'Reggelt!

Egy srác üldögél otthon, épp tekeri a jointot, egyszer csak csöngetnek. Kiszól:
- Ki az.
- A halál vagyok, érted jöttem!
Hát a srác nem tud mit csinálni, ajtót nyit és ennyit mond:
- Hát ha menni kell, menni kell, de legalább előtte szívjuk el ezt a dzsoját, ha már megtekertem.
A halál rááll, beszívnak mint a dög, röhögnek, kivannak. Eltelik az idő, a halál megszólal:
- Miért is jöttem?
- Nem tudom - így a srác.
- Na mindegy, megyek, későre jár.
A halál elmegy, másnap megintcsak kopogtat az ajtón, a csávó megintcsak épp tekerésben van.
- Hát Halál, látom megint jöttél, vigyél, nem bánom, de azért ezt a cigit még tegyük el.
A halál megint rááll a dologra, nem siet, amúgy is bejött neki a dolog.
Elszívják a cigit, megintcsak kutyául kilesznek. Eltelik az idő, megkérdi a Halál:
- Minek is jöttem?
- Foggalmam sincs.
- Akkor megyek, nagyon eltelt az idő.
A Halál elmegy, ám másnap megint kopogtat hősünk ajtaján, aki hogy, hogynem, ezúttal is épp a napi cigijét sodorja. A Halál megszólal:
- Na szívjuk el azt a cigit, azt már itt se vagyok.