Amikor 95-ben találkoztam a SEGA Rally Championshippel, még nagyon fiatal voltam, meg akartam váltani a világot, a zsebem mindig tele volt húszasokkal, hogy suli után csapathassunk egyet a haverokkal a helyi vendéglátóipari egységben.
Ej, azok voltak a régi szép idők! Bevallom őszintén, kicsit el is érzékenyültem, amikor Mazur a kezembe nyomta most így tizenakárhány év után a SEGA Rally legújabb, csillogó-villogó next-gen gyermekét, melyet természetesen féltő gondoskodással szállítottam haza aktatáskában, hogy ismét magamba pumpálhassak egy kis adrenalint.
A mai autós trendeknek megfelelően ez is tetszetős külsőt kapott, persze azért közel sem olyan szép, mint mondjuk a DIRT, de ezen a téren a fejlesztők egészen kitettek magukért. A kocsik irányítása szokható, a külső kivitelezésük igényes, nem csupán a textúra cserélődik le sárosodás esetén, a kasztni valóban sáros is lesz, amelyet persze egy komolyabb tócsával akár le is moshatunk. A „sztori" nem változott, a világ legkülönfélébb tájain kell majd tövig nyomnunk a pedált, amelyhez összesen harminc, többségében licencelt járgány áll rendelkezésünkre, plusz néhány rejtett verda, amit unlockolhatunk. Ez így összességében akár egy kiváló szimulátor is lehetne, de aki játszott már a SEGA Rally valamelyik részével, az tudja, hogy egyik sem a tökéletes realizmusáról volt híres messze földön.
Csak az insert coin felirat hiányzik
A nosztalgiázás ellenére a pár napos tesztidőszakban sokszor emlegettem fel a fejlesztő bácsik és nénik kedves rokonait, például a menüben, ahol nem lehetett a billentyűzetet konfigurálni, ráadásul nem is titkolják, hogy az egész Xbox kontrollerre van belőve. Hamar kiderül az is, hogy a félelmetes PR-gépezet itt is dolgozik. A pályákon igazából semmi extra újítás nincs, leszámítva talán, hogy a kocsi tényleg képes vájatokat vágni a sárba, hóba. Így nem csupán egy textúrán hajthatunk át, hanem a körök alatt kialakult barázdák valóban megmozdítják a felfüggesztéseket és a kasztnit. Kár, hogy a vezetési élményt ez nem igazán befolyásolja úgy, ahogy az elvárható lenne. A pályákon nem kell túl sok mindennel törődni, az NFS-ben kiművelt drift technikánk alkalmazásán kívül csak tövig kell nyomni a pedált és élvezni az esetekben kiló ötvennel is bevehető kanyarokat. Az ütközések egyébként semmit nem hatnak az autó állapotára, még a tükröket sem viszi le az oldalról érkező fenyőfa. Azért így, 2007-ben örültem volna annak, ha egy kicsit szélesebb lenne a pálya, és ki lehetne sodródni rendesen a mezőre, nem pedig nekimenni a pálya láthatatlan szélének. A játék ennek ellenére nem könnyű, sőt eléggé fel kell kötni az alsóneműjét annak, aki megszokta, hogy mindig az élmezőnyben autókázik. A mesterséges intelligencia teszi a dolgát, bár néha olyan érzésem volt, mintha benyomnák a turbógombot, amikor senki sem látja. Sebaj, mindezek ellenére egy szerethető, színes-szagos arcade stuffról van szó, tagadhatatlanul igen erős konzolos beütésekkel, egész tisztességes kivitelezéssel, így ez a rész is teljesen összhangban van az arcade-életérzéssel és az eddigi lightos SEGA-részekkel.
GameStar
