Az istenek titokzatos módon eltűntek lakhelyükről, a Pantheonból, így rajtunk, halhatatlan hősökön múlik, hogy kiderítsük, mi történt velük. Ilyen egyszerű, mégis nagy potenciállal rendelkező felütéssel indít a szláv mitológiából is táplálkozó Diablo-klón, a Pagan Online, amely rengeteg változáson ment keresztül az elmúlt hónapokban, köszönhetően egy igencsak aktív Early Access-időszaknak. A fejlesztést végző Mad Head Games mindent megtett annak érdekében, hogy a visszajelzéseknek megfelelően bővítse, átalakítása akció-RPG-jét - elmondásuk szerint elolvastak minden egyes értékelést, hogy teljesebb képet kapjanak arról, milyenné formálják a Pagan Online jövőjét. Ennek érdekében a korai hozzáférés alatt masszív, játékmenetet érintő változtatásokat hajtottak végre, és a játékosok újdonságok iránti szomját csillapító további tartalmakat pakoltak bele, hogy a teljes változat megjelenésekor már egy megújult játék fogadja a bővülő közösséget. Lássuk hát, hogy mit tud felmutatni fantasyterületen a Wargaming.net legújabb üdvöskéje.
Itt élned, halnod kell
A játék legelején az éppen elérhető tíz harcos közül kell ráböknünk valakire: lehet az Lukian, a mágus, Kingewitch, az emberi berserker, Istok, a törp tank, Anya, a korbácsos harcosnő vagy éppen a dupla pengés, fagyvarázslatokkal vigéckedő Elden. Persze a többiek is megérik a pénzüket, változatos összetételű bagázs ez, egyikkel sem tudunk mellélőni. Ennek ellenére érdemes alaposan megfontolni választásunkat, ugyanis néhány szintlépésig és a karaktershardok összeszedéséig kénytelenek vagyunk választottunkkal boldogulni. Szerencsére a készítők minden segítséget megadnak a döntéshez: leírást kapunk mindegyik opcióról, átböngészhetjük a képességfákat, és a tutorial pálya végén megmásíthatjuk elhatározásunkat, ezután joggal léphet érvénybe a "távozás után reklamációt nem fogadunk el" elv. Akkor sem érdemes az első kósza szörny elé vetnünk magunkat bánatunkban, ha hosszú távon megunjuk a gondjainkra bízott hőst, mivel a sztoriban haladva, kevés grindolással is feloldhatjuk a következő lánglelkű halhatatlant (a Hero Forge-ban mind a tízet kipróbálhatjuk egy gyakorlópályán, így nem hasraütés-szerűen kell választani). Talán sokak számára negatívan hathat, hogy nem váltogathatjuk kedvünk szerint a harcosokat úgy, mint ledér elf a fehérneműt, mindazonáltal a kihívás mértékének növelése, az ismeretlen feltérképezése és az eltérő taktikák begyakorlása miatt a játékmenet előnyére válik ez a fejlesztői döntés. Kozmetikai okokból pedig akkor is ajánlott felhasználni a shardokat, ha már a miénk az adott karakter, mivel némi kitartással pofás skinekre tehetünk szert.
De húzzon bármelyik eternális figurához is a szívünk, garantáltan emlékezetes játékélményben lesz részünk. Részben a karakterek személyre szabott képességeinek és változó nagyságú mobilitásának köszönhetően, részben pedig a Diablo-játékokon nevelkedett veteránok számára különcnek ható irányítás miatt: a Pagan Online-ban kizárólag a támadásokhoz használjuk az egér gombjait, a mozgásért a WASD billentyűk felelnek. Elsőre szürreálisnak tűnhet, és idő kell, mire megszokja az ember, mindazonáltal ha ráérzünk az ízére, akkor legalább olyan élvezetesnek találhatjuk, mint a mechanikus rágcsálóval kijelölősdit, sőt! Ezzel a beállítással sokkal inkább előtérbe kerül a játékosok ügyessége és tapasztalata, hiszen nagyobb hangsúlyt kap a pozicionálás, többet számít a skillek időzítése, és komplexebbé válik kimenekülésünk a szorult helyzetből. Noha rajongói nyomásra a Mad Head Games berakta az évek során már jól ismert sémát is alternatívaként, mindenképpen ajánlatos egy esélyt adni a WASD-módnak az öreg rókáknak és újoncoknak egyaránt - már csak azért is, hogy átfogóbb képet kapjanak az alkotói szándékról.
