Van egy női hang, ami azt mondja, csak menj és menj előre, és egyszer kijutsz az építményből, amelybe be vagy zárva. Van egy férfi hang is, ami viszont ennek ellenkezőjét állítja, azt, hogy átvernek, és a halálodba rohansz. Te melyiknek hiszel? A Q.U.B.E: Director's Cutban végül is mindegy; a játék lineáris, így is, úgy is ugyanahhoz a befejezéshez jutunk el, és valójában nem is a sztori a lényeg. A négy éve megjelent alapjátékban még igazi sztori sem volt, és meglepő, hogy a Director's Cut kiadásba bekerült narráció mennyire feldobja az egyébként egészen egyszerű és rövid játékot.
Qocka
Az egész azzal kezdődik, hogy névtelen hősünk felébred egy kockákból álló teremben, nem tudjuk, ki ő és miért került oda. A női hang elmondja, hogy az űrben vagyunk, de ő csak a Nemzetközi Űrállomásról tud nekünk segíteni, mindent magunktól kell csinálnunk. Ébredés után feltűnik, hogy van rajtunk két kesztyű, segítségükkel, mint később kiderül, különböző színű kockákat (többnyire inkább téglatesteket) tudunk manipulálni. A pirosakat például kihúzhatjuk a falból/padlóból, a lilákkal forgathatjuk a falakat, a kékek egyfajta rugók: magasra vagy messzire löknek minket, a sárgák pedig hármasával járnak, és ha egyet kihúzunk, a többi is mozdul vele. Ezekkel machinálva kell megoldanunk a fejtörőket, és továbbjutni a következő szekcióba. Minden szekció egyedi fejtörőket kínál, van, hogy tartózkodási helyünk, a szoba, teljesen sötét, és kapcsolókat nyomogatva váltogathatjuk, hogy melyik színű objektum világítson. Ami nem világít, az attól még nem tűnik el, észben kell tartanunk, mi hol található. Egy másik kihívás során fénynyalábokat kell terelgetnünk tükrökkel, hogy azok a megfelelő színű kockákon áthaladva olyan színnel érkezzenek meg a végső, nagy kockába, mint amilyen ő maga. Remélhetőleg mindenki emlékszik még, milyen színt kap, ha pirosat kékkel vagy sárgával keresztez.
A hétből öt minimális gondolkodást igényel, viszont az utolsó kettő olyan rettentő nehéz, hogy sokaknak valószínűleg elmegy a kedve a végigjátszástól. Az egyik már csak azért sem egyszerű, mert a kockák el tudnak forogni; látszik, hogy fejlesztők a motor realisztikus fizikájára bíztak mindent, de itt hasznosabb lett volna, ha minden kocka csak kötött pályán mozoghat. Az egyes szekciók között épp annyit sétálhatunk, hogy a hangoknak legyen idejük befejezni mondanivalójukat.
Eddig okosan, innentől gyorsan
A Q.U.B.E: Director's Cut kvázi sztorimódja nagyjából két-három óra alatt teljesíthető (az utolsó két szekció miatt négy is lehet), de az Against the Qlock módban tíz extra kihívást találunk, melyeknél nem az eszünket, inkább az ügyességünket kell használnunk. Attól függően, milyen gyorsan érünk be, háromféle medált kaphatunk. A jobb teljesítmény elérése érdekében felvehetünk különböző power-upokat is, amiktől magasabbra tudunk ugrani, gyorsabbak leszünk, vagy kinyitnak egy átjárót, melyet használva hamarabb juthatunk el a pálya egyik pontjáról a másikra. Bár végig adrenalinfokozó zene szól, sajnos a főhős alapjáraton olyan lassan fut, hogy nincs meg a kellő pörgés. Ettől függetlenül ezek a kihívások jópofák, és épp annyival toldják meg a játékidőt, hogy tényleg, egyáltalán ne sajnáljuk érte a mindössze kb. 3000 forintos árat.
A Toxic Games játéka nem tökéletes, elég sok elemet kölcsönöz a Portaltól, és még érezhetően kiforratlan. Azt is kihagyott ziccernek érzem, hogy PS4-en a narrátorok hangja nem a kontrollerből jön, de ez nyilván nem róható fel negatívumként. A Q.U.B.E. 2, ha elkészül valaha, ahogy a Portal 2 is, sokkal jobb lehet elődjénél. Érdemes lenne folytatni.
