Minden szempontból hatalmas ugrás volt a Pokémon Sword és Shield a zsebszörnyes széria életében, hiszen míg korábban a sorozatot a Nintendo kézikonzoljainak börtönébe zárták, a Switch a szabadság kulcsát jelentette, és az új hibrid masinán immár a nappali nagy tévéjére is átköltözhettek az imádni való vakarékok, egyúttal olyan technikai hátteret is kaptak, mint korábban még soha. A Pokémon Sword és Shield tesztünkben sem titkoltam, hogy dacára a számos kimaradó régi kedvencnek (tudom, hogy a hiányzó pokémonokat sokan máig nem tudják megbocsátani ennek a játékpárnak), én bizony ezt a duót tartom a sorozat csúcspontjának, ami minden szinten a korábbi részek fölé tudott nőni. Az új platform miatt pedig adta magát a lehetőség, hogy napjaink AAA-címeihez hasonlóan az új Pokémonok se ússzák meg a szezonbérletet és a DLC-ket. Cseppet sem mindegy azonban, hogy ilyen címszó alatt mit is kapunk a pénzünkért.
Irány a sziget!
A Season Pass megvásárlása után két DLC-hez nyerünk hozzáférést, közülük pedig most az első versenyző, a The Isle of Armor jelent meg. Jó hír, hogy nem kell az alapjátékot teljesítenünk ahhoz, hogy a bővítmény által feloldott új terepet elérjük, elég csak addig eljutnunk a sztoriban, mikor megnyílik előttünk a nagy nyílt világ, vagyis az első vad vidék. Ezt követően utazhatunk is az új kalandok színhelyéül szolgáló aprócska szigetre, amelynek mérete már első ránézésre is sokkoló: hihetetlenül kicsi az új játszóterünk. Persze ahogy a mondás tartja, sok jó pokémon kis helyen is elfér, és tulajdonképpen ez a DLC valódi értéke is egyben. Összesen 108 régi kedvenc tér most vissza, köztük olyan réig ismerősök is, mint Bulbasaur és Squirtle - választásunk alapján közülük az egyik már a bővítmény elején mellénk szegődik.
Sajnos a pici (de legalább részletesen kidolgozott) bebarangolható terep mellett magáról a sztoriról sem mondhatok el sok jót sem hossza, sem pedig mélysége kapcsán. Már az alapjátéknál sem a történet volt a fókuszban, itt pedig tényleg látszik, hogy elég kevés energiát fektette bele, felejthető (vagy épp idegesítő) karakterek rángatnak végig minket a nyúlfarknyi narratíván.
Alapvetően a koncepció jó: nem kell mindig egy teljes árú folytatásra várni csupán azért, hogy minimális változtatásokat eszközöljenek a fejlesztők, én személy szerint kifejezetten örülnék, ha a jövőben is kapnának DLC-ket a Pokémon játékok, ez ugyanis remek módja (lehet) egy alapvetően kiváló játék élettartamának meghosszabbítására. Meg kell azonban tanulni azt, miből mennyi kell egy ilyen pakkba, mivel a mostani kínálat több tekintetben is kiábrándítóan gyér. És nem azért ez a véleményen, mert úgy gondolom, hogy már az alapjátékba is illett volna bepakolni a most érkezett 100-nál picivel több pokémont. Nekem tökéletesen megfelel ez a megoldás, ha mellé kapok egy rendes sztorit, pár emlékezetes karaktert, és egy olyan méretekkel bíró új területet, amire nézve nem egyből lebiggyed a szám széle, hanem elégedetten csettintek, és azzal a tudattal vágok neki a felfedezésnek, hogy most bizony jó eséllyel kellő mennyiségű tartalmat adtak a pénzemért cserébe.
Azért akad itt móka is
Félreértés ne essék, a rajongókat bőven leköti majd pár órára a The Isle of Armor is. Az új legendás pokémon, Kubfu kifejezetten cuki, fejlődési formái pedig (kettő van neki) látványos kunsztokra képesek Gigantamax alakban. A kicsinyke sziget hangulata is megkapó, és aprócska méreteit valamelyest ellensúlyozza, hogy csordultig megtöltötték elkapható lényekkel, tulajdonképpen az egész egy nagy Wild Area. Próbál minden helyi lakos kedves és megnyerő lenni, mi pedig cserébe Digletteket keresgélünk nekik - ne is kérdezzétek, ennek mi az értelme, ha elkap a hangulat akkor nem akadtok fel ilyeneken. Azzal az íróval viszont szeretnék egy sötét sikátorban hosszan is elbeszélgetni, aki megálmodta Klara karakterét (ő a Sword verzióba került be, így én vele találkoztam, a Shieldben Avery helyettesít őt). Aktuális riválisunk ugyanis olyan idegesítő, hogy azt nem könnyű szavakba önteni, próbálok inkább nem is gondolni rá újra, mert még a végén ismét felszalad a vérnyomásom.
Bár jobban dominál a soraimban a csalódottság, mint a lelkesedés, azért azt szeretném többszörösen is aláhúzni, hogy a keményvonalasabb rajongóknak tartogathat kellemes perceket az első DLC, és végső soron én is örülök, hogy felfedeztem titkait, és persze bezsebeltem az új cukiságokat és rondaságokat, de a kevésbé hardcore Pokémon-fanok viszont szerintem ezt a csomagot jóval hamarabb el fogják engedni, mint esetleg az alapjátékot, ami tökéletes alkalmas volt arra, hogy laikusokat is berántson. Sajnos mindez az első kiegészítőről nem mondható el, de ne csüggedjünk, elvégre jön még a The Crown Tundra DLC is, szóval ott a fejlesztők előtt a lehetőség a javításra. Sokkal, de sokkal többet ki lehetett volna hozni ebből, és én most is próbálok örök optimista maradni, nagyon remélem, hogy legközelebb ki is fognak. A pokémonok megérdemelnék. Olyan aranyosak.
