A való életben minden bizonnyal csak legyintetnénk egy olyan összeesküvés-elméletre, amely szerint a társadalom, a politika és a gazdaság eseményeinek alakulása mögött egy, az átlagember elől rejtett, a döntéshozókat a színfalak mögül befolyásoló társaság áll, ám egy stratégiai játék fő koncepciójaként ez az elképzelés már sokkal inkább figyelemre méltó. A Secret Government egy ilyen társaság fejének szerepébe helyez minket, ami nem csupán az említett grand strategy művészeti stílusát határozza meg, hanem érdekes irányba viszi el a játékmenetet is.
Ha szabadkőműves vagy, az a baj...
Az orosz GameTrek alkotása egyáltalán nem egy kalandjáték, de a félkész változatban megtalálható kampány mégis egy, erre a műfajra emlékeztető bevezetővel indul. Ebben röviden megtudhatjuk, hogy míg főszereplőnk Amerikában járt, addig hazájában, Angliában felszámolták a szimbólumaiban és szóhasználatában is szabadkőművesekre emlékeztető - és hogy misztikusabbnak hasson, Nostradamus jövendöléseit megfejteni igyekvő - társaságát, miután tagjait megtizedelik és nekünk már csak egy idősebb tanácsadó és egy fiatal tanítvány marad. A velük folytatott párbeszéd némi történeti körítés mellett testvériségünk értékeit segít meghatározni.
A páros szerepe a vékonyka történet átadásával ellentétben a játékmenet megismertetésében sokkal hálásabb: agg fivérünk a játék főbb rendszereit elmagyarázó tippeket és küldetéseket adja, míg ifjú társunk az első mozgatható karakterünk lesz. A korai hozzáférésben játszható kampány rajtuk keresztül kiváló tutorialként működik a Secret Government mechanikáihoz, amire szükségünk is lesz, számos játékelemmel találkozhatunk, amelyek két fő síkra oszlanak.
A világ, ahogy én szeretem
Egyfelől manipulálhatjuk a térképen megtalálható kisebb-nagyobb államokat, amit megsüvegelendő részletességgel szimulálnak az orosz fejlesztők. Amellett, hogy az erőforrásokért megcsapolható katonai, pénzügyi és politikai intézmények erősségét számon tartja a játék, belenyúlhatunk minden ország gazdasági működésébe, és így az áruigényeiken keresztül befolyásolva az egyes társadalmi rétegek elégedettségét. Utóbbi pedig kihatással lehet az egyes pártok és érdekcsoportok támogatottságára. Az ügyek természetes folyása mellett persze mindegyik szférát manipulálhatjuk, például a vámok befolyásolásával, egy bizonyos réteg bevándorlásának bátorításával, vagy egy politikai párt vezetőjének lejáratásával.
A Secret Government másik síkja akkor jelenik meg, mikor a mit sem sejtő polgárok életével való játékot elsajátítottuk, ekkor bukkan fel az első ügynök, aki egy rivális titkos társasághoz tartozik. A mieink fekete köpenyt hordó rejtélyes alakjaival szemben felsorakoznak vörösbe öltözött ellenlábasaink és az ő bázisaik is, vesztükre pedig egészen más eszköztárral törhetünk. Ha sikerült felfedni, merre terjeszkedett a más célokra törő hálózat (vagy esetleg ők jönnének be egy olyan országba, amelyiket már behálózták embereink), akkor megpróbálhatjuk az ügynökeiket leleplezni a nyilvánosság előtt, elrabolni és kihallgatni, vagy ha a lojalitásuk kellően lecsökkent, átcsábítani a saját oldalunkra.
Mindehhez testvériségünk tagjait kell a glóbusz egy részét felölelő térképen mozgatnunk és a megfelelő helyen feladatokat adnunk nekik. Annak érdekében, hogy ne spamelhessük tele a játékteret ügynökökkel, egyszerre csak hat emberünk lehet aktív cselekvő, akik valamilyen titulust viselő tagjai a tanácsunknak. Viszont érdemes gyűjtögetni az alacsonyabb rangú beavatottakat is, hiszen passzivitásuk ellenére ők is részesülhetnek XP-ből a tanácstagok sikerrel teljesített megbízatásai után, így felkészíthetjük az utánpótlást arra az eshetőségre, ha valamelyik aktív karakterünk elhalálozna, netán vörösre cserélné a fekete köpönyegét. Hogy kit küldünk terepmunkára, az egyes fivérekhez tartozó véletlenszerű bónuszok alapján érdemes megfontolni, figyelembe véve nemzetiségüket is, hiszen hazai környezetben mindenki hatékonyabban konspirál.
Világbéke vagy világégés?
A fent bemutatott két réteg a játék komplexitása szempontból kifejezetten érdekes, illetve a választott témához is tökéletesen illik, de számomra azt a benyomást tette, hogy a kettősség miatt a Secret Government készítői sem igazán tudták eldönteni, mi is legyen a játékos elé kitűzött végső feladat. A legtöbb stratégiai játékban ugye a miénkhez hasonló frakciók legyőzése a cél, itt viszont látszólag csupán nehezítő tényező a rivális testvériségek tevékenysége, nem az a kampányunk célja, hogy ezektől az ellenlábasoktól megszabaduljunk.
Ehelyett úgy tűnik, a Secret Government azt szeretné, ha a világot az általunk ideálisnak gondolt társadalom felé próbálnánk terelgetni. Erre több küldetéslánc is felépül, amelyek tematikusan arról szólnak, hogy elképzeléseink szerint a felvilágosodás, az egység, vagy a bőség útján vezessük a világot (illetve van még egy út, ami a testvériségünk előrejutását, illetve az aktuális kampány küldetéseit, a megjelenéskor elérhető szcenárióban az angol forradalom lépéseit tartalmazzák). Ezekre a küldetésláncokra nagyon is szüksége van a játéknak, ugyanis nélküle abszolút céltalan lenne, hogy bábként tudjuk irányítani az egyes országokat.
Így viszont egy-egy rövid szövegrészlettel megpróbálhatják megmagyarázni a készítők (annyira azért nem segítik a beleélést ezek a missziók), miért is kell felforgatnunk Hollandia politikai viszonyait, vagy beavatkoznunk Ausztria és Poroszország katonai konfliktusába. Az kifejezetten érdekes, hogy ezeket a feladatokat minden esetben kétféleképpen oldhatjuk meg - eldönthetjük például, hogy egy párt népszerűségét a vezetője megölésével, vagy egy rivális párt felfuttatásával ássuk alá -, azt viszont nem sikerült megugornia a GameTreknek, hogy ezeket tényleg egy történet fejezeteiként, vagy akár egy egységes világuralmi törekvés lépéseiként élhessük meg.
Egy teljes értékű játéktól elég kevés lenne, amit jelenleg a Secret Government fel tud mutatni: néhány érdekes és részletesen kidolgozott rendszer, amik kapcsán még kicsit át kell gondolniuk a készítőknek, milyen tartalmi hálót szőhetnek köréjük. De az Early Access programban ez egyáltalán nem rossz kezdet, a végleges megjelenés pedig csak novemberben esedékes, addig bőven van ideje különböző ötletekkel kísérleteznie a moszkvai stúdiónak, hogy az év végén végül egy, ha nem is a műfaj legjobbja címre pályázó, de egy érdekes stratégiát tehessen le az asztalra.
