Első ránézésre az Othercide olyan horrorjátéknak tűnhet, amelyben különböző förmedvényekkel küzdünk végeláthatatlanul, viszont a Lightbulb Crew legújabb alkotása ennél sokkal többet kínál mind a játékmenetet, mind pedig a történetet illetően. A fejlesztőcsapat a körökre osztott stratégiák jellegzetes harcrendszerét roguelike elemekkel ötvözte, így a megfontolt döntések mellett bizony sokszor áldozatokat is kell hoznunk, hogy egy kört újrakezdve később jobb esélyeink legyenek egy komolyabb bossharc során.
Az Anya és lányai harcba indulnak
Az Othercide történetét posztapokaliptikus, komor világba helyezték, nyomasztó atmoszféráját, valamint az ellenséges erők fenyegetését tökéletesen illusztrálja a fekete-fehér ábrázolásmód. A kontrasztot a vörös szín adja, amely elengedhetetlen a látványos vérontáshoz, és egyébként is kiválóan illik a játék sztorijához. Központi szereplőnk és egyben a narrátor a stilizáltan nagy kezdőbetűvel Anyának nevezett istenség, aki igyekszik megvédeni a világot a pusztító Szenvedéstől. A bevezető küldetésben az Anya elbukik, és az úgynevezett belső ürességből visszatérve, emlékeit felidézve próbálja legyőzni a gonosz erőket. Ezek a visszatekintések a gyakorlatban roguelike játékokból ismerős köröket jelentenek, vagyis számítani kell arra, hogy egy-egy kihívásnak kénytelenek leszünk sokszor nekifutni. A bukás azonban nem a játék végét jelenti, mivel a harcok során szerzett szilánkok beváltásával fejleszthetjük a képességeinket, valamint a lányok, vagyis az általunk irányított karakterek eszköztárát. Emellett folyamatosan több információhoz jutunk ellenségeinkről (különös tekintettel a bossokra), hogy új ismeretekkel felvértezve már a siker nagyobb esélyével vegyük fel velük a harcot.
Az Anya a belső ürességben hozza létre gyermekeit, akik eltérő harcmodort képviselnek és változatos eszköztárral csapnak szét a rondaságok között. Alapvetően három lányt (a kardforgató közelharcost, a defenzív pajzsost és a távoli sebzést osztót) különböztetünk meg, de a későbbiekben egy negyedik archetípust is fel lehet oldani. A visszaemlékezések során viszont fontos játékelem, hogy nincsen lehetőség a gyógyításra, vagyis jól meg kell gondolni, hogy mekkora kockázatot vállalunk a harcosainkkal. Főleg azon, a többinél jóval erősebb képességek használatát kell mérlegelnünk, amelyek véráldozatot követelnek. A megsebesült lányokat egy-egy küldetés után fel lehet gyógyítani azzal a feltétellel, ha egy másikat feláldozunk. A holtakat később fel lehet éleszteni az ürességben, de egy idő után jóval többen fognak elhullani, mint ahányat képesek vagyunk életben tartani. Kissé morbid, hogy egy anya csatába küldi a saját gyermekeit és feláldozza őket, de tekintve, hogy a karaktereket nem lehet testre szabni (legfeljebb nevet adhatunk nekik), kevésbé kötődünk majd hozzájuk.
A háború idővonala
A küldetések izometrikus nézetű térképen játszódnak, hasonlóan például az XCOM-szériához, viszont érdekesebbé és összetettebbé teszi a harcrendszert a dinamikus idővonal, amelyen nyomon lehet követni a megtörtént és a tervezett eseményeket. A rendszernek hála viszonylag könnyen tanulható a csaták folyamata, és a lányok képességei is nagyszerűen összehangolhatók. A mozgást és a mozdulatok választását az akciópontok befolyásolják. Minden harcosunknak egy körben 100 AP-ja van, és a szignifikánsabb tevékenységek drágábbak, mint az egyszerűbb támadások. A kisebb ellenségekkel szemben könnyebb dolgunk lesz, viszont a bossharcok több nekifutást is igényelnek. Érdemes elolvasni a körök során feloldott háttértörténeti szemelvényeket, mert amellett, hogy az Othercide világa izgalmas, sokat lehet tanulni az ellenségek stílusáról, valamint a megszerzett extra képességekről is.
Különleges alkotás az Othercide, amely nagyszerűen ötvözi a stratégiát a roguelike elemekből adódó ismétlődésekkel. A történetbe tökéletesen illik a lányok halálozásából és a folyamatos bukásokból adódó kilátástalanság, amin végül rengeteg munkával és taktikázással felülkerekedve kielégítő játékélményt kapunk. Persze csak ha valaki emellett nyitott a sötét atmoszférára és a horrorba illő hangulatra.
