Európa belehúzott. Ez nem csak abban érhető tettem, hogy havi rendszerességgel ontja magából az élet minden területét improvizáló francia filmeket, hanem, hogy végre más szegletek is megmutatják erejüket. A skandináv államok filmjeinek ugyan csak nagyon kicsi hányadát van lehetőségünk megnézni, azok viszont legtöbbször minőségi munkát sejtetnek.
Így nem meglepő, ha kiemelkedőnek kevésbé nevezhető skandináv krimik megfilmesített változata már önmagában, a kézbe vett írás sajnálatos mellőzésének ellenére is, atmoszferikus jelleget ölt. Oka pedig nem is annyira bonyolult: mint valami ínyencség, melyet nem tolnak hetente az arcunkba, de ha egy-egy becsúszik a hazai mozikba, általában (jobb esetben) szívélyes fogadtatásra talál legalább a kritikusok köreiben.
Jo Nesbo neve a norvég krimik kedvelőinek körében biztosan nem cseng ismeretlenül, viszont vaskosnak aligha nevezhető írása, mely magyarul Fejvadászok címmel jelent meg, az átlagolvasót arra sarkallja, hogy Európa távolabbi régiójából érkező alkotásokra – legyen az film vagy az imént említett regényforma – egy kicsit jobban odafigyeljen.
A Fejvadászok kritika folytatása a CineStar honlapján olvasható tovább.
