Minden generációváltás nagyszerű alkalom kiadók és fejlesztők számára, hogy lefújják a port néhány korábbi alkotásukról, majd kisebb-nagyobb módosításokat eszközölve ismételten kiadják azokat. Ugyanerre a megállapításra juthatott a Bloober Team is, mert miközben a remekül sikerült The Medium utolsó simításait végezte, kilökte az ajtón az alaposan újrahuzalozott, fejlettebb beültetéseket kapott Observer: System Reduxot.
Orvelli jövőkép
Azok kedvéért, akik nem tudják, mi fán terem a szóban forgó belsőnézetes horror, érdemes röviden összefoglalni, miről is van szó. Daniel Lazarski, a főszereplő egy olyan rendőr, aki mások agyi implantátumaira rákapcsolódva átéli emlékeiket, és ily módon lel rá az igazságra. Ő és kollégái nem túl népszerűek a Chiron vállalat irányítása alá került Lengyelország kevésbé tehetős, perifériára szorult polgárai körében, akik az elnyomó és kizsákmányoló rendszert szimbolizáló piócákként gondolnak rájuk. Ami érthető is, elvégre senki se szeretne egy olyan jövőben élni, ahol még a gondolatait, érzéseit, élményeit, benyomásait és azok emlékeit sem tarthatja meg saját magának.
Danielt már a történet kezdetén egy személyes jellegű hívás (váratlanul felveszi vele a kapcsolatot a tőle évekkel korábban teljesen elhidegült fia - ennek okaira is fény derül majd idővel) egy lepukkant krakkói lakótömbhöz vezeti (ugyanahhoz, ahol a The Medium is kezdődik), amit érkezése után nem sokkal tisztázatlan okokból teljesen lezárnak és elszigetelnek a külvilágtól. Emiatt mást nemigen tehet, minthogy megpróbál utánajárni a családi ügyeknek, ám eközben bestiális gyilkosság történik - nem is egy -, szóval igyekszik egyúttal a tettest is fülön csípni.
Magát a nyomozást nem bonyolította túl a Bloober Team: viszonylag szabadon bóklászunk a bérház folyosóin emeletről emeletre haladva, bekopogunk a lakókhoz, hogy kifaggassuk őket és információhoz jussunk akár a fő történetszállal, akár az opcionális mellékküldetésekkel kapcsolatban. Azok a lakások, amelyekbe be is léphetünk, rendszerint tetthelynek számítanak, ezért Daniel beültetései révén organikus és elektronikus nyomok után kutatva szkenneljük a környezetet, számítógépek fájljai és levelezések között turkálunk, alkalmanként zárakat is feltörünk hackeléssel (ami könnyebb az eredeti változat módszerénél) vagy a számkombinációt meglelve, kikövetkeztetve.
Az igazán izgalmas részek pedig akkor következnek, amikor rácsatlakozunk a jellemzően halott vagy haldokló alanyok chipjére, és szürreális utazásra indulunk az emlékképeik között. Ezeket a fejlesztők többnyire egészen kifacsart, helyenként túlzásba vitt (az ilyesmire érzékenyeknek akár rosszullétet is okozó) képi- és hanghatásokkal dobták fel és tették egyedivé. Nekem mégsem az imént említett, a játékost olykor rejtőzködésre és menekülésre kényszerítő szekvenciák tetszettek igazán, a kelet-európai retróval kevert cyberpunk hangulat, ami csak úgy árad a játék pórusaiból. Kimondottan ötletes, ahogy holografikus projekciókkal kendőzik el tényt, a láthatóan több évtizede felújításra szoruló ház állapotát.
Jutalomjáték
De vajon az Observer tatarozása is időszerű volt, mi több szükséges? Alighanem kevesek kívánságlistáján szerepelt előkelő helyen a remaster, a Bloober Team (és tettestársa, az ugyancsak lengyel Anshar Studios) ennek ellenére sem vette félvállról a feladatot. Nem elégedtek meg a fejlesztők azzal, hogy feltolják 4K-ra a felbontást, felpörgessék és stabilizálják a képfrissítési rátát, hanem egyúttal szinte minden textúrát újrarajzoltak, fejlettebb bevilágítással és árnyékolással dolgoztak, és még a konzolos változatokat is ellátták egy sor hasznos funkcióval. Deaktiválható a sokakat zavaró chromatic aberration, egyúttal viszont bekapcsolható a tükröződő felületeknek hatalmas pluszt adó ray tracing, az fps megtartása érdekében szintén élesíthető a dinamikus felbontás, valamint állítható a FOV.
Erre jön még rá az átdolgozott mentési rendszer, mely továbbra is automatikus, ám végre nem egyetlen fájlt ír felül újra és újra a játék. Ráadásul még némi plusztartalom is belefért a ráncfelvarrásba, így most már hangulatos intróval indít az Observer: System Redux, valamint Daniellel két további opcionális ügyet deríthetünk fel, miközben olyan rétegeibe hatolhatunk az épületnek, ahol korábban még sosem jártunk. Ezekhez Rutger Hauer 2019-ben bekövetkezett halála miatt csak a színész korábban rögzített szövegeit használhatták fel, de így sem lógnak ki a sorból.
Mivel még a játékmenetbe is belepiszkáltak egy kicsit (egy fokkal kevésbé frusztrálóak a bujkálós, menekülős részek), elmondhatjuk, hogy érdemben meg tudott újulni a System Redux. Annak, aki először ebben a formában találkozik vele, egy kimondottan érdekes, a szokásos cyberpunk témákat (pl. transzhumanizmus) feszegető pszichológiai horrorban merülhet el. A nagyságrendekkel pofásabb látvány, a drasztikusan lerövidült töltési idők és az új mellékküldetések miatt pedig a visszatérőknek nagyobb élményt nyújthat egy második végigjátszás, feltéve persze, hogy nem sokallják az árát.
