Szuperhősös játékokkal tele van már a polc, ám a sok-sok rettenetes adaptáció (élükön a PC-s SpiderMan portokkal) nem igazán tudta visszaadni a mozifilmek vagy a képregények hangulatát. A 2003-as, egészen szerethető Hulk-ot is jegyző Radical úgy döntött, hogy elszakad a már csontig lerágott világoktól, és egy saját univerzumot teremt, ahol maximum csak a képzeletük szabhat határokat. Az igyekezet méltányolandó, ám azért arra is odafigyelhettek volna, hogy egy kevésbé sablonos szituációval kezdődjenek a Prototype kalandjai...
„Én ki vagyok?"
Hősünk, Alex Mercer New York közepén tér magához különös kábulatából - és ha hiszitek, ha nem, semmire sem emlékszik a múltjából. Kezdetét veszi tehát a nagy kaland, ahol a zöld mezőn szökdécselve, pitypangszedés közben (vagy ez nem az a játék?) kell kinyomoznunk, hogy mégis mi a franc történt velünk. Alex a saját testével való néhány perces ismerkedés után meglepetten konstatálja, hogy igen durva szuperképességekre tett szert. Mielőtt azonban frissen szerzett tudását a közjó szolgálatába állíthatná, először kénytelen menteni az irháját, ugyanis nem ő az egyetlen különleges mutáns a városban, a többiekből a változás pedig kiölte a barátságosságot. A válsághelyzet megoldására hamarosan megérkezik az amerikai hadsereg is, ám a katonai vezetés nem tűr meg egyetlen „szörnyszülöttet" sem a városban, így Alex hiába próbál békésen közeledni, a harcosok a fejét akarják... trófeának.
Szarva közt a...
Cinkes egy helyzet, nem? Egyik oldalról begőzölt mutánsok szorongatnak, a másikon pedig a legmodernebb haditechnikával kell szembenézned. Szerencsére hősünk azért nem most jött a 6:20-assal, így hamar rájön, hogy a mutáns lét előnyeit kihasználva képes ellenségei fölé kerekedni. A legjobb atléták is megirigyelhetnék Alex képességeit: ha kell, olyan gyorsan fut, mint egy sportkocsi, hatalmasakat ugrik, akár egy nagyra nőtt bolha, így ha a helyzet úgy kívánja, simán felszaladhat egy irodaház tetejére, ahonnan továbbszökkenhet a szomszédos épületre. Lehetőségeink persze nem csak a menekülésre korlátozódnak, mutánsunk ugyanis rendelkezik a „fegyverteremtés" kivételes képességével is. Közelharcra kényszerülünk? Hát növesszünk gyorsan egy éles pengét bal karunk helyére. Állandó tűz alatt tartanak? Alakítsuk jobb kezünket bivalyerős pajzzsá. Körbevettek a mutánsok? Csapjunk le egy egészségeset a földre, amitől minden körülöttünk álló beszédül egy időre... A legjobb móka az egészben, hogy nemcsak ellenfeleinket, hanem a várost is elpusztíthatjuk a nagyobb harcok közepette, így aztán New York rövid időn belül nem lesz több, mint egy lepusztult metropolis. A végére hagytam az igazi csemegét: Alex képes minden embernek, aki az útjába kerül, „ellopni" az emlékezetét és tulajdonságait. Ez persze nem csak új, remek harci fegyvereket (helikopter, tank vezetése) ad a kezünkbe, hanem a sztori felgöngyölítésében is segít - az apró puzzle darabok a végén egészen meghökkentő képpé állnak majd össze...
