Nem irigylem az Overwatch csapatának egyetlen tagját sem. A srácok évekkel ezelőtt bejelentettek egy folytatást, amivel több száz PvE missziót akartak elhozni, és fel akartak építeni egy kooperatív élményt, amit a játékosok évekig pörgethetnek anélkül, hogy akár egy pillanatra is hozzányúlnának a PvP részleghez.
Ez volt az álom, amíg a játékipar üzleti valósága közbe nem lépett: az Overwatch első része évek óta nem kapott új tartalmat, a Valorant és az Apex Legends elhappolta a műfaj szerelmeseit, és az Overwatch League körül lassan teljesen elfogyott a levegő. Közben a Covid-karantén, a Blizzard botrányainak sokasága, és a világ általános gyűlölete a loot ládák iránt gyakorlatilag visszaszámlálót rakott a fejlesztők nyakába. Valamit ki kellett tolniuk az ajtón mielőtt az lejár, és így született meg az az Overwatch 2, amit idén végre meg is kaptunk.
Ezt sikerült összehozni
Október 4-én végre befutott az Overwatch 2, de egyelőre csak PvP-élményként, korai hozzáférésben. Ugyan jelentősen felrázza a kompetitív mókát, de sokan vették csalódottan tudomásul, hogy a nagy lendülettel beharangozott tripla-A színvonalú kampány, és a kooperatív részleg csak jövőre érkezik, és azok is darabokban. Szemforgatások és csalódott sóhajtások között ennek tudatában indítjuk el a folytatást, ami pedig fogad minket a sorbanálláson túl, egy ismerős menürendszer, battle pass-szel és shoppal kiegészülve.
A játék lecserélte a pénzügyi modelljét, az egyszeri, 60 eurós árcímkéről F2P-re állt át, ami nem egyértelműen pozitív váltás. Aki eddig nem tehette meg, hogy megvegye az Overwatchot, annak már nem is kell, cserébe, aki eddig élvezettel farmolta ki a kozmetikai extrákat tartalmazó loot ládákat, azok pórul járnak. A dobozokat felváltotta a battle pass: kapunk egy 80 szintes bérletet, aminek ingyenes sávja is tartalmaz tárgyakat, de nyilván akkor lesz teljes az élmény, ha kifizetjük a 10 eurós beugrót. A karakterkinézetekért is fizetnünk kell már, hol kevesebbet, hol többet. A kreditrendszer szintén átalakult, és ugyan küldetések teljesítéséért kapunk valamennyi aprót, de ha nem akar valaki beleőszülni egy Legendary kategóriás szerelés kikapirgálásába, akkor fizetnie kell majd. Az F2P címeken nevelkedett közösség nincs meglepődve, de a veteránok ennek érthetően nem örülnek.
Tartalom szempontjából sem úsztuk meg a költözést, de ez csak részben a Blizzard sara. Az Overwatch közössége mindig is rühellte a 2CP játékmódot, ezért a fejlesztők megszabadultak tőle. Azzal együtt viszont egy rakat ikonikus pálya is kikerült a játékból. Hanamura, Temple of Anubis és a Volskaya hiánya sokak szívében hagy sajgó fájdalmat maga után, mégis nehéz elképzelni az Overwatchot ezek nélkül. Kaptunk viszont cserébe három új karaktert, kétszer ennyi friss pályát, valamint egy eddig nem látott játékmódot.
A UI is változott, így jóval több információhoz férünk hozzá meccsek közben a ponttáblán, de azok a szépen csengő arany, ezüst és bronz érmék, melyek a teljesítményünket összegezték, eltűntek. Az ON FIRE-rendszernak szintén búcsút inthetünk a meccsek végi kártyákkal és felszavazásokkal együtt. A dolog pikantériája, hogy a karakterek még mindig felkiáltanak, hogy IM ON FIRE, csak a UI nem jelzi ezt sehol.
