Az Overclocked nem más, mint egy néhány helyen kissé gyengére sikerült, de ennek ellenére teljesen agyromboló, beszippantó kalandjáték. Rég történt olyan, hogy egy cég valamirevaló point and click kalanddal örvendeztette volna meg a nagyérdeműt, így álló ováció kísérheti a House Of Tales-t, ugyanis ők most így tettek. A cím nem túl jó választás, mert többen lehetnek, akik azért veszik meg majd a játékot - csalódásukra -, mert azt hiszik, valami szingapúri kölök szimulátora, ahol 3Dmark rekordokat kell döntögetni különböző új hardware-elemek vásárlásával.
Pörög?
Azoknak, akik még aludni sem mernek úgy, hogy nincs felkapcsolva legalább a világító hasú sütibaba az éjjeli szekrényen, meg ott kell lennie a pohár víznek, hátha éjjel jön a gonosz és szemen lehet spriccelni, egy ujjal se nyúljanak az Overclocked-hez. Ugyan a játék bemutató anyagai és az egyéb hírverés mind sokkal durvábbnak próbálta beállítani a játékot, mint amilyen valójában, ettől függetlenül vannak pillanatok, amikor igencsak feszélyezve érzi magát a játékos, miközben próbálja kideríteni, mi a pék is folyik éppen.
Fehér ruhás arcok mindenütt
A fő karakterrel való azonosulás nem lesz túl egyszerű, először is annyit vedel, mint egy kisebb emésztőgödör. Másodsorban pszichiáter, azaz még az ABC-ben is belengeti a pendulumot a pénztáros kislány szeme elé, hátha lefelejt egy nullát a végeredményből. Az állam rendelte ki Davidet (mert ez a neve) a Staten Island-i szanatóriumba, amelynek csupán 5 betege van, 3 férfi és két nő. Mindannyiukat a napokban szedték össze, ugyanolyan elmeállapotban, ami sejthetitek, hogy nem épp százas. Az egyik lányka már az intróban úgy gondolja, hogy egy átlagos Helyszínelők részt megszégyenítve lövöldözik New York valamelyik kereszteződésében, fehérneműben, véresen. Egy biztos, a betegeknek valami komoly parája akadt a múltban, ami miatt éppenséggel kissé elgurult a gyógyszerük... képletesen mondva, persze, hiszen a szanatóriumban kapnak már eleget.
David itt csöppen a történetbe, válása és az egyik legnagyobb vihar közepette, ami a várost az utóbbi években érte. A poént persze semmi esetre sem szeretném lelőni, de annyit tudnotok kell, hogy egész kellemes kis Memento-féle visszaemlékezős-felgöngyölítős, majd a végén „Óóóóóóó wáááázzzz" szavakat mormoló (nem feltétlen pozitív értelemben...) játékkal lesz dolgotok. Igen, jól sejtitek, lesz világméretű összeesküvés is, meg hadikísérlet-turmix, meg logikus és épp logikátlan kapcsolat dolgok között, de annyi baj legyen, szeretni fogjátok.
Szép, vagy csak nem?
A karakterek sikerültek a leggyengébben, pedig elvileg a fejlesztők ebbe fektették a legtöbb energiát, beleértve az arc és a test animációit is. 3 évvel ezelőtt még elment, bár nem lehetek túl szigorú, hiszen mégis csak egy kalandjátékról van szó, nem pedig a Half Life 3-ról. A helyszínek hangulatosak, élesek, noha fix kameraállásból láthatunk mindent mindig, rengeteg átvezető animáció és adott helyzetben előugró film biztosítja arról a játékost, hogy különböző perspektívából is szemlélhesse, hogyan folyik a páciensek nyála a takaróra.
Az eső és a különböző füstök, robbanások mind szépek, látszik, hogy odafigyeltek az apróbb részletekre is, így összességében véve teljesen elégedett lesz bárki, aki a képekre tekintve úgy gondolja, megfelelően fest a játék. Végig hasonló minőséget produkál, így nem lesznek hullámvölgyek, gagyibban megcsinált jeleneteket felsorakoztatva.
