Rettentő mókás dolog VR-ban hülyeségeket csinálni. Dobálhatunk kacatokat, nyomkodhatunk gombokat, vagy mint a Job Simulatorban, lefénymásolhatjuk az agyunkat, és nem kell aggódnunk a következmények miatt (ne próbáljátok meg otthon lefénymásolni az agyatokat, ha egy mód van rá). A VR-élmény csúcsa volt az Owlchemy Labs alkotása; aki játszott vele, nagyjából tudhatja, mire számíthat a Rick and Morty: Virtual Rick-Alitytől.
Jaj, Morty, ne nyafogj már!
Az Adult Swim őrülten sikeres sorozatán alapuló játékban Morty egy klónját alakítjuk, akit Rick teremtett meg azért, hogy elvégezzen olyan feladatokat, amelyekhez neki nincs kedve, és unokájára sem bízná rá. Őket sokkal fontosabb kalandok várják. Először egy egyszerű mosással kezdünk; a folyamatot végigkommentálja a virtuális térben nagyon bizarrul kinéző két címszereplő, akik eredeti hangjukon szólalnak meg. Ha sikerrel elvégeztük, amit kellett, ők elmennek a dolgukra, és egy kommunikátoron keresztül beszélhetünk velük a továbbiakban - de nem akkor látjuk őket utoljára. A kilenc feladat során számítógépet, űrhajót szerelünk, vécében turkálunk, dolgokat kombinálgatunk kísérleti jelleggel, és mindenféle problémákkal nézünk szembe, amit utasítások pontos követésével, gombok nyomogatásával és tekergetésével oldhatunk meg. Eközben bejárhatjuk a garázst, a vécét, portálon át kijuthatunk az űrbe, vagy a játékon belül játszhatunk egy VR-játékot.
Nyilván minden tele van a sorozat rajongóinak célzott utalásokkal, képekkel, vicces leírásokkal, de ennél a néhány térnél sokkal többet is megnyithattak volna előttünk. Már attól jobb lett volna az élmény, ha legalább a teljes házat bejárhatjuk, vagy csak szimplán még több ikonikus helyszínt. A fejtörők során segítségül hívhatunk egy különleges Mr. Meeseekset (azt hiszem, magyarra Mr. Csicskaként fordították; a lényeg, hogy segít, és eltűnik, ha beteljesítette feladatát), aki egy fejből és két karból áll (miként valójában az általunk megtestesített Morty-klón is), és egy az egyben leutánozza mozdulatainkat. Amikor épp nem javítgatunk dolgokat, idegenekre lövöldözhetünk, és Rick érezteti velünk, mennyire értelmetlen a létünk a világon.
Mennyivel könnyebb lenne gazorpazorpiként
A PlayStation VR-os változat azzal a problémával küzd, amivel sok hasonló játék a platformon: néhány tárgyat nem lehet megfogni, és bár a padlóra ejtett cuccok elemelkednek, ha értük nyúlunk, még úgy is nehéz felkapni őket. Egy dolog, hogy át kell hozzá rendezni az egész szobát, mert ha két méternél közelebb vagyunk a kamerához, még nehézkesebben működik az érzékelés, de még maga a játék is felhívja a figyelmünket arra, hogy állva játsszunk, ne ülve, és ne nagyon mocorogjunk, nehogy leverjünk valamit, vagy kilógjunk a látótérből. Ezzel már a Job Simulatorban is volt gond, de itt is okoz kényelmetlenséget. Az egész játékot letudhatjuk körülbelül egy óra alatt, és sajnos semmi okot nem ad arra, hogy újra nekiálljunk (ezért a 8990 forintos ár elég borsos), de amíg tart, addig elég szórakoztató - ugyanakkor csak a sorozat rajongóinak lesz az, aki egy részt sem látott, az a poénokat nem fogja érteni vagy értékelni.
A Job Simulator több lehetőséget kínált; aki hasonló élményre vágyik, jobban teszi, ha megvárja a csapat következő játékát, a Vacation Simulatort, vagy netán azt, hogy a Rick and Morty: Virtual Rick-Alityhez folytatás készüljön. Nincs sok esély rá, de a sorozat atyja, Justin Roiland saját stúdióval rendelkezik, úgyhogy ha nem is az Owlchemy, de majd ők talán belevágnak a projektbe.
