2012-ben bővült utoljára a Port Royale sorozat a harmadik résszel, amelynek kiadói feladatait a korábbiakkal ellentétben már a Tropico franchise-t is gondozó Kalypso Media látta el. Ezt az epizódot már az a Gaming Minds Studios készítette, amely az Ascaron Entertainment csődje után annak fejlesztőiből alakult 2009-ben, és azóta olyan szöszölős címekkel igyekezett szórakoztatni a játékosokat, mint a Railway Empire, a Grand Ages: Medieval, a Patrician IV vagy éppen a Rise of Venice. A stúdiónak tehát van tapasztalata a stratégiák és menedzselős játékok terén, így a Kalypso bizalmat szavazott neki az őszre tervezett Port Royale 4 esetében is. A kiadó hónapokkal a megjelenés előtt elindította az új rész zárt bétáját, mi pedig behajóztunk, hogy mesélhessünk róla.
A Karib-tenger matrózai
Szigorúan nézve a Port Royale 4 is bizniszszimulátor, akárcsak a szintén kalypsós Spacebase Startopia, de az űr helyett a 17. századba dob minket és nem idegen fajokra fókuszál, hanem gyarmatosító nemzetekre. Az alapkoncepció szerint egy kolónia fiatal és ambiciózus kormányzójaként kell megtanulnunk, hogyan varázsolhatunk egy kis településből nyüzsgő kereskedelmi központot, ami persze nem merül ki annyiban, hogy portékákkal házalunk a kikötők között ingázva.
A más-más játékstílust képviselő Spanyolország, Anglia, Franciaország és Hollandia hol együttműködve, hol harcolva igyekszik osztozni a karibi-térség feletti hatalmon, a gyümölcsöző együttműködésből és a perzselő konfliktusokból pedig így vagy úgy, de nekünk is ki kell vennünk a részünket. Bár a béta során csupán az alapokat ismertető és érthetetlenül hosszúra elnyújtott tutorial (a teljesítéséért legalább jár egy különleges bárka), két kötött kampány (a spanyol és az angol) és a hatalmas szabadságot nyújtó sandbox mód volt kipróbálható, azonban már ennyiből is leszűrhető, hogy a negyedik felvonás tartalom és lehetőségek tekintetében alaposan rálicitál az elődjére.
A széria történelmének legnagyobb térképén, körülbelül 12 millió km²-n szelhetjük a tengereket és nincsenek töltőképernyők vagy külön városnézet: akadozás nélkül, zökkenőmentesen mozoghatunk rajta és gördülékenyen zoomolhatunk bárhol. Pályafutásunkat a minimálisan testreszabható (csak a név és a zászló változtatható) karakterek kiválasztásának egyikével kezdhetjük el, amelyek kinézete nem sokat nyom a latba a játék során, ám előnyeik és hátrányaik annál inkább. Az általam csak Jackeline Sparrow-nak becézett The Piratess-t például nem támadják meg a kalózok - merthogy a nemzetek mellett ők is részt vesznek a játszmában -, viszont minden épületet drágábban húzhat csak fel.
Első blikkre mégsem ő, hanem a The Merchant tűnik a legbiztosabb választásnak a kezdők számára, ugyanis neki nem kell megvásárolnia az egyébként kötelező kereskedési engedélyeket és bármilyen nemzettel üzletelhet háború idején is (ennek "csak" annyi a hátulütője, hogy kétszer annyit kell áldoznia a hadihajókra). Márpedig a Port Royale 4-ben a legelső perctől kezdve ez a legfontosabb teendőnk: olcsón venni árut ott, ahol túlkínálat van belőle és eladni drágán ott, ahol hiánycikknek számít. Huszonöt különböző termékkel kereskedhetünk hatvan település között és bár szívesen válogattam volna négynél több karakterosztályból indulásként, így is számos órát el lehet tölteni a játékmenettel anélkül, hogy kifogynánk az újdonságokból.
Apropó, újdonságok! Ha elég sokáig hallgattuk már a leszállított áruért kapott arany csilingelését a játék nyugtató muzsikájával vegyülve és nem átallottunk teljesíteni egy-két random feladatot (például x mennyiségű rakomány leszállítása) sem, akkor új távlatokat nyit meg előttünk a Port Royale 4 egyik fontos funkciója, a hírnév. Minél csábítóbban cseng a nevünk a környéken, annál több tartalmat oldhatunk fel (új épülettípusokhoz férünk hozzá, fejleszthető kapitányokat fogadhatunk fel, erősebb hajókat vásárolhatunk és kincseket kereshetünk), amit tovább növelhetünk azzal is, ha odafigyelünk a kormányzónk kívánságaira és a nemzetünk kolóniáinak folyamatosan változó igényeire. Kezdetben még csak egy szolid lélekvesztővel cikázhatunk a városok között jó fogás után kutatva, később aztán egyre nagyobb lesz a flottánk (várhatóan 18 történelmileg hiteles hajótípusból válogathatunk majd a végleges kiadásban) és több dologgal is meg kell birkóznunk.