Mindeközben aktualizálták a karakter leírásait, de (ahogy ez a Reddit felhasználó éles szeme is észrevette) rengeteg a következetlenség a történetmesélésben. Nem stimmel a karakterek életkora, az új sztorik olyan elemekkel akadnak össze, melyeket képregényekben olvastunk, vagy animációs videókban láttunk. Ahhoz képest, hogy az Overwatch 2-nek nagy léptékben kellene bővítenie a történetet, ez bizony hiba, még akkor is, ha csak apróságokról beszélünk.
A fentiek után azt hihetnétek, hogy fanyalogva álltam fel az Overwatch 2 elől, és az egész csak egy fél kézzel összetákolt szeméthalom, amit odavetettek a mosdatlan tömegeknek. A valóság azonban ennél jóval derűsebb. Most is, miközben ezeket a sorokat írom, azzal vagyok elfoglalva, hogy Kirikóval gyakoroljak, mert amikor túljutunk a menün és a változtatások szöveges listáján, akkor megtapasztaljuk, hogy a játék jó, mi több, nagyon jó.
Akcióban
Mióta először megmutatták az Overwatch 2-t az az uralkodó vélemény, hogy a folytatás ugyanaz, mint az első rész, ami nem teljesen megalapozatlan. Az összes korábbi hős itt van a régi pályák nagy részével együtt. Ha egymás mellé tesszük a két játék képeit, akkor a szögletes UI elemektől eltekintve nehéz lenne megkülönböztetni őket.
Ellenben a játékmenetet tekintve már jóval szembeötlőbbek a különbségek: a tank karakterek átalakítása és a hatfős csapatok ötfősre szűkítése hatalmasat dobott a játéktempón. Reinhardt ugyan már nem fog percekig védelmezni egy egész csapatot, de nem is nagyon kell neki, mivel belőheti magát az ellenfelei közé, és agyon is verheti őket a gyorsított ultimate képességének, erősebb csapásainak és strapabíróbb páncélzatának köszönhetően. Orisa sem fog pajzsokat ledobálni, inkább hatalmas dárdákkal szögezi oda a falhoz minden figyelmetlen ellenfelét. Az, hogy egy tank van a csapatokban kettő helyett, kihozta a harcosok főbb erősségeit, és mivel az Overwatch 2 nem pajzshalmozásról szól, mindenki más is szabadabban lövöldözhet.
A meccsek pörgősebbek, mint valaha, emiatt pedig a fegyverkezelés is fontosabbá vált. Leginkább DPS karakterek profitálnak a változtatásokból, pedig ők nagyrészt maradtak a régiek. A különbség az, hogy ezúttal, ha elnyomod a High Noont, akkor nem fog 3 különböző barrier megvédeni a pisztolyhős ítéletétől. Figyelni kell minden lövedékre, minden megmozdulásra, minden képesség használatra, mert amikor a játéksebesség alulról nyaldossa a Quake fénykorát, akkor pár másodpercnyi kispadon ücsörgés döntheti el, hogy kié lesz a győzelem.
Akik az alfát játszották, azok joggal tehetik fel a kérdést, hogy a supportok élete olyan sanyarú-e, mint akkor volt. A válaszom szerencsére egy határozott nem: vallásos Zennyatta mainként jóval erősebbnek éreztem magam, mint az első tesztidőszakok alatt. A meta egyelőre Mercynek kedvez, de ez csak ideig-óráig fog tartani. Minden támogató karakter megtalálja majd a helyét, köztük Kirikóval. Az új ninja gyógyítóról már a bemutatásakor megjósolták, hogy a legerősebb hős lesz a játékban, de elhamarkodottan hoztak ítéletet. Kirikónak rengeteg eszköze van arra, hogy bejusson egy harcba és kimentse csapatát a bajból, de a ritmusa egészen más, mint a többi gyógyítóé. Sok gyakorlás és rengeteg tapasztalat kell majd a hatásos alkalmazásához (ezért is van jelenleg letiltva a kompetitív módokban).
