Rajzfilmszerű grafikájával azonnal elvarázsolt a Pagan Online, és ez az érzés csak erősödött, ahogy a vérmágusom szintje nőtt. A Wargaming ismét jó érzékkel nyúlt bele a tutiba, de kérdés, hogy ez mennyire lesz elegendő a nagy riválissal szemben. A Pagan Online korai hozzáférésben már április közepe óta elérhető mind a Steamen, mind a Wargaming online felületén keresztül. Csalatkoznia kell annak, aki abban reménykedik, hogy a cég többi játékához hasonlóan ezt is ingyenesen ki lehet próbálni. A fizetős akció-szerepjáték jelenleg 27 euróba (kb. 8500 forintba) kerül, de van egy olyan érzésem, hogy megy ez még feljebb is, ha elkészül a teljes verzió.
Fesd az ördögöt a falra!
Első ránézésre egy hangulatos Diablo-klón benyomását kelti, de néhány óra után rájövünk, hogy rengeteg MOBA-elemet is átvettek a konkurensektől. Az igazat megvallva ezzel nincs is olyan sok baj, a Blizzard is szemrebbenés nélkül nyúlta le mások ötleteit (hogy aztán azokat tökéletesre csiszolja), nem látom be, hogy egy belgrádi csapat miért ne tehetné meg ugyanezt.
Kezdéskor három karakter közül választhatunk, ezt a döntésünket azonban nagyon alaposan meg kell fontolnunk. Egy tank, egy harcos és egy vérmágus alkotja a triót, de ezek közül csak egyre bökhetünk rá, és ez a döntésünk hosszú távra meghatározza játékstílusunkat. Nekem személy szerint a vérmágus volt a legszimpatikusabb, így végül mellette döntöttem. Néhány óra játék után szerettem volna a többit is kipróbálni, de aztán rá kellett döbbennem, hogy nem indíthatok új karaktert addig, amíg össze nem szedem hozzá az ún. karaktershardokat. Az meg elég időigényes feladat, mivel a shardok véletlenszerűen esnek, és sok kell belőlük ahhoz, hogy összejöjjön egy új hős.
In WASD we trust
Indítás után rögtön szembesülünk az első komolyabb újítással a nagy rivális Diablo III-hoz képest, ez pedig nem más, mint az irányítás. El lehet felejteni az egeret (a támadáshoz persze kellenek majd az egérgombok), ez alkalommal bizony a WASD billentyűkkel fogjuk a megfelelő irányba terelni a világ megmentőjét. Ez elsőre kicsit furcsa lesz, de garantálom, hogy mindenki gyorsan hozzá fog szokni. Itt jön be a képbe a játékosok ügyessége, ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogyan pozicionáljuk karakterünket, mikor melyik képességet vetjük be, és mikor fogjuk menekülőre a dolgot. Minden hős többféle képességgel rendelkezik, ezek segítségével tudjuk legyőzni az ellenfeleket. A harmincas szint a maximum, de ezután sem áll meg a fejlődés, a játék figyeli a teljes játékidőt, és ennek függvényében ad különféle bónuszokat, amelyek nagyon jól jönnek akkor, ha egy új karaktert akarunk felhúzni. Öt nagy fejezetre osztották a játékot, de ezen belül is van bontás, köszönhetően az alküldetéseknek. Ezeket viszonylag gyorsan meg lehet csinálni, van olyan misszió, amit öt perc alatt lezavarhatunk. Többféle térképen játszhatunk: megfordulunk havas pályán, sivatagban, erdőben és mocsárban, ezek kidolgozottságára nem lehet egy rossz szavunk sem, de azért a Blizzard művészi szintjét nem éri el. Az ellenfelek érdekesek és változatosak, hullámokban támadnak, így elég nagy kihívást jelentenek, ha nem vagyunk felkészülve. Még a mezei ellenségeknek is vannak gyenge pontjaik, ezeket kihasználva gyorsan ki lehet őket iktatni.
