'Reggelt!

A feltűnően idegesen viselkedő seftest megszólítja a cimborája:
- Mi bajod öregem? Látszik, hogy sík ideg vagy.
- Ne is mondd, nem megy az üzlet, elfogyott pénzem, elromlott a kocsim, ráadásul anyósom jelezte, hogy hozzánk költözik... Jut eszembe, eladom neked, mennyit adsz érte?
- Hülye vagy te? Semmit.
- Áll az alku. Tiéd.

Tanárnő: Na, Móricka itt van ez a térkép. Mutasd meg rajta Amerikát!
Móricka: Tessék, itt van!
Tanárnő: Na, osztály, azt tudjátok, ki fedezte fel Amerikát?
Osztály: Móricka!

Az öreg postás már 35 éve hordta ki a küldeményeket nap, mint nap, hóban és szélben éppúgy, mint a legnagyobb forróságban. Lassan elérte a nyugdíj korhatárt, és azok az emberek, akik ismerték és szerették (mert mindenkivel kedves és udvarias volt), mind megajándékozták valamivel utolsó munkanapján.
Az egyik háznál a teljes család várta, és egy kis ajándékcsomagot nyomtak a kezébe.
A másiknál kapott egy doboz finom szivart.
A harmadiknál (akivel többször váltott pár szót horgász-szenvedélyéről) nagy doboz csalit kapott.
Az egyik háznál pedig a gyönyörű, fiatal szőke háziasszony sokat sejtető hálóköntösben várta, megfogta a kezét, bevezette a hálószobába, és élete legszenvedélyeseb szeretkezésében részesítette. Miután kipihenték magukat, a lány kiment a konyhába, és nagyszerű reggelit készített. Miközben evett, meglátta, hogy kávéscsészéje alatt egy százas lapul.
- Amit eddig kaptam, túl szép ahhoz, hogy szavakba lehessen önteni! - mondja a postás. - De szeretném megkérdezni, a százast miért kapom?
- Tegnap este mondtam a férjemnek, hogy ma lesz az utolsó munkanapod - válaszol a lány - és megkérdeztem, mit adjak neked.
Azt mondta: "B*meg, adj neki egy százast!" A reggeli már az én ötletem volt.