- Te mit csináltál a nagyszünetben?
- Ettem egy szendvicset, és te?
- Semmi különös, csak végigvittem a Prey-t.
Valahogy így képzelem el a beszélgetést, amiben szóba jön, hogy megint megdőlt a Prey speedrun rekord, a legutóbbi, 20 perces rohanást most sikerült megfelezni. Pedig a 20 még órában is kevés, ha valaki alaposan szét akar nézni a Talos I fedélzetén. És akkor még csak egy végigjátszásról beszélünk, márpedig ez a játék megérdemli, hogy legalább mégegyszer nekifusson az ember egy teljesen máshogy fejlesztett karakterrel.
A falakon való át-glitchelést leszámítva az ilyen speedrunok arra is rámutatnak, hogy mennyire zseniális pályákat tervez az Arkane, ahol csak a képzelet szab határt annak, hogy hogyan járunk be egy zónát.
