Nem bővelkedünk ilyenekben, de megesett már, hogy egy játék cselekményének részben Magyarország adott otthont. A legelső Hitmanben (és persze a remake-ként szolgáló Contractsben) például a budapesti Gellért hotelben vadásztuk le célpontunkat, a Jalopy című csodában egy Trabantról mintázott járgánnyal szelhettük át kis országunkat.
A frissen debütált Remorse: The List képében pedig most már van magyar fejlesztésű, Magyarországon játszódó horrorjátékunk is. A helyszín Hidegpuszta, ahol nem a kenyér ára a legijesztőbb dolog, és kést sem azért ragadunk, hogy szendvicset kenjünk magunknak. Egy szürreális bevezető után a városkában térünk magunkhoz, és habár a történetet nem szeretném most boncolgatni, ne magatokat okoljátok, ha jó ideig fogalmatok se lesz arról, hogy mi zajlik körülöttetek.
Rettegés Hidegpusztán
Képek vagy a trailer alapján azt hiheti az egyszeri nézelődő, hogy a Remorse egy újabb steames tucatcím, ami baltával faragott grafikája és olcsó ijesztegetései miatt egy fillért sem ér, de ha vesszük a fáradtságot, és mélyebbre ásunk, aranyat találhatunk. Vagyis inkább egy kicsit koszos, itt-ott töredezett aranyrögöt. Elég is a metaforákból, mert szeretném megdicsérni a DeppreSick Team fejlesztőit, mielőtt bemutatnám, mit is raktak össze.
Egészen pontosan azért jár a taps, mert sikerült úgy felépíteniük Hidegpusztát, hogy tényleg azt érezzük, egy tipikus magyar faluban/kisvárosban rakjuk tele a gatyánkat. Ezt pedig nemcsak a magyar feliratú táblákkal tudták elérni, hanem a házak és az egész utcakép megjelenésével is.
Meg lehet élni 47 ezer töltényből?
Játékmenetével a Remorse olyan klasszikusokat idéz meg, mint a Silent Hill vagy a Resident Evil, de az FPS-nézet miatt akár a F.E.A.R.-t is említhetném. Ebből fakadóan nem az asztal alatt kucorogva fogjuk várni, hogy elslattyogjon a csúnya bácsi, hanem keményen odapörkölhetünk neki. Eleinte egy kés vagy egy törött, de használható ásó lesz a társunk, de én nagyon hamar rábukkantam például egy Uzira, szóval a lőfegyvereket sem kell nélkülözni.
Szükség is lesz az önvédelemre, mert Hidegpusztán olyan arcok laknak, akiknek látszólag nem az a legnagyobb problémájuk, hogy a zöld vagy a lila focicsapat rúgja jobban a bőrt. Helyette néha a földön, kígyóként csúszva rontanak ránk, és az is megesett, hogy fedezékből, természetesen sikítva törtek az életemre. Ez utóbbi amúgy nem a legstílusosabb megoldás, de nyilván hatásos.
Hősünk a fegyverek mellett más hasznos apróságokkal is megtöltheti a játékbeli "zsebeit". Elemet szedhetünk fel a zseblámpához, vagy kulcsok után kutathatunk, ha be szeretnék jutni egy kiszemelt épületbe. Ezeken túl egyéb, az előrehaladáshoz szükséges eszközöket is találunk. Letisztult az inventory, és habár a tárgyhasználat picit a kalandjátékos megoldásokhoz hasonlít, nem problémás a kezelése.
Játékmenet terén nem villant izgalmas újításokat a Remorse, és nem nagy kunszt beletanulni a "megyünk, lövünk, ajtót nyitunk" felállásba sem. A játék nem fogja nagyon a kezünket, szóval nem rohanhatunk végig az egészen egy nyilat követve. A könnyű kezelhetőség mindenképpen pozitívum, ám a kiszámíthatóság sajnos már más tészta. Főleg egy horrorjátéknál.
Videótesztek, magyarázók, érdekességek, beszélgetések, livestreamek, végigjátszások, magyar feliratos előzetesek.
Ne sikíts már az arcomba, ember!
Sokkal nehezebb félelmetes, baljós hangulatú horrort alkotni, mint olyat, amely a képünkbe visító rondaságokkal igyekszik kiugrasztani minket a székből. A Remorse hangulata nyomasztó, nem vidám dolog a gyatrán kivilágított utcán ballagni, miközben még a zene is azt sugallja, hogy "nem kéne itt lenned, haver". Ijesztegetések terén viszont picit felemás a helyzet.
Az általános tapasztalat azt mutatja, hogy a bénán használt jumpscare-ek egy idő után inkább idegesítik az embert, míg az ügyesen időzített és kivitelezett ijesztések hatására még akár az "áldozat" is elismerően csettinthet. Jelen esetben valahol a kettő között van az igazság. Akadtak kreatívabb jelenetek, mint például az, amikor egy szétcincált torzó repült felém az utcán, de sajnos nem volt hiány kiszámítható, fapados jumpscare-ből sem. Nyilván gyanús az, ha egy csukott ajtónál villogni kezd a lámpa, na.
Ami a körítést illeti, a kategóriájában elvárható szintet hozza a játék. Jók a hangok, a zene nem kerget az őrületbe, és a grafika is viszonylag hihetően tálalja a hidegpusztai miliőt. Szeretem a horrorokat, de sajnos a témaválasztással engem hamar elvesztett a Remorse, az viszont látszik, és elismerem, hogy komoly munka van a projektben.
Nem fair dolog egy indie címtől AAA szintű élményt várni, szóval fontos, hogy a helyén kezeljük a DeppreSick kalandját. Én úgy vettem észre, még mindig van igény az ilyen jellegű alkotásokra, szóval várhatóan ez sem fog eltűnni a süllyesztőben. Az elborult horrorjátékok rajongóinak egyértelműen megér egy próbát, csak ne számítson senki arra, hogy hősünk Troy Baker hangján narrálja majd, mennyire rossz neki.
Ha listát vezetnék a figyelemre méltó, horrorokat gyártó indie csapatokról, sanszos, hogy a DeppreSick Team nevét is felvésném rá. Esetleg jöhetne legközelebb egy szellemes-atmoszférikus kaland, nem?
