Sajnos már a béta alapján lehetett sejteni, hogy nem az Overkill's The Walking Dead fogja letaszítani a Left 4 Deadet a kooperatív lövöldék trónjáról. Pedig Robert Kirkman ismét lendületre kapó fertőzött világát rábízni az elmúlt évek egyik legjobb kooperatív címét, a Paydayt fejlesztő csapatra kifejezetten jó ötletnek tűnt, és az E3-as trailer csak megerősített bennünket abban, hogy érdemes lesz odafigyelni rá. Időközben azonban valami nagyon csúnyán félrement, és bár a zárt bétában látszott némi potenciál, sajnos ezt maga alá temette a technikai megvalósítás.
Robert Kirkman beájulna
A PS4-es Spider-Man bizonyította, hogy a licencelt címeknek nem feltétlenül kell megállniuk a közepesen kellemetlen szinten, és ha valamiből, hát a The Walking Dead világából bőven lehet táplálkozni. Az első előzetesek alapján azt is gondolhatta az ember, hogy itt nem pusztán a fröcsögő agyvelő látványáért gyilkolunk majd, hanem szépen meg lesz magyarázva, ki lesz fejtve minden, oda lesz pattintva a lore, amit a sorozat és a képregények rajongói megszerettek, felbukkannak majd ismerős arcok, hogy legyen kinek örülni. A gyakorlatban ebből semmi sem valósult meg. Kapunk néhány ismeretlen karaktert, egy szegről-végről kapcsolódó világot, rengeteg hörgő élőhalottat, illetve egy másik kolóniát, amelyet csak úgy emleget a játék, mint "A Család", és amelynek tagjairól annyi derül ki, hogy ők is túl akarnak élni. És hogy mit nem kapunk? Drámát, fordulatokat, magyarázatot a kialakult helyzetre, érdekes fő- és mellékkaraktereket. Maga a szinkron az egyik legunottabb, amit mostanában hallottunk, és a szövegkönyv is már-már bugyuta, nem sokat erőlködött vele az írói gárda. Erre ebben a formájában teljesen fölösleges volt rásütni a The Walking Dead címet, és kifizetni egy valag pénzt a jogokért.
Agyatlan hentelés
Ugyanakkor, ha a játékmenet rendben lenne, valószínűleg az egész előző bekezdés meg sem született volna, mert az adrenalin fűtötte pályák és a változatos küldetések sűrűjében nem foglalkozna senki azzal, hogy esetlenek a dialógusok. De sajnos nem ez a helyzet. A legelső küldetésben a bázisunkat kell megvédenünk a hullámokban érkező zombiktól, akik a három kapu valamelyikén próbálnak bejutni. Ha sikerül valamelyiket bedeszkázni, akkor az élőhalottak mágikusan eltűnnek, hogy aztán a következő hullámmal pontosan ugyanúgy beszakítsák a kaput. Ennél már csak az illúziórombolóbb, amikor megadott időközönként a bázison belül bukkannak fel, amit azzal magyaráz a játék, hogy "megjött a horda". A minden kreativitást nélkülöző pályára persze ráfoghatja az ember, hogy ez még csak a tutorial, de amikor a következő küldetés pontosan ugyanez, csak fegyveres támadók ellen, a kapuk zárogatása nélkül, akkor kinyílik a bicska a legnyugodtabb túlélő zsebében is.
Szerencsére nem csak bázisvédelemből áll a kampány, néha bemerészkedhetünk a városba, hogy célpontokat iktassunk ki, vagy fontos alapanyagokat szerezzünk meg. Ezeknél a misszióknál sokkal fontosabb a csapatmunka, hiszen mindenfelé veszélyes és szinte észrevehetetlen csapdákat rejtettek el a készítők, ha pedig elkezdünk lövöldözni, hamar ott lohol majd a hátsónkban a környék összes zombija. Mennyivel könnyebb lenne a csapatot koordinálni, ha lenne a játékban beépített voice-chat! De nincs, ami 2018-ban, egy csapatmunkára kihegyezett kooperatív játékban szinte felháborító, hiszen a csata hevében senki sem fog pötyögni, megfelelő kommunikáció nélkül pedig szinte lehetetlen teljesíteni a pályákat. Végig rá vagyunk utalva a többi játékosra, mivel botok nincsenek, a küldetések nehézsége pedig egyáltalán nem skálázódik a játékosszámmal, így egyedül teljesen esélytelenek vagyunk, gyakorlatilag kivitelezhetetlenek még a könnyebb pályák is.
Üsd, vágd, nem apád!
Az sem segít sokat, hogy ezt a harcrendszert ezerszer jobban is meg lehetett volna csinálni. A küldetések során szerezhetünk újabb lőfegyvereket, ezeket azonban nem nagyon akarjuk használni, hiszen akkor zajt csapunk, ha pedig mégis, akkor sem lesz sok örömünk bennük, mert a hangtompítós fegyvereknek olyan a hangja, mintha a falusi búcsúban lövöldöznénk a légpuskákkal. A közelharci fegyverek, balták és macheték használata csak úgy zabálja a staminát, két-három ütésenként meg kell állnunk, és hiába specializálódunk ebbe az irányba a karakterfejlesztéskor, érezhető különbséget nem igazán lehet észrevenni. Az élmény meg sem közelíti a Vermintide brutalitását, amelyben minden csapást érezni lehetett, minden húsba hatoló vágás azt az érzést keltette, hogy nem is az egeret, hanem egy pallost markolunk. Itt a karakter súlytalanul hadonászik, esetlenül vergődik a zombik sűrűjében, és mivel a hordába tömörülő félholtakat egy-egy ajtóban akár percekig is apríthatjuk, nagyon hamar elmegy a kedvünk az egésztől.
Ez így harmatgyenge
Egy izgalmas IP és egy jól teljesítő fejlesztőbrigád házasításától sokkal többet várt az ember, de ez a játék akkor is nagyon csúnyán leszerepelt volna, ha egy indie csapat zombis garázsprojektjeként látta volna meg a napvilágot. Azt hinné az ember, hogy az Overkillnél tudják, mitől döglik a légy, de ha a jövőben valamikor a minőségi The Walking Dead játékokról beszélgetünk, biztos, hogy nem ez fog eszünkbe jutni. Technikailag az erős közepes szintet sem üti meg, a megannyi hiányzó funkciót pedig nem a legjobb bugokkal ellensúlyozni. Játékmenetben messze elmarad a Left 4 Dead és a Dead Island címektől, a történet pedig gyakorlatilag mintha ott se lenne; semmit nem adott hozzá az élményhez az, hogy ez egy hivatalos The Walking Dead játék. Nagy kár érte.
