Outworld - Outworld

Ez a pontos meghatározása az Outworld zenei stílusának: neo-klasszikus progresszív metál.
Nézzük csak meg, melyik banda is ilyen a már létezők közül? Symphony X talán? Ott is überbrutál gitáros teker, ahogy az Outworld-ben is (Yngwie mester pedig egy láda Whiskey mellett zokog csendben). Rusty Cooley (jegyezzük meg a nevét) minden, csak nem rozsdás: eszement módon nyomja a történetet, csodás barokk gitárvirtuozítással. Le a sapeccal, a fickó kissé szenzációs.

S akkor ott az énekes bácsi, Kelly Sundown

Carpenter, aki már a Beyond Twilight második lemezén is előcsalogatta belőlem az összes lúdbőrt... Mintha minden menő prog és power metál énekest összegyúrtak volna...eszement High Pitch hangja van a fickónak, 100-as skálán úgy 120. Minimum. Csinálja utána, aki tudja. Félek, nem fog menni. Ez a hangterjedelem, ez az intenzitás, ez az erő ez már földönkívüli (azaz Outworld hehe). Aki akarja a banda dobosát megnézheti itt www.aliendrums.com címen. Szóval nem gyönge banda az Outworld, most hallgassunk csak bele, mit is bazseválnak.

A helyzet az, hogy a cizellált Dream Theater, Symphony X, Malmsteeen irányvonal mellett akár a Meshuggah vagy a Pantera reszelősebb, de zúzósabb hangvétele is belefér. Mindez szuper hangtechnikával és természetesen kiváló zenészi tudással.

A legjobb az egészben, hogy mégsem érzem másolatnak egy nótájukat sem: mindet inkább érzem, Outworld mesterműveknek. A lemez zúz, a zenészek rendben vannak, a témák változatosak, az énekes pedig... csak őmiatta érdemes lenne meghallgatni az Outworld-öt. Végighallgatva 2006 egyik legjobb prog.metál lemezét mégiscsak abban reménykedem, hogy lehet még ennél is jobbat csinálni: mondjuk egy jó kis koncepciós lemezt 2007-ben, amitől minden vaníliát kiizzadok magamból...

Értékelés: 93%