Mindent megszépít az idő, különös tekintettel a játékok látványára. Az ezredforduló környékén megjelent címekre úgy emlékszem vissza, mintha fotorealisztikus grafikájuk lett volna, de az ilyen felújított változatok mindig emlékeztetnek rá, hogy a tízéves Kacinak még mások voltak a standardjai.
Sok nyúl disznót győz
Valószínűleg itthon senkinek sem kell bemutatni a S.W.I.N.E.-t, a Stormregion különleges stratégiai játékát, amelyet nemcsak az emelt ki az átlagos RTS-ek közül majd' húsz évvel ezelőtt, hogy amerikai és német katonák helyett nyulak és disznók háborúztak benne, hanem egyedi játékmenete és fantasztikus humora is. A klasszikus bázisépítést elhagyva mindössze egy maréknyi egységre támaszkodhattunk, akiket küldetésről küldetésre fejlesztgethettünk, így menetelve keresztül a kampányon. Járműveink tapasztalati pontot gyűjtöttek, így váltak egyre erősebbé, egy harcedzett tankot pedig nagyon nehéz volt pótolni, emiatt kialakult valamiféle kötődés, nem küldtünk mindenkit felelőtlenül a halálba. Arról nem is beszélve, hogy maga a játék egyébként nem könnyű, ha figyelmetlen az ember, akkor már a legegyszerűbb fokozaton is belefuthat olyan pofonokba, amiken csak a visszatöltés segít. És miközben egy hardcore RTS-ben kommandíroztuk seregeinket, egységeink csak úgy sziporkáztak, szórták az egysorosokat, bosszantották az ellent, méghozzá magyarul. A szinkron a mai napig parádés (bár azért a küldetések elején az eligazítás szövegét egy hetedikes is szebben tudná hangsúlyozni), a magyar hangok messze szórakoztatóbbak és minőségibbek, mint az angol változat.
Vén disznó
Az egykori Stormregion-fejlesztőket tömörítő Kite Games arra vállalkozott, hogy az emlékeinkkel egy szintre hozza a játék grafikáját, ez pedig hibátlanul sikerült. Sajnos a pályák mai szemmel már elég felemás képet festenek, a legtöbb terület teljesen kopár, sivatagos, de az urbánus környezet jól fest. Ennél mélyebbre azonban nem mentek a srácok, vagyis a játékmenet teljes egészében a régi maradt. Nem változott tehát a kezelőfelület, ugyanolyan szolid a különböző harcba hívható egységek száma, és pontosan ugyanolyan katasztrofális az egységek útkeresése is. Úgy tűnik, hogy nem véletlenül vezetik általában emberek a tankokat, és nem nyulak: kétségtelenül jól néznek ki az Y-ban forduló vagy tolatva menekülő felderítők, de a szűk utcákon egymásban bukdácsolva közlekednek a lánctalpasok, sőt néha akár teljesen elállják egymás útját, és akkor se előre, se hátra. Ez valami olyasmi, amit már 2001-ben sem szerettünk, ma pedig egyenesen bosszantó.
A felújított S.W.I.N.E. kétségtelenül megsimogatja azok pocakját, akik immár felnőtt fejjel nosztalgiáznának, és újra szembe szállnának a Disznó Nemzeti Hadsereggel, de ahhoz korántsem elég, hogy lenyűgözze azokat, akik fiatalabbak, mint az eredeti játék. Nincs kétségünk afelől, hogy a Kite Gamesnél megvan a szükséges háttértudás ahhoz, hogy egy mai elvárásoknak megfelelő folytatást is össze tudjanak dobni, ehhez viszont nyilván az kell, hogy a rajongók érdeklődést mutassanak a franchise visszatérése iránt. Mi nagyon örülnénk egy S.W.I.N.E. 2-nek, mert ez most egyértelműen azoknak szól, akik régen oda meg vissza voltak az eredeti játéktól, és őket is csak ideig-óráig fogja lekötni.
