Már a játék elején rögtön szerelembe eshet mindenki, aki a Papers, Please sikere után kíváncsi volt, hogy Lucas Pope mit alkotott következő játékaként. Nem elég, hogy a grafika annyira retró (monokróm), amennyire csak lehet, és számtalan régi monitorfajta megjelenítése között választhatunk, de eleinte maga a játékmenet is egy hatalmas nagy kérdőjel, míg szépen lassan ki nem derül, hogy mi is a cél.
Oké, mi a cél?
Egy nyomozót alakítunk (véletlenszerűen dől el, hogy nőt vagy férfit), akit megbíztak, hogy elemezze az Obra Dinn nevű hajón történt furcsaságokat, és derítse ki, mi történt. Egyetlen lélek sem maradt életben (vagy mégis?) a fedélzeten tartózkodók közül. A megbízó (akinek a nevét érdemes megjegyezni) azt szeretné, hogy világos legyen, mi történt.
A játékos kap egy könyvet a játék elején, ez lesz mindennek a kulcsa. Ide rögzülnek azok az információk, amelyeket megszereztünk, plusz ennek segítségével kell megállapítani, ki kicsoda, mi a neve, hogyan halt meg, és mikor. Tíz fejezetre tagolódik a krónika, amelyet a hajón mászkálva tölt ki a játékos. A nehézség abból adódik, hogy bár kiderül, mi történt a hajón, mivel alig szólítanak valakit a nevén, az már rettentő nehezen követhető, hogy ki, mikor és hogyan halt meg.
A Return of the Obra Dinn hamar figyelmeztet rá, hogy nagyon sok esetben csak logikai következtetések által lehet megfelelő válaszra lelni, de pont ez a szép benne, talán ez a játék áll a legközelebb egy valódi nyomozáshoz. Három jól "megtippelt" sors után további titkok nyílnak meg, így egyre mélyebbre lehet hatolni a hajó belsejébe, és megpróbálni összesakkozni, ki hogyan vesztette életét.
Múltba szállás
A tíz fejezet során hamar kiderül, hogy vízi szörnytől kezdve lázadáson át mindenféle sújtotta a legénységet, ami csak egy jó regénybe illik. A hullák mellett egy mágikus iránytűvel hadonászhat a játékos, mire átkerül egy pillanatfelvételbe, amelyet körbejárva minden szögből megnézheti, miként zajlottak az események. Eközben hangeffektek és dialógusok festik le ezt a pár másodperces időszakot. A könyv nagy segítség, ugyanis mindent követ, minden relációt megjegyez; a játék nagy százalékában ezt fogjátok lapozgatni azon morfondírozva, hogy vajon a hajó személyzeti és utaslistáján szereplő nevek kihez tartoznak, és hogyan érte utol őket a végzet. Senki sem váltott nevet, és többnyire mindenki a beosztásának megfelelően cselekszik, azaz mondjuk a matrózok nem lébecolnak a kapitány kabinja körül engedély nélkül. Az akcentusokra is érdemes figyelni; egy ír hang nyilván sokkal jobban kilóg a csapatból, mint egy skót.
Mivel a játékos egy biztosítási ügynök, minél alaposabban sikerül rekonstruálni az eseményeket, annál jobb eredményt ér el a végén. Amennyiben szuper jól teljesít, egy plusz fejezet is megnyílik, ahol további rejtélyekre derül fény. Ezt elsőre majdnem kizárt, hogy sikerül összehozni, de egy biztos: ha valaki jól akar szórakozni, semmiképp se használjon segítséget a játékhoz. Rendkívül ajánlott azoknak, akik elég jók angolból, sajnos mindenki más számára nem nyújt majd akkora élvezetet a játék, lévén hogy szorosan összefügg a játékmenet a hangok és a nüansznyi szisszenések összekapcsolásával.
