Olimar kapitány immár hivatalosan is a galaxis legszerencsétlenebb pilótája: először megérdemelt nyaralására igyekezve csattant neki egy aszteroidának, aztán egy kollégája balesete miatt csődbe jutott cégét megvédendő kellett veszélyes kincsvadászatra indulnia, majd egy plazmabestia zabálta fel, a Pikmin 4-ben pedig - dobpergés! - ismét lezuhan egy fura bolygón. Sőt, nem elég, hogy lezuhan, de egy Moha nevű zöld kutyaszerűség, illetve egy levelek által borított alak még foglyul is ejtik a sokat látott űrvitézt.
Szerencsére utolsó SOS-üzenete elérte otthonát, így egy egész csapatnyi magasan képzett, saját árnyékától egész biztosan meg nem ijedő tagokból álló mentőcsoport érkezik a nyomában. A korábbiak nyomán talán senkit nem lep meg, hogy a csapat leszállás közben apró balesetet szenved, így a játékos az újonc katasztrófaelhárító tagot irányítva az Olimar-mentés előtt arra is rákényszerül, hogy csaját csapatát is begyűjtse az ismeretlen lényekkel teli bolygóról.
A rövid prológot követően a Pikmin 4 első ránézésre abban a stílusban folytatódik, amit a korábbi számozott epizódokban megszoktunk, és oly sokan megszerettünk. Tulajdonképpen egy akciódús taktikai játékról van szó, amelyben a kurzor szerepét a közvetlenül irányított karakterünk tölti be - a környezet pedig egy vadvirágokkal, tócsákkal és mindenféle nem-földi ragadozókkal teli kert. Bár ezúttal aprócska, a fűszálak között manőverező hősünk is megtanulhat nagyon alapszinten küzdeni, az a Pikmin 4-ben is a teljes kudarc jele, ha rákényszerülünk az ütésváltásra - fő eszközeink a világ meghódításában a címadó lények, a különféle színű pikminek lesznek.
Fűszálak között
A pikminek aprócska növénylények, akik a megfelelő tápanyag beszürcsölésekor akár ki is virágoznak - de még amikor csak apró levél lifeg fejükről, akkor is végtelenül parancskövető és hűséges társak. Eleinte 40, aztán megfelelő mennyiségű gyűjtögetés után már akár 100 ilyen lény is követheti karakterünket, ellátva minden munkát, amihez fizikai rátermettség kellene: panasz nélkül ásnak és rombolnak, cipelnek és harcolnak, vonszolnak és építenek, mindig síppal kiadott utasításaink nyomán.
A pikminek azonban nem homogén lények, a negyedik részben így minden korábbinál nagyobb fajtagazdagság vár ránk - és ahogy az a videojátékokban szokás, mind egyedi, különleges képességekkel rendelkezik. A vörös pikminek például tűzállók, a kékek úszni tudnak, a sárgák pedig az áramütést bírják - de ez a trió még csak a kezdetet jelenti, mivel később jóval egzotikusabb lényecskéket is magunkhoz csalogathatunk. Természetesen akad repülő pikmin is, a virág helyett inkább obszidiánkavicsra hasonlító típus jóval strapabíróbb a többinél, ráadásul a kőkemény falakat is képes betörni, de megkapjuk a lassú, ám erős, valamint a fürge, de gyenge (és immunis a méregre) fajtákat is.
A negyedik rész az eddigi menazsériához két új pikmint társít: a jégkockára emlékeztető jószágok nem szimplán bírják a hideget, de képesek megfagyasztani vízfelületeket éppúgy, mint az ellenfeleket. A másik újonccal kizárólag az éjszakai küldetéseken, illetve a föld sötét mélyén találkozhatunk: a zölden fluoreszkáló pikminek világító képességükön túl hipnotizálni tudnak, lebéníthatják a legtöbb ellenfelet, ráadásul munkájuk végeztével a többiektől eltérően azonnal vissza is teleportálnak hozzánk. És bár nem pikmin, de csapatunk oszlopos tagjaként igen fontos szerepet kap Oatchi, egy kétlábú rajzfilmkutyára hasonlító jószág, akit használhatunk hátasként is, de a megfelelő képzés után harcban, cipekedésben és ásásban is félelmetesen hatékony lesz - ha pedig ilyen-olyan kiegészítőkkel ruházzuk fel, mindenféle immunitásokat is nyerhet.
