Természetesen eredeti helyesírással, tiszteletben tartva a költői szabadságot:
Ledneczky József - Taborea Barlangja
A legtöbbeknek Taborea a harcok földje
de nekem csak a rétek lankák nyugott völgye
figyelve a városok nyüzsgését, látva a kalandorok pengéjét
egy szűk utcában egy taláros idegen kínálja fel ereklyéét ha megtalálom neki szeme fényét.
A kislányt keresve hosszú út állt elém
melyen dicső paripám Mnerius vigyázott rám.
Sok földet bejárva messzi tájakat elhagyva kutattam utána de nem találtam rá.
Az idő későre járt mikor egy barlangba betévedve fekve vártam a sötétedést mely után álom várt reám.
Felkeltem és látám a barlang bejárata semmivé vált, Mnerius hű barátom ott volt mellettem kinek rúgása fájt
De így biztossá vált hogy szemem nem kábulat gyötri. Nem volt hát más választás, elindultam a sötétben előre.
Magam életét nem féltettem, sokkal inkább Mneriusét ki nem érdemelt ily halált, 's idegen barátom ki lányát várja
vajon megtalálja-e ha életemet itt éri a vége. E gondolatokkal küzdve a sötétben egy hang üté meg fülem minél magasabbat
taborea földjén nem halott ember soha. Vékony hang volt, rezgő és félelemmel telt attól mit nem lát, nem csoda hisz e barlangban a legbátrabb vitéz is fogát hagyhatja.
Gyorsan elsiettünk a hang 's gazdája felé. Meglepődve látám hogy egy kislány guggol árván e sötétben hová a gaz sem való.
Megkérdeztem hát a kislányt kihez tartozó e drágaság.
Apja gazdag úr taborea gyöngyében a hősök hazájában, Varansban. Nevettem egy nagyot mert azt hitte szegényke itt hagynám ha apja nem fizetne drágán.
Felraktam hát a lóra és tovább kutattam a fényt mely csak nem jött elém. Elém jött más, egy fénylő varázs melynek gazdája az idős Sharatiel, a varázsát követve találtam őt egy kis vájatban elbújva hol botját tartva kereste azt mit én.
Sharatiel drága barátom még régről ismertem, mikor még a démon lord küzdött a világ ellen és ő már ott volt hogy mentse mi menthető.
Elmondta hogy végig engem követett mikor e barlangba beért, de a barlang megérezvén az ősi erőt, őt rögtön elnyelte akár egy erőd.
Tudakoltam hat e a falra ősi varázsa mely már többször odázta el vesztem mint ahányszor egy nap levegőt veszem.
"Drága barátom, gondolod itt lennék még, ha mágiámat a fal akár megérezné? Egy módja van hogy hazajussunk barátom, egy rúnát kell találnom mely utat nyit haza hol a tébolyító sötét nem követ és elhala"
A mágus által említett rúnáról eszembe juta hogy pár hónapja kaptam ajándékba egy köpenyes úrtól ki a szolgálataimat megfizetni nem tudta és én azt hittem hogy értéktelen kő csupán melyet tarisznyámba dobva mentem haza.
Sharatiel megörült hogy vége a gondoknak, de rövid volt a boldogság mely után a kétségbe esés várt, fájó de a kő nem volt sehol, se Mneriusnál se zsebeimben sehol nem találtam rá.
Elindultunk megkersni a rém álomnak kulcsát melyet a mágus botja vonzott így utat hozott elénk melynek végén egy sötét alak várt, pengéim hüvelyéből kiemelve vártam hátha ellenség vár rám 's láttám shara cimborám sem bízik abban mi szeme előtt van.
Egy vándor ált előttünk kinél kulcsunk volt 's azt mondta vagy a lány vagy a rúna. Miután megértettem vele hogy a lánnyal nem jut messzire ha itt hagyjuk egyedül belement az üzletbe hogy hazavivén a lányt apja jutalmát át adom neki ha a rúnát sharatiel használatba veheti.
