lezárásához a Shenmue III úgy 40 órája nem sokkal viszi közelebb az embert, mint ahol a második rész véget ért. A történet végtelenül lassú tempóban zajlik, és rengetegszer előfordul, hogy mi már rég tudjuk, hogy mi lenne a következő logikus lépés, Ryónak viszont még vagy három felesleges lépésre van szüksége a tanulságok levonására.
A legtalálóbb leírás, amit a Shenmue-ről olvastam, egy fórumból származik, és valahogy úgy szól, hogy ez a sorozat azt nyújtja sokórás kalanddá, amit az akciófilmek egy röpke montázzsal elintéznek. Itt megéljük a századik, semmi lényegeset nem tartalmazó reggeli párbeszédet is Ryo és Shenhua között, részt veszünk az ezredik, téttel nem rendelkező harci gyakorlaton, és elképesztően alacsony téttel rendelkező küldetéseket oldunk meg egy rakás falusi számára. És mégis: ha rá tudunk erre hangolódni, ez is elég a varázshoz.
A Shenmue III nagyjából ilyen lett volna 2004-ben is, és lesz, akinek ennél nagyobb dicséret nem kell, illetve olyan is, aki falra mászik a régies megoldásoktól. Az viszont biztos, hogy 2019 egyik legnagyobb csodája, hogy minden esély ellenére csak megjelent a harmadik rész. Reméljük, a következő felvonásra nem kell megint ennyit várni!
