'Reggelt!

Parasztbácsi sétál a Hortobágyon, már nagyon szomjas, egyszer csak meglát egy kutat. Odasiet, felvesz egy kavicsot és beledobja, de nem hallja, hogy hol az alja. Erre megfog egy fadarabot, beledobja, de most se hallja, hogy hol az alja.
Már nagyon ideges és szomjas, meglát egy nagy üllőt és beledobja, de még mindig nem hall semmit. Ekkor hátranéz és látja, hogy egy kecske rohan felé és fel akarja öklelni. A bácsi gyorsan félreugrik, a kecske pedig beleugrik a kútba. Ezt nagyon nem érti szegény öreg. Kisvártatva jön egy ember és megkérdi az öreget, hogy nem látott-e erre egy kecskét. Erre a bácsi ezt feleli:
- Dehogynem! Épp az előbb ugrott bele a kútba.
Erre a férfi azt mondja:
- De hát az lehetetlen! Egy rohadt nagy üllőhöz volt kikötve!

Két székely beszélget:
- Te, Áront mégsem holnap temetik, hanem pénteken.
- Miért, jobban van?

Egy család elmegy az erdőbe gombát szedni. Mikor hazaérnek, úgy gondolják, kipróbálják a kutyán, hogy mérgező-e. A kutya megeszi, nincs semmi baja. Másnap reggel látják, hogy a kutya meghalt. Rögtön rohan az egész család a kórházba gyomormosásra. Mikor hazaérnek, a szomszéd szól a sápadt férjnek:
- Te Pista, nagyon sajnálom, hogy elütöttem a kutyátokat.