Hörgések, inkontinenciazajok
Annak ellenére, hogy személyesen is ismerek két szinkronhangot a szereplők közül, nem állítanám, hogy Full Throttle-i magasságokba emelték a hanganyagot. Teljesen átlagos, néhol kiemelkedő alakítást nyújtanak a szereplők, de semmi több. Érezni kicsit, hogy nem angol anyanyelvű egyén írta a dialógusokat, elsősorban a kicsit sántító szófordulatok és néhány helyzetben kifejezetten szemöldökráncoló hatású mondatoknak köszönhetően. Sokkal jobb munkát végeztek az egyszerű hangeffekt téren, bár nem nyúltak máshoz, csak a szokásos Sound Ideas CD-khez, ami egy ennyire nívósnak beállított játéknál már nem elég. Ennek ellenére zörög, aminek zörögnie kell, fúj a szél, pukkannak a fegyverek és hörögnek az emberek. (Ez még rímelt is, pedig nem kellett volna, sebaj.)
Irányítás
Hat szereplőt lehet irányítani, az első két óra játék után már legalább három szereplőt kipróbálhattok. Persze ez nem azt jelenti, amire huncut agyatok gondol éppen, hanem csupán arra, hogy az ő bőrükbe bújva már elkezdhetitek átélni, hogyan is kerültek a diliházba. Sajnos a kellemesebb páciensekre várnotok kell, mert a lányok csak később kerülnek elő a történetben, de érdemes várni, az biztos.
A vezérlés nem bonyolult, bármelyik helyszínen, ha rátapadtok a szóköz billentyűre, máris felvillan, hova lehet menni, mit lehet kinyitni stb. Dupla klikkre a karakterek futni kezdenek, újabb dupla klikkre pedig máris a céljuknál teremnek, ami hihetetlenül előnyös, lévén rengetegszer kell majd oda-vissza rohangálnotok a helyszínek között. Minden funkció egy klikkel érhető el, ha valahol interakciós lehetőség van, akkor többféle ikon jelenik meg, és lehet választani, hogy mit szeretnétek csinálni.
A tárgylista a képernyő alján van, pofonegyszerű a használata, még azoknak is menni fog, akik soha életükben nem játszottak hasonló játékkal. Egyedül David PDA-ja szorul némi magyarázatra, ugyanis (azon kívül, hogy diktafonként használva sokszor kell majd x páciensnek felidéztetni y páciens felvett vallomását, hogy bevillanjon neki valami a múltjáról), még telefonálni is lehet vele. Sokszor szükség lesz rá, ha épp az asszonyt, a páciensek ügyében nyomozó zsarut vagy a legjobb barátunkat (akiről persze kiderül sok minden majd) próbáljuk keresni.
Lesz pár érdekes feladvány is, ahol a fegyvereteket kell használni. Én még nem láttam lövöldözős minijátékot kalandjátékban ilyenformán, mint az Overclocked-ben van. Egy falat kellett átlőni a pisztollyal, téglánként lebontva gyakorlatilag úgy, hogy tökéletes fizikai motor vezérelte a téglákat, azaz úgy potyogtak arrébb, ahogy a golyók becsapódtak. Talán egy kép is hever valahol errefelé róla, meglepő volt.
Akkor még 50 mg morfium, vagy sem?
Bár a történet csak azoknak jön majd be, akik szeretik a megfejtetlen rejtélyeket, csak ajánlani tudom az Overclocked-et, mint az Experience 112-t is anno. Kicsit szerencsétlen a helyzet, hogy két játszható kalandjáték is megjelent ilyen rövid időn belül, de ennek szerintem inkább örülni kell, mint fanyalogni. Jó hosszú ideig nem lesz majd méltó követőjük, amennyiben pedig igen, tévedtem, de örülni fogok neki, mert legalább lesz még valami, amivel jó pár órát el lehet szórakozni ködös éjjeleken át. Ha a képek és az atmoszféra alapján tetszik, ruházz be a két DVD-re, és érezd jól magad, remélem te sem fogod fordítva felvenni a kabátod, mire végzel a játékkal.