Egyrészt nem fogunk tudni mindent manuálisan lefedni, ezért szükségessé válik, hogy kereskedelmi útvonalakat hozzunk létre. Bevallom, hogy a tesztelés előtt ennek komplexitásától tartottam a leginkább, de a Gaming Minds egy átlátható és könnyen kezelhető rendszert álmodott meg, amelyben még olyan kritériumokra is figyelnünk kell, mint a szélerősség, a víz sekélysége vagy a viharok előfordulása. Útvonalainkat bármikor menedzselhetjük átlátható módon, sikerességüket pedig statisztikákkal követhetjük, szóval tényleg praktikus lett a megvalósítás (ráadásul ez sem igényel töltőképernyőt).
Tartsd szárazon a puskaport
Amikor éppen nem madártávlatból kémleljük a gyönyörű és részletgazdag tájat, akkor lemehetünk egészen a városok szintjére. A fejlesztők több mint ötven épületet ígérnek, amiket ügyesen elhelyezve nem csupán boldoggá tehetjük a lakosokat, de gyarapíthatjuk a létszámukat és optimalizálhatjuk a termelésünket is - amiket aztán olyan véletlenszerű események nehezíthetnek meg, mint a járványok. Előtte viszont el kell nyernünk a helyiek bizalmát hiánycikkek szállításával, majd építési engedélyért kell folyamodnunk, szóval nem olcsó mulatság megvetni a lábunkat több helyen is, de fáradozásaink kifizetődnek, amikor saját magunk állíthatjuk elő az eladásra szánt árukat.
Bár a gazda(g)ság fellendítésének is megvannak a maga szépségei, amit a hozzám hasonló kocakalmárok nagyra értékelnek, a Port Royale 4 valódi intenzitását nem a kereslet-kínálat, hanem egy másik újdonság, a körökre osztott harcrendszer adja. Tizenhat hajó (8 vs. 8) csaphat össze egyszerre, a szemben álló felek egy hexamező-alapú pályán támadhatnak egymásra változatos módokon és manőverpontokat használva tüzelhetnek az oldalágyúkkal, de a fedélzetre lépve ölre is mehetnek egymással a matrózok (siker esetén megkaparinthatjuk az ellenséges bárkákat). Ez sokkal taktikusabb ütközeteket tesz lehetővé, mint a harmadik rész valós idejű küzdelmei, hiszen több idő van a helyzet átgondolására, a legmegfelelőbb stratégia megtalálására és a speciális képességek bevetésére. Utóbbiak széles skálán mozognak, így javíthatunk velük a hajónkon, szerezhetünk plusz manőverpontokat, lángra lobbanthatunk egy mezőt, füstbe rejthetjük egy társunkat vagy akár egy krakent is hívhatunk erősítésnek. Kapitánya válogatja, hogy mit vethetünk be a harcban, szóval bölcsen kell választani. A meccseket egyébként lepörgethetjük saját kezűleg vagy megbízhatjuk az automatát is, hogy zavarja le helyettünk, de ha erőfölénnyel nézünk szembe, akkor nyilvánvalóan csak magunk fordíthatunk a szerencsénken. Akkor sincs gond, ha esélytelen a győzelem, mivel megadhatjuk magunkat és veszteségek árán, de életben maradunk, hogy később revansot vehessünk.
Bizonyára temérdek apróság van még, amiről nem beszéltünk a Port Royale 4 kapcsán (a multiplayerről nincs is mit), de az eddig elhangzottak alapján valószínűleg már fel tudjátok mérni, hogy érdemes lesz-e időt szánnotok rá, amint a játék befut a virtuális kikötőbe szeptember 25-én PC-re, PS4-re, Xbox One-ra és Nintendo Switchre (de mindegyik platformra megjelenik dobozosan is). Ahogy Jack Sparrow is mondta: "Hisz nyakas gaz fajtánk bitóra vár, igyunk hát, pajtás, jo-hó..."
