Emlékeztek még a Pathologicra? A 2005-ben megjelent orosz játék nem lett kasszasiker, viszont atmoszféráját tekintve egészen egyedi élményt nyújtott. Egy évtizeddel később, 2015-ben kapott egy felújított verziót, ami jobban sikerült az eredetinél, de csak egy fokkal. Idén május végén pedig befutott a második rész, de senkit se tévesszen meg a számozás, ugyanis valójában egy remake-ről van szó. A hangulat viszont továbbra is nagyon erős.
Nyomasztó, sötét, szürreális
Ezzel a három szóval tökéletesen körülírható a Pathologic 2, amely ismételten nagyon furcsa utazásra invitálja a játékosokat. A tervezett három fejezetből egyelőre csak egy elérhető, és az is kizárólag PC-re, de ha minden jól megy, később érkeznek a további szereplők sztorijai, illetve a konzolportok is. Az első rész főhőse egy sebész, Artemy Burakh, más néven Haruspex, aki nyugtalanító levelet kap édesapjától, így kénytelen hazatérni szülővárosába, Gorkhonba. Ahogy leszállunk a vonatról, rögtön konstatálhatjuk, hogy a hely bizony látott már szebb napokat is, és komoly gondokkal kell megküzdeniük a lakosoknak, mert egy rejtélyes járvány folyamatosan szedi az áldozatokat, a helyzet pedig egyre csak súlyosbodik. Itt jövünk mi a képbe, hiszen tudományunkkal segíthetünk az embereken, ám ugyanakkor saját magunkat sem hanyagolhatjuk el.
A fejlesztők okosan szőtték egybe a különböző játékelemeket, így például az olyan apróságok, mint hogy figyelni kell az éhségre, szomjúságra, illetve sérülésekre, sokat dobnak az élményen, és persze alaposan meg is nehezítik a dolgunkat. A pénz és a különböző hasznos holmik beszerzését többféle módon oldhatjuk meg, ami azt jelenti, hogy ha akarjuk, kirámolhatjuk az összes, utunkba eső ládát, szekrényt, bármit, de akár csereberélhetünk is a többiekkel. Ez utóbbi nyilván etikusabb, de valószínűleg mindenkivel előfordul majd, hogy egy "koldus ne válogasson" felkiáltással betör a legközelebbi házba, és begyűjt onnan minden mozdíthatót. Elengedhetetlen, hogy mindig legyen nálunk némi élelem és víz, illetve az sem hátrány, ha akad a zsebünkben pár garas. Utazásunk során több gorkhonival is leállhatunk csevegni, némelyikük pedig megbíz minket feladatokkal. Szem előtt kell tartanunk, hogy nem kirándulni jöttünk a városba, és a járvány terjedése miatt mindössze 12 napunk van arra, hogy megpróbáljuk megoldani a problémákat, szóval viszonylag kevés időt fordíthatunk bámészkodásra. A játékmenetnek ugyan sokféle aspektusa van, de leginkább csak császkálni fogunk a városban, és igyekszünk besegíteni a helyiek ügyes-bajos dolgaiban. Mivel elég barátságtalan környezetben tevékenykedünk, értelemszerűen nem haverkodik össze velünk mindenki, és gyakran előkerülnek a fegyverek is. A harc egyáltalán nincs túlbonyolítva, mivel ha épp nem támadunk, akkor védekezünk, és nagyjából ennyiben ki is merül a dolog. Egyszerű, viszonylag jól működik, de elég fapados benyomást kelt az, ahogy a karakterek suta mozdulatokkal egymásnak feszülnek.
Nem gyengéknek való vidék
Nyomasztó atmoszférájával mindenképp kiemelkedik a Pathologic 2 a mezőnyből, a vegyes játékelemek pedig gondoskodnak arról, hogy ne tűnjék sétagaloppnak a végigjátszás. Akadnak olyan részei a játéknak, amelyek picit korosnak, elavultnak hatnak, de az előbb említett tulajdonságok megfelelően kiegyensúlyozzák a hiányosságokat. Ha bejött nektek a legelső Pathologic, akkor mindenképp ajánlott beszerezni ezt is, viszont akkor is megérhet egy próbát az új rész, ha pusztán egy nem mindennapi kalandra vágytok. Persze előbb készüljetek fel arra, hogy eleinte nagyon kuszának és szürreálisnak találjátok majd a játékot.