Ami tény az tény: az Overwatch 2 sokkal kevésbé taktikus játék, mint elődje. Ez nem feltétlenül rossz dolog, csak egy új irány, ami mögött tudatos döntések tucatjai vannak. A cél az volt, hogy akár egy jó játékos is a hátán vihessen el egy egész csapatot, ami a jó kompetitív címek ismérve. De ahogy minden más sem, úgy ez sem biztos, hogy tetszeni fog minden régi vágású Overwatch-rajongónak.
Fegyveres fülmasszázs
Amiben nem lesz vita az a megújult tálalás. A játék tagadhatatlanul jobban néz ki minden platformon, köszönhetően az erősebb fény/árnyék hatásoknak, a helyenként magasabb felbontású textúráknak, és a megújult karaktermodelleknek. Sajnos egyelőre nem kaptuk meg a beígért változó napszakokat, de ami most nyújt az Overwatch 2, az ettől függetlenül lenyűgöző. Illios alkonyati megvilágítása, Lijiang fényárja virradatkor, és a Route 66 éjszakája teljesen más hangulatot kölcsönöz a jól ismert helyszíneknek, kihangsúlyozva a Blizzard által a motor csiszolásába fektetett munka eredményét.
Hasonló fejlesztésekre került sor a hanghatások kapcsán is. Minden egyes fegyver minden egyes mechanikája kattog, zörren, nyisszen és csinálja, amit csinálnia kell. Ha leültök játszani pár kört az Overwatch 2-vel, akkor azt javaslom, hogy vegyétek fel a legjobb fejhallgatóitokat, kapcsoljatok ki minden háttérzajt és hallgassátok, ahogy Zennyatta golyói becsapódnak a kőfalakba, vagy ahogy Cassidy töltényei eltrafálják ellenséges testeket. Elképesztő melót rakott az audioért felelős csapat a fülkagylóink kényeztetésébe, és megérdemli az ezért járó elismerést.
Mindehhez azért hozzátartozik az is, hogy a körítés megemelt minősége komolyabb hardverkövetelményt jelent. Akik elmulasztottak 2016 óta gépet fejleszteni, érezhetően kevesebb fps-sel kénytelenek beérni, és míg az Nvidia új drivere az elvesztett frame-számot részben vissza tudta nyerni, addig sokaknak nem marad más választásuk, mint lejjebb tekerni a minőséget. A Switch kora is érződik már a játék súlya alatt, de ez nem meglepő, annak idején az eredeti Overwatchot is nagy kihívás volt már elhozni a Nintendo hibrid konzoljára.
Cheers love
A konzolos élményt egyébként nagyban segíti, hogy teljes cross-play és cross-progression került az Overwatch folytatásába. Minden elért eredményeteket és begyűjtött cuccotokat vihetitek magatokkal, és akár a Switchetekről is csatlakozhattok a baráti körötök mérkőzéseibe. A Blizzardnak láthatóan az volt a célja, hogy mindenki, mindenhol, minden nehézség nélkül pörgethesse az Overwatch 2-t, de a nagy kérdés az, hogy megérte-e nekünk mindez.
Az elvesztett pályák, az átalakult monetizáció, a battle pass és annak csigalassú szintezhetősége könnyen elvonhatja a figyelmet a lényegről. A pillanatról pillanatra tartó játékélményről, ami még mindig hibátlan. Ha az Overwatch 2-t önmagában nézem, ignorálom a születése körüli kontextust, az évek hosszú sora alatt bekúszó üzleti valóságot, és a Blizzard kétes lépéseit, akkor könnyedén rámondhatom, hogy ez az egyik legjobb, legminőségibb FPS, amit valaha volt szerencsém kiélvezni.
Ezzel együtt azonban elindult egy új visszaszámláló: az Overwatch 2 megjött, homlokán egy Early Access billoggal, tehát a csapatnak most meg kell mutatnia, hogy jól tud bánni a frissen befolyó bevételekkel, hogy képesek darabokban is leszállítani az ígért minőségi PvE-élményt, és hogy újra fel tudja építeni a hidakat, amiket leégetett maga és a közösség között. Mi várunk és figyelni fogunk, ha pedig a Blizzard megszegi a szavát, akkor ezt a hajót is elhagyjuk.
