Bizonyára sok dolog foglalkoztatja a Nintendo remek mérnökeit, egy azonban biztosan nem: hogy lassan belefulladunk a bosszantóan strapabíró Labo-kreálmányokba, amelyek gyakorlatilag karton networkké (!) összeállva kezdenek kiszorítani minket otthonainkból. Kérdezem én, jól van ez így? Nos, akár igen, akár nem, megérkezett a következő csomag, amelynek beszédes nevéből (VR Kit) azonnal rá lehet jönni, hogy ezúttal egy VR kitről van szó, úgyhogy a szokásos kartonkiegészítők sorát rögtön egy VR-szemüveg összeállításával kezdjük majd. Mielőtt azonban belevágnánk, érdemes lehet néhány dolgot előre leszögezni. A Nintendo Labo VR Kit ugyan egy önmagában is zseniális koncepció (a Labo) kiváló szüleménye, de azért alapvetően egy gyerekeket megcélzó játékszer, amely nem tud és valószínűleg nem is akar versenyezni a nagypályás VR-eszközökkel. Egyrészt azért, mert a Nintendo Switch mint támogató hardver a nyers erő tekintetében még a PlayStation VR-t hajtó PS4-nél is látványosan gyengébb (egy átlagos gamer-PC-ről ne is beszéljünk), másrészt azért, mert maga a szemüveg sem egy 100-400 ezer forint közötti összegért vesztegetett futurisztikus űrgárdista sisak, hanem… szóval néhány lencse, gumiszalag és ugye karton. Ennek megfelelően kár a paraméterein kacarászni, inkább értékelni kell a lehetőséget, hogy segítségével rengeteg gyerek (illetve felnőtt) kaphat talán először képet arról, hogy na, mire is a cécó ezzel a virtuális valósággal. Ráadásul olyan egyedi és eredeti módon adja át ezt az élményt, illetve annyi tanulni-, felfedezni- és kísérleteznivalót rejt, hogy a VR-t gyanakodva méregetők kételyeit és idegenkedését is segíthet eloszlatni, kedves és játékos formában, csatlakozódugdosós, kábelrángatós, szemüveg-állítgatós macera nélkül.
De mi van a csomagban?
Először is ott lapul a Toy-Con 4 játék, amely szokás szerint tartalmazza az interaktív hajtogatási útmutatókat a kiegészítőkhöz, illetve kilenc nagyobb VR-játékot, amelyek segítenek megindokolni, hogy miért is töltöttünk egy-két-három órát a toy-conok összeállításával. Ha pedig valaki csupán néhány perces mókázásra vágyik, netán épp belekóstolgatna a VR lehetőségeibe, az talál 16 aprócska techdemószerű mini-minijátékot is, amelyeket mind a Toy-Con Garage VR-ban hoztak létre, mi pedig kedvünkre átszerkeszthetjük őket, vagy újakat is készíthetünk. Lehetőségek elképesztő tárházát rejti a garázs, és nagy kár, hogy nem lehet megosztani egymással az elkészült projekteket, mert egy tehetséges krafter kezében csodák születhetnek ott.
Ami a toy-conokat illeti, első állomásunk nyilván maga a VR-szemüveg, ami első látásra mindössze egy átlogózott, fenszi Google Cardboardnak tűnik, de azért komolyabb annál. Direkt nem lehet a fejünkre rögzíteni, hogy könnyen továbbadható legyen, amikor többen is játszunk - ettől függetlenül pár perc után már kényelmetlen az arcunkba nyomni, főleg, mert a belehelyezett Switchnek azért van súlya egy Cardboxba csúsztatott telefonhoz képest. Ezen a ponton akár neki is állhatnánk legyártani a toy-con blastert, de felmerülhet, hogy helyette…
Mekkorát szólhatnak az igazi nagyágyúk?
