Egyszer régen, egy messzi-messzi királyságban élt egyszer egy golyó alakú lány. Boldogan csapódott ide-oda, nem volt egyéb gondja, mint hogy vidáman guruljon kis városkájában a piactéren. Na, mielőtt bárki azt gondolná, hogy egy túlsúlyos lánnyal viccelődő rohadék vagyok, gyorsan leszögezném, itt a szó legszorosabb értelmében golyókról beszélek. És mégsem. A Rollers of the Realm egy olyan műfajkeresztezést hozott létre, amit utoljára még NES-en láthattunk 25 évvel ezelőtt, szóval nagy bátorság kellett a leporolásához. A flipper manapság eleve nem divat, bár a magyar Zen Studios mindent megtesz azért, hogy a világ egyik legjobb játéka ne tűnjön el az újabb generációk látószögéből, de hogy ezt egy RPG-vel vegyítse valaki, az bizony meglepő. Azt hittem, hogy ez olyan műfaj-korcs lesz, amely mindenkit zavarba hoz majd kicsit, de a végeredmény egyáltalán nem lett rossz. Illetve nem azért nem lett igazán jó, mert az ötlet életképtelen. Igenis van jövője a golyóalakú lánynak meg a barátainak.
Kalandos flipperasztal
Mert bizony több hősünk is van, próbálom vázolni az alaphelyzetet. Adott egy butácska kis történet egy fiatal lányról, aki megment egy lovagot a gonosz helyi báró katonáinak karmaiból, és közösen olyan kalandokba keverednek, amivel végül az egész országot megmenthetik. Egy lineáris történet, bármelyik vasárnap délutáni ausztrál családi tévéfilm sablonját tökéletesen kimeríti, ahol a fiatal hős néhány lelkes karakterrel megmenti a világot a korrupt és gonosz királytól, annyi különbséggel, hogy itt a cselekmény flipper-játékmenet mentén zajlik.
Minden hős más-más méretű golyó, így e taktikai mellékízzel kell megoldanunk a ránk váró kihívásokat. A felfedezés nem túl nehéz, ha leesik a golyó, akkor korlátlanul próbálkozhatunk, de amennyiben harcba keveredünk (ezt elkerülni nem lehet), akkor már csak három próbálkozásunk van, illetve annyi manát kell gyűjtenünk (szép lövésekkel), hogy újraéleszthessük az elesett karaktereket. Erre jön még rá az a kis extra, hogy minden golyónak (hősnek) van speciális képessége, a gyógyító például képes a flipperkarokat rendbe hozni, amit szintén kitartóan lőnek az ellenséges katonák. Elég sok mindenre kell tehát figyelnünk játék közben, de ha ráérzünk az ízére, akkor elég mókás kalandokban lehet részünk.
Értem én, hogy RPG, de mi hajtja?
Nyilván nem lehet valódi szerepjátéknak nevezni az Atlus alkotását, de kétségtelen, hogy több egy ügyességi játéknál. Akció közben nemcsak manát, hanem aranyat is gyűjtünk, ezekből vásárolhatunk extra cuccokat a karaktereknek, amelyektől erősebbek, gyorsabbak lesznek jobb extra képességekkel. Sajnos több RPG-megoldás nincs a játékban, de a képességeknek fontos szerepük van az egyre nehezedő kihívásokban, nem mindegy, hogy milyen csapatot rakunk össze egy adott asztal végig viteléhez, amelyből a kampány során több mint 30 vár hőseinkre. Bossharcok is lesnek ránk, amelyek megizzasztanak, de azért nem annyira vészes a helyzet, bármikor visszamehetünk a korábbi pályákra lootolni, kényelmesen feltápolni magunkat, így garantált a továbbjutás. Van még egy Arena mód is, itt kihívásokat kell teljesíteni, Steam Leaderboard-támogatással a PC-s kollégáknak, ha esetleg ez mozgatná a nagyérdeműt.
Milyen jó is lett volna…
A Rollers of the Realm nagyon ötletes koncepció, rá lehet kattanni. Sajnos azonban a kivitelezés korántsem hibátlan: a grafika buta, egy flipperjáték esetében a normális fizika pedig alapelvárás lenne. Persze itt a golyók képességei eltérőek, és még kicsit mozgatni is lehet őket, de akkor is, egy Zen Pinballhoz szokott játékos gyakran a tenyerébe temeti az arcát, úgy pedig köztudottan nehéz játszani. Ezzel együtt az élmény teljesen vállalható, hosszú órákon keresztül lekötött a kalandos golyózás (vagy a golyós kalandozás, ahogy tetszik), szóval egy próbára azért mindenképpen ajánlanám a cuccost. Csak az átvezető részeket kell kibírni valahogy, mert ilyen retek színészi munka a manapság divatos igénytelenség érájában is ritkán kínozza az embert. De most azért mégis sikerült valahogy.
