Roppant izgalmas történelmi téma a hidegháború évtizedeken át tartó korszaka, nem is csoda, hogy olyan sok könyvet, filmet, sorozatot és videojátékot ihletett. A CreativeForge legújabb játéka, a Phantom Doctrine is ezt a témát dolgozza fel, viszont egy fiktív konfliktusba csöppenünk, és egy teljesen egyedi történetet élhetünk át, a hidegháború inkább csak történelmi keretként és jó alapszituációként szolgál. Személy szerint mindig is érdekelt ez a korszak, és nagyon szívesen olvasok róla, illetve nézek kapcsolódó filmalkotásokat, így érdeklődve ültem le játszani a Phantom Doctrine elé. A tematikus fórumokon többen is lopakodós XCOM játékként emlegették, de a CreativeForge alkotása gyakorlatilag csak a játékstílus alapjaiban emlékeztet a patinás sorozatra; egyes nézőpontokból érdekes lehet, de sajnos minőségben elmarad a Firaxis legjobb játékaitól. Egyébként az XCOM franchise is feldolgozta már a hidegháború témáját, de a The Bureau: XCOM Declassified a várakozásokon alul teljesített, és közel sem részesült olyan fogadtatásban, mint a sorozat többi része.
Orosz legyek, vagy amerikai?
A történet elején rögtön meg kell hoznunk egy fontos döntést: választanunk kell, hogy egy orosz KGB-ügynök vagy pedig egy amerikai CIA-alkalmazott bőrébe bújva vágunk bele a küldetéssorozatba. Végeredményben a sztori ugyanoda fog kifutni, a más háttértörténettel rendelkező ügynököknek azonban eltérő missziókat kell teljesíteniük, illetve magára a cselekmény kibontakozására is más rálátásunk lesz. Ehhez kapcsolódóan a karaktergenerátorral meglepően sok ideig el lehet szórakozni. Nagy számú és változatos alapkinézet közül válogathatunk, és ruházatból, illetve kiegészítőkből is széles a kínálat. A játékmenet szempontjából persze ennek gyakorlatilag semmi jelentősége, de így legalább jobban kötődhetünk a főszereplőhöz, és akár egy ázsiai nevű, színes bőrű, orosz kémmel is belevághatunk a történetbe, csak hogy még szórakoztatóbb legyen a dolog.
A végigjátszás kezdetén két mód és három nehézségi szint közül van lehetőségünk választani. Első alkalommal csak a Regular-mód elérhető, ha azonban már egyszer eljutottunk a befejezésig, akkor az Extended verzióban még mélyebbre áshatjuk magunkat a részletekben, és a játékbeli konfliktus még több részletét ismerhetjük meg. A nehézségi fokozatok közül a szokásos easy, medium és hard szintek jelentenek egyre komolyabb kihívást, aki pedig igazán bátornak érzi magát, az nekifuthat a Phantom Doctrine Ironman Mode-jának is. Ez a nehézségi fokozatoktól független opció, amelyben nem engedélyezett a manuális mentés és betöltés, ha pedig főszereplőnk elhalálozik, akkor az egész történetet kezdhetjük elölről. A sztori egyébként közel 40 játékóra alatt teljesíthető a könnyebb szinteken is, a különböző kezdőpontoknak és módoknak hála pedig sok időt el lehet tölteni a fiktív hidegháborús kémtörténetben. Az első végigjátszás jutalma még a CIA- és a KGB-kém kezdőponton kívüli harmadik háttértörténet - ebbe is érdemes belevágnia azoknak, akiket megfog a Phantom Doctrine világa.
