Igazán rendhagyó játék az apró indie stúdió által fejlesztett Planet Alpha. A platformeren egy mindössze hét főt számláló kis csapat dolgozott, az eredmény pedig egy nagyon érdekes hangulatú platformer lett.
Mi történt, hol vagyok?
A Planet Alpha furcsán kezdődik, és a későbbiekben is csak nagy nehezen láthatjuk át a történtek miértjét. Már rögtön az első pillanatban az események közepébe csöppenünk. Abszurd hosszúságú végtagokkal rendelkező humanoid főhősünkkel egyszer csak egy ismeretlen bolygón találjuk magunkat, és fogalmunk sincs, hogy hová pottyantunk egy szál űrruhában, mindenféle eszköz - kivéve egy lábra erősített zseblámpa - nélkül. Miután több színtéren is átvonszoljuk sántító és csak nagyon lassan előrehaladó hősünket, átesünk egy rejtélyes barlangba. Egy kis idő után űrhajósunk felkel, és ezután már szinte semmi baja az elveszettséget leszámítva - tudunk szaladni, ugrani, tárgyakat cipelni és következetesen végighaladni a bizarr, de lenyűgöző látványvilágú planétán.
A történetmesélés érdekessége, hogy szigorúan vett szabályok szerint gyakorlatilag nem létezik. Sehol egy felirat, egy dialógus, belső monológ vagy egy bárhonnan leolvasható kis sztori, egyszerűen csak haladunk az utunkon, és próbáljuk értelmezni a látottakat. Annak, aki jobban kedveli a mélyenszántó történeteket, ez elrettentő lehet, de a játéknak inkább a megtett út és a látványvilág ad értelmet, mintsem a szövegek. A játékmenet legkülönlegesebb eleme az egyedi kalandon kívül az, hogy hősünk képes az idő és a napszakok manipulálására. Erre az adottságra számos fejtörőnél szükségünk lesz, de többnyire értelemszerűen tudjuk használni ezt az egyedi eszközt, így nem igazán fognak komolyabb nehézséget okozni a puzzle-ök. Már a játék első 10-15 percében alkalmaznunk kell az időhajlítást - több ízben is -, így legalább tudunk gyakorolni, hogy a későbbiekben már ne ragadjunk le egy kicsit nehezebb feladványnál sem.
A Planet Alpha irányítása pofonegyszerű. A legtöbb platformerben többféle sebességgel is mozoghatunk, szabályozhatjuk az ugrások nagyságát, esetleg dupla ugrásokkal operálhatunk. Itt viszont szó sincs ezekről a tényezőkről. Űrkalandorunk alapesetben szalad, legfeljebb guggolva halad a szűkebb helyeken, illetve csak egyféle ugrásra képes. Természetesen az időzítésekre és a szögekre azért oda kell figyelni, és nem érdemes beakasztani a kontroller gombját, hogy csak fussunk előre a nagyvilágba. A checkpointrendszer egyébként nagyon jól és logikusan kialakított, így egy-egy bukás következtében sem kerülünk hátrányba utunk során.
Rejtélyek bolygója
Kalandjaink színtere folyamatosan változik, de sosem lesz érezhető az, hogy megszakadna a játék lendülete vagy sajátos narratívája. Az egyes helyszínek, illetve fejezetek között nincsenek töltőképernyők, így az ügyesebb játékosok akár egy hosszabb délután alatt a Planet Alpha végére érhetnek. Sajnos egy végigjátszás alapesetben nem tart tovább négy-hat óránál, de akár többször is érdemes lehet a játék elé ülni, hiszen a fejezetek során többféle történetösvényen mehetünk végig, és ezeknek megfelelően több befejezést is megélhetünk. A fejtörők többsége nem túlzottan nehéz, és nincsenek kifejezetten frusztráló szakaszok - bár eléggé meglepődtem, amikor néhány robotűrlény hirtelen kilőtt az ösvényről. Annak, aki szeretne leülni egy látványos és hangulatos platformer elé, de nem akarja túlzottan megerőltetni magát nehéz feladványokkal, tökéletes választás a Planet Alpha rejtélyes és magával ragadó világa.