Így is lett 's Varanas kapujában eszmélve vittem volna be a lányt kire apja várt de csak egy kést kaptam a vállamba, a vándor volt a feladója. Elájultan fetrengtem a köves út közepén Mnerius vett hátra.
A vándor ki bevitte a lányt nem is hasonlított rám, így az apja felismerte hogy nem saját küldöttje tért vissza. Mnerius besétált velem a hátán és miután sharatiel életbe tartán bebizonyítottuk hogy csel áldozataivá váltunk.
Én magam nem is értettem miért várt rám az úr hisz sosem láttam de miután közelebjött megláttam ékszerét az ujján mely bizonyított hogy a taláros úr vala.
Megköszönte szolgálatom és gazdagon jutalmazott, volna de elutasitottam minden anyagi javat, mire sharatiel barátomat megkérdezhette volna ő már eltűnt tova hisz a zsákmányért futás neki sem áldás.
Mikor épp hazafelé vettem az irányt az úr mégis kezembe nyomta ajándékát melyet elfogadni nem akartam de egyszer csak köddé vált.
Kibontottam az ajándékot és egy köpeny volt benne mellette pedig egy levél benne egy arannyal és a következő felirattal, "Mnerius te kalandor hű társa lakomázz ha urad úgy tartja" jót nevetve indultunk haza hol Mneriust várta a zaba engem pedig a tetők nyugalma, hol az estét bámulva vártam a következő kalandra.
Molnár Péter - A tünde ikrek átka
Ősi prófécia szólt e dologról,
A tünde nemzet sötét múltjáról.
"Királyi vér visz romlásba,
S beteljesedik az ikrek átka!"
Hiábavaló volt Palun'aik tette,
Mikor ifjabbik fiát száműzte,
A prófécia mégis beteljesült,
Mikor a Fénysugár helyéről kikerült.
S a gonosz nagák börtöne,
Leomlott, porrá lett örökre.
Így a kontinens gigászi vulkánja,
Fenyegetően tekint Taboreára!
Murányi Attila - Óda a szerepjáték-királyhoz
Tisztelgünk előtted, szerepjáték-király,
Néked a tisztelet mindenkitől kijár.
Konkurenciáid előtted térdelnek,
S ki még talpon van, annak fejét véteted.
De hogy is fogantál meg, te nemes márki?
Múltban lelki ihletőd megfogant, s játszik
Évek óta töretlenül több millió
Ember rajta, kik nem tudják, hogy mi a jó.
Huang-Ti-nak sarja, neve nem egyszerű,
De amit tett az mégis: igen nagyszerű.
Megfogantál elméje rejtett zugában,
És ő már érezte; biztos a dolgában.
Leült egymagában, gondolkozni kezdett
Majd hozzálátott mentális szülésednek.
Mikor kész volt a terv, csapatot ragadott,
S társival piacra dobott, mint korongot.
Sokan meg is szerettek, ami nem nagy csoda,
Szépséged felér egy hatalmas palota
Szépségével, és emellett nem csak szép vagy,
Az emberek veled töltik napjaikat.
Persze csak azok, akik tudják mi a jó,
Mert az, mi ihletett, melletted kishajó,
Míg te bárka vagy, ami örök időkre
Örömmel áraszt el reméljük örökre.
"De milyen is vagy te?" Kérdezik azok,
Akik máshol úgynevezett WoW-os arcok.
"Mitől vagy jobb te, mint mostani vezérünk,
Válaszolj hát minden kérdésünkre, kérünk."
Tisztelem benned, nagy fenség, személyedet,
Tisztelem azt is, hogy kioktattad őket.
Próbáljanak csak ki szépen, és nyugodtan,
Meglátják majd, igen szegény vagy bugokban.
De gondoljunk a lustábbakra is, bizony,
Vannak, akiket ekkor elönt az iszony.
Nekik most érveid elregélem szépen,
Majd aztán eldöntik, megvesznek-e vagy sem.
Itt jegyezném meg, hogy a dolog csalóka,
Urunk-királyunknak nincsen havidíjra
Szüksége, ingyenes, következésképpen
Letöltöd, felrakod, máris fut a gépen.
