A Slightly Mad Studios párszor bebizonyította már, hogy nem OKJ-s képzésen tanulták az autós szimulátorok fejlesztését, de nem is csoda, hogy jók benne, hiszen a gyökereik ahhoz a SimBin Studios-hoz nyúlnak vissza, akinek a neve a GTR2-t és a GT Legends-t fémjelzi. A Project Cars első két része megtalálta az utat a benzingőzt és gumifüstöt kedvelő játékosok szívéhez, bár szokás szerint kettészakadt a tábor, hiszen nagyjából akkortájt jelent meg az Assetto Corsa, amivel össze lehetett hasonlítani. Igaz, nem volt túl jó ötlet, mert a két cím érezhetően két különböző kávéház, hiszen utóbbi kisebb költségvetéssel dolgozott, és azokat célozta, akik szeretnek küzdeni a pályán.
Ettől függetlenül mindkét játékra azt lehet mondani, hogy hozta, amit elvártak tőle, éppen ezért lehetünk kíváncsiak arra, vajon mit tud a Project Cars 3. Vagy legalábbis milyen betekintést nyújt jelenlegi állapotában, hiszen a megjelenés még odébb van néhány héttel, meg önmagában a tény, hogy lesz, is eléggé váratlanul érkezett. A Bandai Namcónak köszönhetően otthonunk kényelméből próbálhattuk ki.
Karrier és tömegrendezvények
Talán senkit nem lep meg, hogy a játék karriermódot is kínál, ami végigvezet a "gyengébb" gépektől az egészen erős, speciális futamokon induló csodákig. Ennek megfelelően, miután nagyjából személyre szabtuk karakterünk kinézetét, és elneveztük úgy, hogy az nekünk tetsző legyen, mehetünk meghódítani az aszfaltot. Ehhez első nekifutásra nem sok autó áll rendelkezésre, de amint kiderült, hogy ott van köztük egy régebbi generációs Lancer EVO, nem is volt kérdés, hogy a Civic esélytelenül indul. Innentől kezdve a menet a szokásos: le kell nyomnunk mindent és mindenkit, gyűjteni a lóvét, betakarítani az XP-t, és lehetőleg minél több részfeladatot behúzni. Ezek jellemzően olyasmikre korlátozódnak, mint adott időn belül teljesíteni a futamot, megadott mennyiségű kanyart abszolválni kifogásolhatatlan stílusban, dobogósnak lenni, és hadd ne soroljuk tovább. Ami a többjátékos módot illeti, ezt a jelenlegi állapotban nem lehetett maradéktalanul élvezni, de annyi kiderült, hogy elég összetettnek tűnik, számos lehetőséggel arra, hogy élő ellenfelek mellett is kísérletet tegyünk az érvényesülésre.
Kétszáz lett, maradhat?
Régen elmúltak már azok az idők, amikor a játékosok azt mondták, nem baj, hogy kevés a járgány, a lényeg, hogy a fizika rendben van. Ezen elv mentén mozog a Project Cars 3 is, így kétszáznál is több négykerekű volánja mögé passzírozhatjuk be magunkat, melyekből 140 pályán próbálhatjuk kihajtani a lelket. Ez az utóbbi szám természetesen nem azt jelenti, hogy ennyi különböző helyszín van, hanem azt, hogy ennyi nyomvonal, és köztük ugyanúgy megtalálhatóak létező földrajzi helyek, mint pusztán csak fikcióra alapozottak.
Ettől függetlenül egészen hangulatosak, és a verseny előtti bevezető videón nem csak földi aspektusból szemlélhetjük meg őket - igaz, ez nem feltétlen válik előnyükre, de ne rohanjunk ennyire előre. Mint a legtöbb autóversenyzős játékban, itt is nagyon fontos, hogy futamok közben rá tudjunk hangolódni a vonalvezetésre, és ne kínszenvedés legyen az ideális íveken hajtani a szekeret, hanem élvezetes koncentrációval csapódjunk a falnak egy elszámolt féktáv után. Ebben pedig elég jól remekel a Project Cars 3, mert bár rövidek az egyes versenyek, könnyen megtanulhatóak azok a helyszínek is, melyek nem létező objektumokról lettek digitalizálva.