Pikmineket terelő juhász
A pikminvezérlés most is a játék legfontosabb eleme, a minden korábbinál hatalmasabb pályákra ezúttal újra és újra vissza kell térni, és bázisunkról kiindulva színkódolt seregeinket okosan terelgetve kell azt meghódítani. A velünk tartó lényeket (a felszínen egyszerre legfeljebb három típust) külön-külön utasíthatjuk: miközben mondjuk Oatchi és a lávaköpetre rezisztens vörös pikminjeink valami tüzes meztelencsigával küzdenek, kavicspikminjeink pedig épp áttörnek egy falat, hogy a mögötte rejlő kincset (ami lehet GameCube-játék, gyümölcs, esetleg fogkefe is) megszerezzék, mi a kék pikminekre koncentrálunk, akik a halszerű lakókkal végezve egy tavacska alján levő defenzív kagylóból próbálják kicsenni az igazgyöngyöt.
A Pikmin 4 felépítése azonban alaposan megváltozott a korábbiakhoz képest: ezúttal a hatalmas pályák felfedezése, kikutatása lett a vezérlő elem. A helyszínek - amik között ezúttal nem csak a kert különféle részei, de a lakóház belseje is megtalálható - igen nagyok, néha nyolc-tíz játékbeli napra is szükségünk lesz, hogy minden kincset megtaláljunk, minden agresszort legyőzzünk, és minden űrhajótöröttet megmentsünk. Utóbbiakból szinte légiónyi található meg a játékban az eltévedt iskolai utazócsoporttól a veszélyes helyekre merészkedő streamerig, és őket a pályák közt bejárható bázison lehet meglátogatni - míg mentőcsapatos társaink különféle új funkciókat adnak (például ilyen-olyan fejlesztési lehetőségeket), addig a civilek sokszor apró küldetésekkel ösztönzik a pályák 100%-os teljesítését.
A nappal vezetett expedíciók mellett ezúttal éjszakai küldetéseken is megmérettethetjük magunkat, hiszen a meglevelesedett emberek gyógyítása kizárólag egy hajnalban szüretelt anyaggal lehetséges. Éjszaka más jellegű feladatot kapunk: ilyenkor mindig egy vagy több tornyot kell megvédeni Oatchi, illetve a zölden világító pikminek segítségével az éjfélkor hirtelen agresszívvé váló bogaraktól - ezek a küldetések sokkal inkább a harcra koncentrálnak, mint a játék bármely másik része.
Szintén új játékelemet jelentenek a barlangok: a nappal talált járatokba lemerészkedve a legkülönfélébb, olykor akár hatszintes extra kihívásokat találhatunk, melyek végén nem csak valami nagyobb főellenfél vár a csapatra, de rengeteg kincs is. A föld alatt nem lehet a korábban begyűjtött pikminekből feltölteni a sereget - ha ott elveszítjük kis katonáinkat, hát a járatrendszer végéig nélkülöznünk kell azokat. (A különösen nyomorult helyzetek elkerülését a barátságos idővisszatekerő opció segíti.) A különleges kihívások sorát az úgynevezett Dandori-missziók növelik tovább: ezekben vagy időre kell kipucolni egy apró járatrendszert, vagy egy gépi irányítású ellenféllel szemben kell pontszerző háborút folytatnunk egy apró pályán.
Puha takaró a léleknek
A Pikmin 4 a Switch-korszakban megtáltosodott, kreativitásban új szintre jutott Nintendo "szokásos" terméke, és mint ilyen, minden helyszíne tele van ötletekkel, egyszerűen nem lehet nem drukkolni a seregnyi pikmin, no meg egy kajla kutyaszerűség által kísért karakternek. Napestig lehetne sorolni a kisebb-nagyobb újításokat az égő tobozzal akadályokat felperzselő új pikminvariációtól a rendkívül változatos pályákig, de a felfedezés örömét nem venném el senkitől. Egy dolgot azonban ne hagyjunk ki: amint el tudunk beszélgetni Olimarral, ezt tegyük meg, hiszen hiába kerül erre sor a stáblista legördülését követően, a kapitány egy teljes játéknyi bónusszal kedveskedik a nosztalgiázni vágyó rajongóknak. Akár tartalom, akár tálalás, akár játékélmény felől nézzük, a Pikmin 4 nagyszerűen teljesít. Lassan tényleg meg kell szoknunk, hogy ismét egy olyan sorozatról beszélhetünk, amelynek messze legjobb tagja Switch-en jelent meg.
