Valamiért az emberek imádják a történelmi rejtélyeket. A legtöbb ember a krimiket is imádja. Ha pedig ezt a kettőt ötvözik, akkor kész a tuti kasszasiker. (Irodalmárok és idősebbek biztos emlékeznek A rózsa neve körüli felhajtásra, de gondolhatunk akár a Da Vinci-kód nevű örökbecsűre is). A Kheops Studiónál tudnak valamit (valószínűleg azt, amit az előbb felvázoltunk), ugyanis csupán egy évvel a nagy sikerű The Secrets of da Vinci után itt a Nostradamus: The Last Prophecy, ami a nagybeteg, idősödő csillagász korában játszódik. A kezdő képsorokban Medici Katalin látogatja meg Nostradamust, s az a gondja-baja, hogy udvarában furcsa halálesetek történnek, így ha a mester épp ráér, akár ki is vizsgálhatná, miért és hogyan történnek ezek - már csak azért is, mert úgy tűnik, beteljesedik Nostradamus nemrégiben írott négysorosa. Ami ciki, ugyanis a vers szerint tizenkét embernek kell meghalnia, s akkor jönnek a királyi család tagjai, szépen, sorban. (Nem csoda, hogy Katalin kissé ideges.)
Éljen az emancipáció!
A játék szerint 1566 márciusában járunk, s mivel mi már tudjuk, hogy 1566. július 2-án Nostradamus el fog hunyni, ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy a tudós nem egymaga indul felfedezőkörútra, hanem egyik gyerekét küldi el maga helyett (a hatból). Mit ad Isten, épp csak egy lány, Madeleine van otthon, így nem lehet mást tenni, minthogy ő kezdjen bele a nyomozásba. A gond már csak az, hogy az akkori emberek nagyon nem akarnának elfogadni egy nőt mint nyomozót (ebben a korban dívott még az „asszonyállat" kifejezés használata, például), nemhogy engedjék a királynő várában tenni-venni. Mindezt Nostradamus is nagyon jól tudja. Nem marad hát más lehetőség, minthogy a lányból gyorsan legyen férfi, mégpedig a saját bátyja, az elsőszülött César, aki épp ki tudja, merre lófrál a világban.
Madeleine-nel visszük végig tehát a játékot, s mint azt már ki is lehetett találni, a játék újdonsága az, hogy egyszerre két szereplőt kell alakítanunk: saját magunkat, s a bátyánkat, Césart. A játék egy városkában indul, itt kell helytállnunk César-Madeleine-ként a későbbiekben, s itt kell kiderítenünk, hogy ki áll a gyilkosságok mögött. Mivel Madeleine-t az újdonságokat elfogadó apja alaposan kiképezte asztrológiából, alkímiából és egyéb ilyen dolgokból, ezért nem lesz nehéz elhitetni a nagyérdeművel, hogy nem is azok vagyunk, akinek kiadjuk magunkat.
Jeanny Depp személyesen
A játék során sokszor kell operálnunk azzal a lehetőséggel, hogy egyszer Césarnak (aki leginkább Johnny Depp XVI. századi megfelelőjeként említhető) maszkírozva jelenünk meg, egyszer pedig Madeleine-ként, ugyanis más-más lesz az emberek reakciója erre - másként fognak velünk beszélni, más dolgokat mondanak el (vagy nem), így előbb-utóbb az egész sztori kibomlik előttünk.
Ahhoz, hogy minden szálat megfelelően tudjunk mozgatni, megfelelő inventory is kell -, amit a kheopsos fiúk remekül megoldottak. A The Secrets of Da Vinci-ben megismert „fakkos" rendszer itt is fellelhető (ami azt jelenti, hogy több részből áll az inventory-nk, ennélfogva rengeteg cuccot cipelhetünk magunkkal), azzal súlyosbítva, hogy Madeleine-nek rendelkezésére áll egy napló, amibe leírja az épp megoldandó feladatokat (itt követhetjük nyomon a minivideókat is), valamint amelybe beillesztheti a talált dokumentumokat is. Ráadásképpen receptkönyvet is vezethetünk, valamint a játék elején Nostradamustól kapunk egy „szerszámos készletet" is, amiben találunk csipeszt, körzőt, tollat, ollót és nagyítót is (hát igen, egy nyomozó nem nyomozó nagyító nélkül). Ezekkel vizsgálhatjuk meg az inventory tárgyait, mélyebb összefüggésekre lelve ezáltal. Újdonság még, hogy a játékban rengeteget kell kotyvasztanunk, sütnünk-főznünk, ezért is fontos a már említett receptkönyv, ugyanis ebben hurcolászhatjuk a megismert recepteket magunkkal, így bármikor össze tudunk dobni a későbbiekben egy-egy „Hipnotizálófőzet Nostradamus módra" nevű csodaszert.
First Person Investigation
A játék, bár point 'n click kalandjátéknak tűnhet elsőre, mégsem egészen az, ugyanis a készítők egy kicsit átvariálták a klasszikus receptet. Így készült egy belsőnézetes kaland, ahol ugyan adottak a különféle, előre renderelt helyszínek, ezeken belül azonban szabadon tudunk vizsgálódni, körülnézni egerünkkel.
A grafika előtt le a kalappal, egyszerűen pompás. A kis faluban, ahol nyomozunk, a helyszíneket remekül megcsinálták, a nap a szemünkbe világít, a holdfény - holdfény, a játék képe egyszerűen gyönyörű - és mindezt szaggatás nélkül sikerült megoldani.
Ami viszont mindenképpen negatívum, hogy nem sokat foglalkozhattak a szinkronokkal. A főszereplő Madeleine hangja szerintem egy az egyben csapnivaló, úgy hangzik, mintha állandóan vigyorogna (ami egyrészt kivitelezhetetlen, másrészt kicsit olyan, mintha egész nap gyogyósokkal beszélgetne).
Ettől eltekintve viszont nem lehet a játékra panasz. Bár a legtöbb krimihez hasonlóan ezt a játékot is egyszer használatosnak mondanám, addig viszont, amíg ki nem derül, ki a gyilkos és miért, a remekül eltalált, reneszánsz hangulat (reneszánsz év van, ugyebár), a remek fejtörők, az ötletes sztori miatt biztos vagyok benne, hogy sokaknak kedvencévé fog válni.