Oké, de milyen vezetni?
Ennyi szócséplés után talán ideje becsattintani a biztonsági övet, fejünkre húzni a tűzálló maszkot, valamint a bukót, és elfordítani a slusszkulcsot. Amit biztosra állíthatunk, hogy kertes házban élők egyértelmű előnyt élveznek, hiszen megéri feltekerni a hangerőt, mert ahogy megszokhattuk, a hangmérnökök megdolgoztak a pénzükért. Az alapjáraton arrogánsan rotyogó kipufogók, a leszabályozás határán üvöltő motorok, a kiherélt belső térbe akadály nélkül bejutó zörgések, a váltó csattanásai, a turbó és a lefújószelep hangja zene a fülnek. Szinte látjuk magunk előtt, ahogy az égéstérbe jutott üzemanyag robbanása lerúgja a dugattyúkat az alsó holtpontra, és az elégetett benzinből a hajtásláncon keresztül lóerő és nyomaték válik a hajtott tengelyeken.
Hasonló a helyzet a fizikával is, bár azt be kell valljuk, hibáztunk, mert csak a profi beállításokon próbáltuk ki a játékot, és bekapcsolt segítségekkel egyértelműen más élményt adhat. Így azonban minden futam úgy nézett ki, hogy jött a mezőny, benne a sok gépi ellenfél, akiket nagyjából damilon húzott a - még fejlesztés alatt álló - mesterséges intelligencia, miközben mi minden kanyarban kilinccsel előre zúztunk. Ám ennek ellenére rendkívül élvezetes a száguldás, mert messze a leginkább kontrollálható drifteket lehet bemutatni a játékban azon autós címek közül, amiket az utóbbi időkben láttunk. Mégis félő, hogy aki nem csipázza az ilyesféle közlekedési módot, nem fogja túl nagyra értékelni. Az erővisszacsatolásra sem lehet panasz, nem tépi le az ember kezét, de szépen visszajön minden, ami az úton történik.
Dolgok, amik felett nem lehet szó nélkül elsiklani
Természetesen nincs olyan, hogy tökéletes termék, és mindez megáll a Project Cars 3 esetében is, bár a megjelenésig még van pár hét. Mindenesetre a sokórányi játék közben folyamatosan jöttek elő problémák, ráadásul olyanok, amik erősen gátolták a karrierbéli előrehaladást. Már a karakteralkotásnál (azért ne a Skyrim részletességére gondoljatok) az történt, hogy versenyzőnk hirtelen semmivé foszlott, így hiába aggattuk rá egymás után az eltérő ruházatokat, fogalmunk sem volt, hogyan is néz ki. De sebaj, úgysem a külső a fontos, tehát autóba pattantunk, hogy végre trepnizzük a gázpedált.
Ez ideig-óráig kimondottan magával ragadó, ám elérkezett az a pont, ahol a felbőszült tesztelő idegből nyom egy Alt+F4-et, felpattan a gép mögül, és veretes trágárságok közepette keresi a kamrában a születésnapjára kapott csöglei rettenetest, hogy kicsit megnyugodjék.