Biztos vagyok benne, hogy a VR-szemüveg legyártása után sokan azonnal félredobják a kartonokat, és játékot cserélnek, hiszen egy ingyenes frissítés után a Zelda: Breath of the Wild, sőt a Super Mario Odyssey is kapott VR-módot. Ami az előbbit illeti, abban bármikor átválthatunk VR-nézetbe, olyannyira, hogy ha valaki egészen elszánt, akár az egész játékot végigjátszhatja VR-ban (a 900 korok és a 120 szentély nélkül nem érvényes, csak mondom). Na persze, lehetséges, de hogy érdemes-e, az már érzékenyebb kérdés. A Switch hardverének erejét ismerve sajnos nem meglepő, hogy a Zelda esetében sem a felbontás (kb. 480p), sem a képfrissítés (20-30 fps) nem üti meg az elfogadható szintet - az elsőtől csak csúnya lesz a játék, főleg a szemüvegbe csúsztatott Switchet közelről nézve, a második miatt azonban az arra érzékenyebbek nagyon gyorsan rosszul is lesznek. Emellett már eltörpül az a kellemetlenség, hogy a szemüveget végig fognunk kell, az irányítás pedig egy rémálom lesz - de persze pár percre azért érdemes bekukkantani a játékba. Szerencsére a Super Mario Odyssey sokkal kellemesebb élményt nyújt. Felbontása ennek is hasonló, de legalább a képfrissítést sikerült 60 fps-en tartani. Maga a VR-mód is sokkal limitáltabb, mindössze a játék átvezetőit nézhetjük újra 3D-ben (ami éppenséggel nagyon klassz), illetve három ismerős (sapkás, tengerparti és kajás) világban mehetünk egy-egy néhány perces menetet Marióval, fix kameranézetből. A Zelda: Breath of the Wild és a Super Mario Odyssey VR-támogatása tehát inkább afféle extra ajándék, apró érdekesség, de senkinek sem tanácsolnám, hogy felfokozott reményekkel közelítsen a szetthez, még kevésbé, hogy ezek bármelyike miatt vegye meg. Nem tudom, hogy a Nintendo tervezi-e egyéb címeinél is megtámogatni a VR-szemüveget, de így inkább ne.
És a többi?
Térjünk is inkább vissza a csomag tartalmára. A toy-con puska értelemszerűen lövöldözős játékokhoz ideális: a valószínűleg hosszas ötletelés után elnevezett Blasterben hullámokban hulló alieneket kell hullahalmokká lőni, de sajnos túl gyors, ezért a kép hajlamos szétesni egy kicsit, ami csúnya is, zavaró is. A Kablasta viszont meglepően élvezetes, főleg multiban, ahol felváltva kell vízilovak szájába gyümölcsöket lövöldözni, így kivívva a hatalmas testű, de annál könnyebben manipulálható jószágok szimpátiáját. A toy-con kamera valószínűleg a legkisebbeknek készült, mivel kihívást még nyomokban sem tartalmaz, viszont bárki által könnyen kezelhető: két játékmódban (House Camera és Ocean Camera) készíthetünk vele fényképeket, és… nagyjából ennyi. Nagyon vicces azonban a toy-con elefánt, amelynek ormányával a Doodle-ben 3D-szobrokat készíthetünk a virtuális térben, a Guess the Doodle játékmód pedig ötletes multis meghosszabbítása ennek: itt a feladat… hm, szerintem kitaláljátok. Még egy remek elefántos játék a Marble Drop, ahol márványgolyókat kell átnavigálnunk egyre galádabb helyszíneken. Mivel maga az elefánt toy-con a remek mélységérzékelés miatt szuperül működik, ez a játék is kimondottan élvezetes - ráadásul nagyon sok pálya van benne, amelyek mellé akár újakat is szerkeszthetünk. A szélpedál nevű bizarr kreálmány lábbal hajtós (azért a "pedál" szócska lelőtte ezt), például a Hop Dodge nevű játékban tudunk békaugrással közlekedni vele, és külön vicces, hogy taposáskor valóban megsuhint minket. Mármint a szele. Szinte 4DX! A toy-con madár a Birdben használatos, ahol egy robotmadár csőrére töltve kell madáretető madárrá avanzsálnunk, a Bird Dashben pedig karikákon kell átrepülnünk. A nagy tutiság az, hogy mindkettőhöz használható a toy-con szélpedál, amellyel gyorsíthatunk sebességünkön (amellett, hogy a toy-con madár oldalát nyomkodva is verdesünk karton- és játékbéli szárnyainkkal).
Megéri?
Szerintem megéri, a Labo VR Kit talán a legérdekesebb Labo készlet az összes közül, és a garázsban rejlő oktatási lehetőségek például toronymagasan ebben a legerősebbek. Ha azonban valakit érdekel a koncepció, de nem biztos abban, hogy neki (vagy a gyerekének) való móka ez, és bizonytalanra azért nem köhögné ki a teljes csomag 24-25 ezer forintos árát, az három részletben is megvásárolhatja azt. A játékot, a szemüveget és a puskát tartalmazó csomag kb. 12-13 ezer forintért remek belépő lehet (annak is, aki még sosem próbálta a Labót, mert ez a legolcsóbb csomag az összes korábbi pakk közül), ha pedig nagy a szerelem, akkor két kiegészítőt is lehet venni mellé, egyiket a kamerával és az elefánttal, a másikat a madárral és a szélpedállal, csomagonként 7-8 ezer forintért.