Minden mindennel összefügg
A játék története lassan indul, és rögtön több olyan jelenetet láthatunk, amit nem nagyon tudunk hova tenni, viszont később szépen lassan a helyükre kerülnek a dolgok. Folyamatosan, egyre több küldetés teljesítésével összeáll a kép, de ehhez nem csak a küldetések során kell jól teljesíteni. A sztori szerint választott főszereplőnkkel egyébként a The Cabal titkosügynök-szervezetet irányítjuk a hidegháború végéhez közeledve, az 1980-as években. A szemben álló fél oldalát a The Beholder Initiative képviseli, amely a mi csoportunkhoz hasonlóan rejtélyes és tagjai nemzetiségtől függetlenek. A történethez kapcsolódó küldetéseket a világ számos pontján teljesítjük - az első, tutorial misszió (amelyet érdemes még a játékstílus veteránjainak is végigcsinálni) Németországban mutatja be a játék alapmechanikáit, de rögtön utána már egy pakisztáni nukleáris tesztelő létesítményben kapunk feladatot. A körökre osztott küldetések teljesítéséhez kapcsolódóan számos átvezető videón keresztül ismerjük meg a Phantom Doctrine történetét. A szinkronszínészek jó munkát végeztek, az animáció viszont több esetben kissé esetlen volt, de ez a játékmenetet nem befolyásolja.
A küldetéseken és az átvezetőkön kívül a harmadik, kimondottan fontos játékelem, ahogy a bázisunkon feltérképezzük a történések közötti összefüggéseket, és megpróbáljuk a megfelelő helyre navigálni kémcsapatunkat. Szórakoztató azt látni, ahogy ügynökeink átrepülik a fél Földet, hogy valakit ártalmatlanítsanak, ugyanakkor sokkal több a teendőnk annál, hogy likvidáljuk az összes ellenséget. Igyekeznünk kell a lehető legtöbb információt begyűjteni, a megfelelő embereket megtalálni, és adott esetben hagyni, hogy az ellenséges ügynökök befejezzenek egy munkát, ha aztán még egy lépéssel előttük járhatunk. Fontos szerepet játszik a tervezés és a küldetések precíz kivitelezése a siker elérése érdekében, ehhez pedig mind a tábla előtti képeket összekötve, mind az akció helyszínén maximális odafigyelés szükséges. A sztori hosszából adódóan néha ugyan monotonná válhatnak a teendőink, de a kémkedés és a folyamatosan ránk leselkedő veszély fenyegetése izgalmassá teszi az élményt. Adott esetben végtelenül egyszerűnek tűnhet a két megszerzett dokumentum alapján feldolgozott információ összekötése és a következtetések levonása, de ahogy folyamatosan, lépésről lépésre haladva egyre több bizonyítékot gyűjtünk, és közeledünk a végkifejlet felé, tényleg egyre inkább egy igazi kémtörténet központi szereplőjének érezhetjük magunkat.
Biztos kezű ügynökök
Persze jól szórakozhatunk a már említett tábla, vagyis a conspiracy board előtt, a játékidő lényegesebb részét azonban akció közben, az izometrikus pályán fogjuk tölteni ügynökeinkkel. A küldetések típusától függően kettő, de akár hat emberünkkel is megpróbálhatjuk teljesíteni a feladatokat a körökre osztott stratégiai fázisban. Az XCOM játékoktól eltérően nem katonákat, hanem kémeket irányítunk, így sokkal hangsúlyosabb szerepe van a lopakodásnak és az előre eltervezett lépéseknek, mint a fegyveres küzdelemnek. Persze sokszor meg kell húznunk a ravaszt, de a lövés sikeressége nem egy százalékos rendszertől és a szerencsétől függ, hanem többek között a fegyver erősségétől és az úgynevezett "awarenessmutatótól". Minden lövés eltalálja az ellenséget, a mutatók csak azt befolyásolják, mekkora sérülést okozunk. Nem fordulhat elő olyan frusztráló szituáció, hogy közvetlen közelről lő mellé az egyik ügynökünk, és emiatt veszítjük el a küldetést.
A korai missziók során még kevés lehetőségünk lesz a különböző lépések kidolgozására, ám ahogy haladunk előre a történetben, egyre több és komplexebb eszközzel és módszerrel oldhatjuk meg a feladatokat. Aki tehát komolyabban szeretné venni a sztorit, annak érdemes fellapoznia a játék kézikönyvét, mert nem sokra megy majd ötletszerű próbálkozásokkal. Habár a Phantom Doctrine néhány helyen ellaposodik, és egyes küldetések is hamar unalomba fulladhatnak, a játék összességében izgalmas, és tartalmas kikapcsolódást nyújt a körökre osztott stratégiák, illetve a kémtörténetek rajongói számára.