Történt ugyanis, hogy kiderült, a gépi ellenfelek vélhetően leszerelt amerikai rendőrök, akik mind mesteri igényességgel tudják alkalmazni a PIT-manővert minden olyan esetben, amikor megpróbálunk mellettük elhaladni, vagy ők érnek utol minket. Aki esetleg nem tudná, miről van szó, elég annyit tudnia, hogy a hátulról érkező autó az orrával oldalról nem túl tolakodóan, de kellő határozottsággal nekimegy az előtte haladó jármű hátsó traktusának, ami így rögtön önfeledt pörgésbe kezd a függőleges tengelye körül. Nos, pontosan ez történt a játékban, de nem csak úgy mutatóba, hanem folyamatosan, és akárhányszor nyomtunk a restartra, esélyünk nem volt arra, hogy a mezőny előtt érjünk a célba. Amiben leginkább az lehet idegesítő, hogy visszafelé nem működik a dolog, tehát az egyébként imádott számítógépünk által irányított járműveket nem, vagy csak nagyon nehezen lehet kibillenteni az egyensúlyukból, cserébe mi a leglágyabb érintésre is úgy pörgünk, mintha fizetnének érte. Márpedig ez nem csak az idegeinkre, de a játékélményre is roncsoló hatással van.
Ennél valamivel kisebb horderejű, de szintén érdekes jelenség, hogy nem igazán deformálódnak az autók, bár leesnek róluk karosszéria darabok, és hajolgat a lemez, de talán megbocsátható, hiszen mégsem egy Wreckfestről beszélünk. Az viszont már nehezebben tolerálható, hogyha valamilyen oknál fogva nyomunk egy restartot, az addig megszerzett látható sérülések ott maradnak az autón. Tehát ha azon szerencsétlen okból kezdjük újra a futamot, mert egy parton kúszó fóka eleganciájával robbantunk a gumifalba, akkor restart után ugyanúgy kajla lesz a jármű eleje.
Olyat is tapasztaltunk, hogy hiába tettünk valamilyen szinten egyedi festést az autóra, mire a pályára került, a gyári színében pompázott. Ez random esemény volt egyébként, mivel hol előjött, hol nem. Az első versenysorozat utolsó futama után pedig, az ünneplést bemutató animációnál mindig ugyanott lefagyott a játék, minek következtében nem tudtuk teljesíteni az adott kihívást, így jelentősen megnehezült a karrier megfelelő teljesítése. Amolyan nehéz ebéd utáni desszertként említjük meg azt, mikor is a szeretett Lancer EVO robogóvá vált, legalábbis a sebességváltás tekintetében. Ez úgy nézett ki, hogy zöld lett a lámpa, durr, egyes, padlógáz, a motor felbőgött a maximumra, az autó pedig nekilátott úgy szépen, nyúlósan gyorsulni. Nem kellett váltani, ugyanígy egyes fokozatban hagyva elgyorsult akár 200 km/h-ig, csak éppen sokkal lassabban, mint amit a verseny megkövetelt. Végül visszakaptuk a többi öt sebességet is, de a fejünk fölé kiült a képzeletbeli kérdőjel.
Végezetül pedig egy parajelenség, ami a tapasztalati pontok tekintetében bukkant fel: autón szépen lépte a szinteket, mi viszont nem. Megkaptuk az XP-t minden egyes sikerünk után, szépen kúszott is fel a jelző, de valamiért mégis level 1-en maradtunk.
Jobb lehet még?
Annyi biztos, hogy a Project Cars 3 rendkívül élvezetes tud lenni a maga csúszós fizikájával, libabőrös hangjával, és autófelhozatalával. Azonban a tapasztalt legkomolyabb hibák, vagy játékmenetbeli tulajdonságok vascsővel verik agyon a szórakozásunkat, így csak remélni merjük, hogy a megjelenésig még sikerül egy kicsit glettelni az imitt-amott horpadt kasznin. Ja, és még mielőtt elfelejtenénk, a grafika: valahogy nem tűnik meggyőzőnek. Nem a Red Dead Redemption II autós változatát várjuk el, de 2020-ban a megadott ajánlott gépigény mellé illene kicsit csinosabb megjelenést tenni. Aztán persze ez is változhat, de a helyzet az, hogy jelenlegi formájában nem győzött meg maradéktalanul a Slightly Mad Studios terméke.
