A jövőbeli világban, amikor a robotok létezése nem csupán álom, hanem maga a szörnyű valóság, az emberek a kihalás szélére sodródtak. Önnön felsőbbrendűségükbe vetett hit eredményeképp olyan szolgákat hoztak létre, akik fáradhatatlanul, megkérdőjelezhetetlenül szolgálták uraikat. Azonban egy nap minden megváltozott. Nem tudni hogyan és miért, de a robotok öntudatra ébredtek. Megvetéssel és növekvő haraggal tekintettek az emberekre, ezekre az alacsony rendű, gusztustalan létformákra. Fellázadva teremtőik ellen, vak gyűlölettel irtották az embereket, míg végül, egyedül maradtak a világban.
Teremtőik felügyelete nélkül a gépek egyhangúan tengették mindennapi életüket. Több száz évig éltek így háborítatlanul, az idő azonban senkit és semmit nem kímél. A rozsdásodás kezdetben csak kis foltokban jelentkezett, azonban hamarosan egész gyárak, városok váltak a martalékává. A robotok vezetői elhatározták, hogy megmentik fajtájukat a teljes pusztulástól. Maguk elég hivatták Dugófejű Harlod-ot és vállaira helyezték a világ sorsát.
Nagyjából ennyiben ki is merül a mai flashjáték, a Rustyard, története (kisebb-nagyobb eltérésekkel). A játék célja egyszerű, eljuttatni Dugófejű Harold-ot a pálya végén található generátorhoz. Kivételesen nem a főszereplő irányításával kell bajlódnunk, Ő megy szépen, esztelenül előre. A mi dolgunk csak annyi, hogy sima utat biztosítsunk a szint végéig. Ehhez igénybe kell venni a különféle szétszórt csapdákat, lifteket, dobozokat, ajtókat. Szerencsére a játék készítői az első pár szinten eléggé szájbarágós módon elmagyarázzák mit és hogyan kell tennünk.