A sebesség fontos, mivel minden pályán elrejtettek egy extra ládát, ami csak akkor nyílik meg, ha időben odaérünk. Ezekben a ládákban értékes nyersanyagok lapulnak, ezért célszerű minél többet kinyitnunk belőlük. Nagyon fontos észben tartani, hogy menet közben nincs mentés, így ha a pálya végi főellenfél agyoncsap egy szerencsétlen véletlennek köszönhetően, akkor nekünk bizony annyi, kezdhetjük előröl az egészet. A vérmágus ebből a szempontból kivételezett helyzetben van, mivel ő képes elszívni az ellenfelek életerejét, így szinte mindig maximális életerővel rohangál. Páncélzata viszont csapnivaló, ezért néhány ütéstől kifekszik. A küldetések elindítása előtt vételezhetünk gyógyító italokat, viszont csak kilenc üvegcse lehet nálunk egyszerre, emiatt taktikusan kell bánnunk ezekkel löttyökkel, különben pont a főellenfél előtt fogyunk ki a készletből. Jártam már így, fél óra harc ment a kukába csak azért, mert az utolsó másodpercekben nem maradt gyógyitalom. A főellenségek meglepően kemények, nem működik a "megállok előttük, és ütöm, ahogy a csövön kifér" taktika. Ezeknél az ellenfeleknél be kell vetnünk minden képességünket a megfelelő helyen és időben. Nem szabad feladni akkor sem, ha kudarcot vallunk a nehéz szakaszokon, a Pagan Online-t pont így tervezték meg, többször neki kell futnunk egy-egy feladatnak: új felszereléssel, több tapasztalattal és erősebb képességek birtokában már sikerrel fogunk járni, de persze az sem hátrány, ha tisztában vagyunk az adott főellenfélnél követendő alapvető stratégiával.
A halál csak egy állomás
A Pagan Online világának istenei titokzatos módon tűntek el az istenek lakhelyéről, a Pantheonból. A mi feladatunk lesz, hogy kiderítsük, mi is történt velük. Ezt a küldetést nagyjából 30-40 óra alatt tudjuk megoldani, de ahhoz elég sok démont kell felaprítani. Minden hős kalandja egy kellemetlen epizóddal, nevezetesen annak halálával kezdődik. Ez igaz az összes segítőnkre is, így ne lepődjünk meg azon, ha a küldetések közben elhullott NPC-k megszólítanak az eltűnt istenek csarnokában. Ez amolyan gyűjtőhely, lesz itt simlis kereskedő, akinél eladhatjuk feleslegessé vált felszerelésünket, és feltankolhatunk nála varázsitalokból. Itt dolgozik a kivételes képességű kovácsmester is, aki fegyverekből, tervrajzokból és ritka összetevőkből varázserejű tárgyakat képes készíteni. Jelen pillanatban ez az egyik legfontosabb része a játéknak, bár a tapasztalat azt mutatja, hogy amíg nem érjük el a harmincas szintet, addig bizony bármelyik szörnyből kieshet egy erősebb tárgy, felesleges elpazarolni a ritka összetevőket. A Pagan Online-ból hiányoznak a klasszikus értelemben vett buildek, mivel képességeink adottak, és ezeket nem is tudjuk megváltoztatni. Annyi variálási lehetőségünk azért van, hogy a képességek fejlesztésekor eldönthetjük, hogy az adott skill aktív ideje növekedjen, vagy inkább gyorsabban lehessen azt újrahasználni.
A Mad Head Games alkotása ígéretes, de még nagyon sokat kell fejlődnie annak érdekében, hogy beérje a Diablo szériát. Rengeteg jó ötlet van benne, de azért messze nem korszakalkotó. A szláv mitológia izgalmas háttér, kíváncsi leszek, mit hoznak ki belőle a jövőben. A fejlesztők elmondták az egyik interjúban, hogy a jövőben tervezik a keleti és az amerikai mitológia feldolgozását is, bár azt csak halkan jegyzem meg, hogy ezeket a témaköröket a Blizzard már alaposan körbejárta a World of Warcraft kiegészítőiben. Jelen pillanatban még csak az egyjátékos rész él, a coopmódot későbbre ígérik; nekem ez hiányzott a legjobban, egészen más lehet a játékélmény, ha a barátainkkal vállvetve tudjuk tolni.
Ettől függetlenül érdekes az elgondolás, már csak arra vagyok kíváncsi, milyen pénzügyi hátteret tesznek mellé. A karaktereket egészen biztosan meg tudják majd vásárolni a türelmetlen játékosok, sőt fantasztikus kinézetű skineket is láthatunk, amelyekért a rajongók garantáltan nem sajnálnak néhány dollárt. Aki szereti a Diablo sorozatot, annak érdemes egy próbát tennie ezzel az újszerű megközelítéssel, még az is lehet, hogy megtalálja az új kedvencét.
