Nem tudom, ki találta ki anno a eurojank kifejezést, de most megköszönném neki, mert kiváló mankót adott ahhoz, hogy belevágjak a Secret Government bemutatásába: a GameTrek játéka ambiciózus mechanikai megoldásokkal próbál újítani a stratégiai játékok műfajában, de ez a feladat túl nagynak bizonyult az orosz csapat számára. A végeredmény emiatt egy kevéssé élvezetes játék lett, amiben azért akad néhány pillanat, amikor igazán összeáll a kép. Na de lássuk, hol siklott ki a kísérlet.
Egy mindenkiért és mindenki értem!
A Secret Government egy XVII. századi titkos testvériség vezetőjének talárjába helyez, a célunk pedig nem más, mint különböző országok politikájába beleszólni a háttérből, hogy a világ dolgait az általunk helyesnek vélt irányba tereljük. Ezt a szabad játék mellett két szcenárióban tehetjük meg, az 1688-as angol forradalom eseményein túl az Egyesült Államok függetlenségi harcába szólhatunk bele és mindkét esetben eldönthetjük, hogy újra szeretnénk írni a történelmet, vagy a valóságban is győztes oldalnak segítünk. A játékmenet ezt két rétegben tükrözi, ugyanis az államok saját vezetése mellett más titkos társaságok is keresztezhetik az utunkat, amelyekkel ugyanúgy le kell majd számolnunk.
A piros csuklyát viselő vetélytársak ritkábban tűnnek fel és nem is támadnak minket kifejezetten agresszíven, viszont ha egy olyan országban szeretnénk megvetni a lábunkat, ahol jelen vannak az ügynökeik, szinte elkerülhetetlen a konfliktus. De a Secret Governmentben az időnk nagy részét nem az ellenfél ügynökeinek leleplezésével és megmérgezésével fogjuk tölteni, hanem háttérhatalmunk kiépítésével és a szálak mozgatásával.
Az egyes államok vezetésébe történő beszivárgás egyébként talán a legjobban sikerült része a játéknak. Ha egy új országban szeretnénk megvetni a lábunkat, először érdemes helyi tagokat toboroznunk a testvériségünkbe, ugyanis más államok polgárai rosszabb feltételekkel ténykednek. Ezt követően a legtöbbet a kormányzatot bemutató képernyőt fogjuk tanulmányozni, ahol a kulcsjelentőségű tisztségeket és azok viselőit találjuk meg.
Miután kiderítettük, milyen tulajdonságokkal bírnak a hivatalnokok, megláthatjuk, melyik testvérünknek van a legjobb esélye a beszervezésre és hogy ehhez a meggyőzés, a lefizetés, vagy a megfélemlítés lesz a legjobb eszköz. Bár ennyiben ki is merülnek a stratégiai döntéseink, mégis megadja a játék azt az élményt, hogy egyre mélyebben befúrjuk magunkat az államszervezetbe.
A hivatalnokok behálózása egyrészt azért fontos, mert a Secret Government három fő erőforrásából is akkor gyűjthetünk eleget, ha egy ország főbb posztjait olyanok töltik be, akik szimpatizálnak a testvériségünkkel. Másfelől a GameTrek a korai hozzáférés időszaka során egy okos döntéssel több, az eredetileg az ún. mesterekből álló legszűkebb csapatunkhoz kapcsolódó képességet is átadott ezeknek a karaktereknek.
Így például, ha egy politikai gyilkosságot szeretnénk megrendelni, az alvilág fejét kell aktiválnunk, a diplomáciai kapcsolatok manipulációját a nagykövet megkeresésével kezdhetjük el, ha pedig az adótörvényekbe szeretnénk belenyúlni, a megfelelő minisztert kell elővennünk. A tisztviselők beszervezésének rendszere lehetővé teszi, hogy egyes országokban igazán gyökeret eresszünk és egyik fő bázisunkká tegyük, míg máshol akár egy-egy hivatalnok beszervezésével is elérhetjük az aktuális célunkat.
A fő objektíváknak a teljesítése viszont hasonló eséllyel lehet tényleg élvezetes, vagy a végletekig frusztráló. A Secret Government világát ugyanis egy részletes szimuláció mozgatja: minden országban, azon belül pedig minden régióban társadalmi osztályokra, iparágakra, ideológiákra, vallásokra és politikai pártokra lebontott folyamatok zajlanak nap mint nap. Az ezek megértését segíteni hivatott enciklopédia viszont sokszor homályosan fogalmaz, így nehezen találhatjuk meg, melyik képesség visz minket közelebb a célunkhoz, ahogy tetteink eredményességét sem mindig könnyű követni.
Hiába csökkentettem például a katonákra kiszabott adókat, a vagyonuk továbbra is nulla maradt, mikor ennek a rétegnek a gazdagítását kaptam feladatként, illetve egy képzett munkás sem vándorolt be Angliába, noha egymás után többször is használtam az ezt ösztönző képességet. Viszont az inga olykor a másik irányba is kilengett. Amikor például Hollandia meggyengítése volt a következő lépés a terv beteljesítésében, a ténykedésem eredményeképpen egy rivális állam foglalta el a katonailag megtépázott országot, és ezen kifejezetten jól szórakoztam.
A háttérben a játék ellenünk dolgozik
A korai hozzáférésű időszak végén is jelenlévő hibák viszont súlyos teherként nehezednek a Secret Governmentre. A teszt során egyszer betölthetetlenné vált a mentésem, de találkoztam a mondat közepén angolról oroszra váltó szövegekkel, a kezelőfelületet eltakaró feliratokkal is, amiknek el kellett volna tűnniük. De bugok miatt teljesen leállt az erőforrások begyűjtése is, amíg nem léptem ki a menübe, majd vissza a játékba, sőt legutóbb megkaptam feladatként egy olyan társadalmi réteg elégedettségének a növelését is, ami az adott országban nem is volt jelen.
A Secret Government tehát összességében érdekes próbálkozásnak mondható, de sikeresnek semmiképp sem. A bonyolult mechanikák működését és megértését a fejlesztők nem mindig tudják átadni a játékosoknak, a technikai bakik pedig csak tovább növelik a frusztrációt. De ha az Europa Universalis egyes részeit már unásig pörgetted oda-vissza, néhány óráig leköthet ez a fura versenytárs is.