Hajolj bele a kardomba!
Amiképpen a puding próbája az evés, úgy egy ARPG vizsgája a harcrendszer, elvégre lehet akármilyen csillogó-villogó jelmezbe bugyolálva a világ megmentője, és rendelkezhet bármilyen gondosan kiépített háttérrel, ha a harctéren nem pezsdíti fel a vérünket, akkor lőttek az élménynek. A Pagan Online-ban a jól felépített karakterek és a kellemesen szokatlan irányítás mellett a különféle taktikát igénylő szörnyek, a loot gyűjtögetése, az ideiglenes kihívások teljesítése, az interaktív pályaelemek és a ranglétrákra felkerülés is sokat hozzátesznek ahhoz, hogy örömmel vessük bele magunkat a csatákba, vagy esetleg rossz szájíz nélkül ismételjünk. Temérdek tartalom várja a kalandozókat (a kampány mellett sokféle extra küldetést és feladatot is teljesíthetünk egyedül vagy partiban), könnyű észrevétlenül órákig a képernyő előtt ragadni, ám még szélesebbre húzódna a fogyasztók mosolya, ha kevésbé lenne kötött a mozgás, némileg szabadabbá válna a felfedezés, és az egyes pályákat még részletesebben kidolgozták volna. Utóbbi mellesleg érvényes a képességfákra is, amelyeket ugyan alaposan átgyúrtak a korai hozzáférés alatt szerzett tapasztalatok alapján, és átláthatóbbá, illetve szerteágazóbbá váltak, de még mindig lenne hová fejleszteni, hogy akár olyan változatos buildeket is létrehozhassunk általa, mint amelyek a 2012-ben indult Diablo III-ban rohangálnak.
Süssünk el akármilyen elemi varázslatot, csapjuk a földhöz mázsás szekercénket, vagy csak szórjuk meg a csatateret nyílvesszőkkel, a látványra garantáltan nem lesz panaszunk; szemkápráztató látni, ahogy az általunk előhívott vizuális effektek találkoznak az ellenfelek pofás támadásaival. Jóllehet, egyes területek kidolgozásánál nem fogott olyan erősen a fejlesztői ecset, mint a többinél, mindazonáltal az átvezetők, valamint a gyűjtőhely, a Pantheon kidolgozása magáért beszél. Persze elengedhetetlen, hogy a játék központja cirógassa az érzékszerveinket, elvégre nem csupán innen indíthatjuk világmentő hadjáratainkat, de itt gyűlnek össze segítőink is, akik között akad simlis kereskedő, rutinos kovácsmester és a vadászatért rajongó harcos is, hogy árukkal, varázsitalokkal, tárgykészítéssel és célokkal támogassák meg missziónkat. A grafika tehát teszi a dolgát, és többnyire minőségi módon egészíti ki a játékmenetet, de ugyanez elmondható a dallamokról is, amelyek finoman megbújnak a háttérben, és akkor törnek elő, amikor szükség van rájuk.
Menj még egy kört a Paganba'!
A Pagan Online-t úgy tervezték meg, hogy akár többször is élvezettel fussunk neki egy-egy megmérettetésnek, csak éppen új felszereléssel, több harci tapasztalattal és erősebb képességekkel a birtokunkban, az ellenfelek gyenge pontjait kiismerve. Ha mindehhez hozzávesszük azt, hogy tíz különféle harcost hívhatunk táncba, rogyásig zsúfolták tennivalókkal a játék térképét, és mindösszesen két családi mozizás árába kerül a beszerzése, máris más a törp leányzó fekvése. Való igaz, a Wargaming.net legkisebb gyermeke nem hibátlan, lenne rajta mit csiszolni, de kétségünk sincs afelől, hogy a World of Tankshez és a kiadó más játékaihoz hasonlóan a Mad Head Games akció-szerepjátéka idővel kiforrja majd magát, akkor pedig komolyan számolnia kell vele még az éppen szunnyadó Diablo szériának is.