Megvenni is csak akkor kell, hogyha gyűjtöd
A dobozos játékokat, hidd el, bűnöd
Nem lesz belőle, de ha mégis megveszed,
Örülj, mert lesz dobozos Runes of Magic -ed.
Mielőtt kérdeznéd: igen, ez bizâ019 nagy szó.
Na de elég ebből; lássuk, mitől lesz jó
A játék: alapjában véve igen egyszerű,
Mész, mész, aprítasz, kardod feni köszörű.
A tipikus sémát feldobja azonban,
Barbár vagy, de mágia folyik karodban.
Itt két kaszt lehetsz egyszerre, éppen kettő,
Éppen elég: nem több, nem keveselhető.
A küldetések zöme elég monoton,
Szedj össze ilyet, majd robotolj azokon.
Szerencsére most sem kell nagyon aggódni.
Instákban is lehet questeket oldani.
Sok szép dolog van még â013 lehet házad, guilded - ,
De remélem, hogy felcsigáztam már őket.
Felség, remélem, hogy nem sértettem Önt meg
Szerény kis művemmel, mely egyfajta ötlet.
Ötlet, amely elhozhatja a szépséget,
Szép s jó dolgokat, a tökéletességet
Ebbe a műfajba, amelynek nagy harcát
Megnyerheti, csak mutassa igaz arcát.
Hogy eljöjjön az az idő, mikor a nagy
És hatalmas WoW-chat örökre elhallgat.
Senki sem fog írni a sok-sok channelen,
Mert már nem létezik, csak Felségem.
Felséged fogja beragyogni az eget,
Virtuális trombitaszó köszönt téged,
Zengi minden idők örök s nagy himnuszát,
A hatalmas Runes of Magic főtémáját!
Szabó Dániel - Óda a Runes of Magic-hez
Bármit tolok, kocka lelkem soha el nem fárad,
MMO-ban is próbáltam, legalább vagy hármat,
Egy sem ér fel azzal, mit én úgy szívből imádok,
A RoM-ért, bíz istenem, lebombáznám a világot.
Kelek reggel, s nem hagy nyugton, hívogat a játék,
Odapattanok menten, hisz minden perc ajándék,
Megjövendölték a maják is, 3 év múlva végem,
De addig, még ha tehetem, növelem a szintem.
Az elfek vad vidékin pengét ránt a karom,
A fővárost keresem, de nincs itt más, csak malom,
Ez sem hagy hidegen, hisz erre hajt egy küldi,
Ha nem ízlik, sincs baj, egy klikk és a gép törli.
De ni, mi az ott, csak nem PVP küzdelem?
Hova jutottam, uram, kérdem szüntelen,
Nem kenyerem a durva, egymás elleni birok,
Magas szintű ellenféltől egy csapást sem bírok.
Isten áldja a magasságos, olimposzi Frogstert,
Ki teremtett a számomra, EU-s PVE szervert,
Gyűljetek hát honfitársak, életünk a fejlődés,
Tévedsz jó barát, itt nem elég egy fejlövés.
Be is raktároztam körém, vagy egy heti élelmet,
Bár nem jelent ez gondot, csak kihalási félelmet,
Fontosabb történt, hurrá, eltűnt a fránya loading,
A rúnára esküszöm, még ha meteor is hullik odakint,
a szívem örökké a Runes Of Magic felé kacsint.
Zboray Kristóf - The Rhyms of Magic
Lehetsz harcos,
Kinek halálos
fegyvere pallos
Lehetsz felderítő,
Ki 100 méterről,
Fejbe lő,
Lehetsz zsivány
Akinek ravaszság
Nem hiány
Vagy mágus
Kinek szeme árgus
és pálcája nem cédrus
Vagy ha emberek mellet érzed otthon magad
Akkor lehetsz pala
Ki védelmez míg a boss félbe nem harap(ja)
Esetleg papnő
aki nem kötelező
healer kaszt ő!
