Bármennyire is rusnya volt szegény, a Pokémon Legends: Arceus hatalmas ajándék lett a Pokémon-rajongóknak az idei év elején, mivel most először tényleg játékmenetében is hatalmasat fejlődött, meg mert újulni a széria. Ennek tükrében már a bejelentése is kissé csalódáskeltő volt a Pokémon Scarlet és Violet duónak, hiszen visszatértek a régi formulához: a fősodorban ismételten két játékot kapunk, a mechanikák pedig visszakanyarodtak az utoljára a Pokémon Sword és Shield párosnál látott klasszikus vonalhoz.
Csak egyetlen egy elemet emeltek át az Arceusból, ez viszont szerencsére a játék egyik legfontosabb része, legnagyobb erőssége: a valódi nyílt világ. A Pokémon Scarlet és Violet játékosai ugyanis ezúttal nem egy előre kijelölt úton trappolnak majd végig, nincsenek szundikáló, a továbbhaladást meggátló pokémonok vagy kulcsokkal lezárt ajtók. Bármerre elindulhatunk, hogy teljesítsük (ugyancsak tetszőleges sorrendben) a három fő küldetésszál kihívásait.
Vár rád a nagyvilág
Kezdő pokémonunk (Sprigatito, Fuecoco, vagy Quaxly) szokásos módon történő kiválasztása után szó szerint bármerre elindulhatunk. Mindössze három irányt kapunk: elkezdhetjük felkutatni a titán pokémonokat, felkereshetjük a pokémon edzőtermeket, hogy legyőzzük a helyi bajnokokat, illetve összemérhetjük erőnket az aktuális rosszfiúk, a Team Star embereivel. Rengeteget dob az élményen ez a kézzelfogható szabadság, legalább annyira könnyű ezért elveszni a Scarletben és Violetben, mint amennyire egyszerű volt év elején a Arceusban. Az első órák izgalma után viszont könnyen fel tudja őrölni az embert a monotonitás, ennek köszönhetően pedig hiába kaptunk mérföldekkel jobb történetet mint legutóbb a Sword és Shieldben, sokan le fogják majd tenni a játékot még félúton a cél felé.
Érdekes döntés volt a dobozokon virító legendás pokémonok prezentálása, most először ugyanis nem a játék végén fogjuk őket megszerezni, hanem már közvetlenül a legelején. Ahogy haladunk előre a sztoriban, ezek a különleges lények folyamatosan új képességeket kapnak, először például megtanulnak egy motorszerű valamivé átalakulni, gyakorlatilag ők lesznek a közlekedési eszközeink (nem kell tehát végre biciklizni). Később akár vízen, sőt levegőben is hasíthatunk velük.
Az új régió, vagyis Paldea inspirációjaként ezúttal az Ibériai-félsziget szolgált. Itt található játékverzió függvényében a Naranja vagy az Uva Akadémia, ennek tanulója lesz az általunk kreált főhős is. Az említett három fő küldetésszál teljesítése során nem fogunk belefutni határvonalakba, bármikor szabadon járhatunk és kelhetünk városok és nyílt terepek között. Alapvetően most is harcolnunk kell a többi mesterrel és persze a vadon élő pokémonokkal is, utóbbiak elkapásával bővül a gyűjteményünk.
Hasznos újítás a Let's Go mechanika, melynek köszönhetően magunk elé tudjuk mozgás közben is idézni a fő pokémonunkat, hogy az automatikus harcokban azonnal ledarálja a környéken kószáló lényeket. Ez kevesebb tapasztalati ponttal jár, mint a "rendes" összecsapások, de így is fel tudja gyorsítani a fejlődést.
Kifejezetten jól sikerült a kooperatív játékmód, összesen négy cimbora tud így szabadon együtt kalandozni egy közös világban. Ha vannak barátaitok, akikkel együtt fedezhetitek fel a Paldea régiót, akkor ez hatalmasat fog dobni számotokra az élményen.
Minden Pokémon-játékba kell valami extra kunszt, ez a Pokémon Sword és Shield esetében a Dynamax és Gigantamax formák megjelenése volt - most hasonló megoldás lett a "Terastal". Ennek segítségével kristályszerűvé változtathatjuk pokémonunkat, ami kobakjára kapni fog egy extra kristálydíszt is a "Tera Type"-jának függvényében - növényi pokémonok esetében például egy szép kis virágot. "Terastallized" formában a pokémon a "Tera Type"-jával megegyező támadásokat brutálisan erős verziókban fogja elpattintani.
Recseg-ropog
Sajnálatos módon a Pokémon Scarlet és Violet platformjához mérten is piszok rosszul néz ki, és elég részletesen kidolgozott városai mellett kifejezetten sivár tájképeket mutat, de technikai téren is kiábrándító a prezentáció. Hajmeresztő bugokba tud belefutni az ember, a textúrák elmosódottak, az animációk darabosak, a képfrissítés nem mérhető mértékig tud zuhanni.
Nyilván megvannak a saját limitációi a Nintendo Switchnek, de nem egy kifejezetten szép játék jelent már meg a japánok hibrid konzoljára. Egészen egyszerűen arról van szó, hogy a Game Freak és a The Pokémon Company simán megelégszik ennyivel mind látvány, mind minőségellenőrzés terén, mert pontosan tudják, a brand olyannyira erős, hogy garantáltan pénznyomda lesz minden új epizód. Kizárólag a játékosok visszajelzései és az ő pénztárcájuk szabhat ennek gátat.
A rajongóknak biztosan most is nagyon fog tetszeni, és a pokémonok iránt csak mérsékelt érdeklődést mutató játékosok is nyugodtan kóstoljanak bele, simán benne van a pakliban, hogy még náluk is be fognak kapcsolni az addikciós faktorok, és le sem lehet majd őket vakarni a Switchről. A megszerezhető 400 zsebszörny között szerepelnek régi kedvencek és egy csomó jól eltalált új kis barát. Egyáltalán nem arról van szó, hogy a Scarlet és Violet rossz játék, mindössze az fáj, hogy egyszer már elindult valamiféle komolyabb, érdemibb fejlődés. Innentől kérdés, hogy egymással párhuzamosan fut-e majd a "fő" széria és a Legends vonal, vagy valamelyiket jobban akarja nyomni a stúdió. A választás lehetősége egyébként sem lehet gond, ha pedig látják majd, hogy a Legends címeket jóval többen vásárolják, remélhetőleg le fogják vonni a megfelelő következtetéseket.
De még ekkor is, könyörgöm, szánjanak már elegendő időt a fejlesztésre, a tesztelésre, a munkára. Minden pozitívuma ellenére (mert akadt azért az is nem kevés) a Pokémon Scarlet és Violet tanulsága kerek perec az, hogy egyetlen évben egészen egyszerűen nem kell két Pokémon-játéknak is megjelennie, a Pokémon Legends vonal pedig (grafikáján kívül) minden tekintetben annyira előremutató, hogy kár bármi másra időt és energiát pazarolni. Világos, hogy a Pokémon épp a játéktörténelem egyik legkevésbé megújulni képes szériája, de a Pokémon Legends: Arceus egy hatalmas lépés volt a helyes irányba, most pedig megint elindultunk visszafelé.
