Nindzzssaaaaa! - erről kinek mi jut eszébe? Van, akinek az egyik Taxi mozifilm, másnak a Michael Dudikoff főszereplésével még 1985-ben játszott nagy sikerű Amerikai Ninja, egy harmadik személynek meg kedvenc sushi vacsija (nekem az, amikor Mady elvitte Malachit elől a Meteor Shardot Shadowfang Keepben - mazur). Bevallom, jómagam is kedvelője vagyok az imént említett apróságoknak, de manapság e szó hallatára egyértelműen a Nunchuck Games legújabb alkotása ugrik be.
Szanaszét csapunk mindenkit
A Valve volt olyan jó fej, hogy lehetőséget adott a fejlesztőcsapatnak (az Electronic Artsszal ellentétben, amely csak Wii-re és DS-re adta ki), hogy elkészítse Ninja Reflex című játékának PC-s átiratát. Ez a Steamworks Edition nevet kapta, és még március elején landolt a Steam rendszerében. A játékos egy serdülő harcmester, akinek fel kell nőni és kiérdemelni azt a bizonyos fekete övet. Ez persze nincs annyira olcsón, mint szeretnénk, és itt jönnek a képbe a feladatok. Lényegében úgy kell felfogni a Ninja Reflex-et, mintha hat egyszerűbb, shareware kategóriás játékot összegyúrnánk. Ennyire azért nem akarom leszólni, mert elég szépen össze van fűzve, de azért mégis erről van szó.
A Shuriken-ben kipróbálhatjuk, milyen sebesen hajítunk célba dobócsillaggal. Kis figurák mozognak ide-oda, és kicsit olyan érzésünk van, mint a céllövöldében. A Hotaru az igazi nagymesterek játéka: feladatunk elkapni a megadott szentjánosbogarat, egyetlen kattintással az egéren. Ezt követi a Hashi, amelynél evőpálcákkal kell legyeket fognunk. A Koi az egyik legidegesítőbb és legnehezebb mód, amelyben a vízben úszkáló halakat kell kézzel kifogni. Minél kisebb halat kapunk el, annál több pontot szerzünk. Nunchaku: kellene magyarázat? Végül is nem árt - a mester különféle célpontokat hajigál felénk, ezeket kell eltalálni. Végül pedig itt a Katana, amelyben szamuráj nagymestereket kell porig alázni.
Még egy kicsit dolgozhattak volna rajta
Mindez elmondva szépen hangzik, de lássuk, mi a tényleges kihívás, illetve a feketeleves! Az egyes játékmódokat szabadon kiválaszthatjuk, a sorrend nem kötött. Ahogy haladunk előre, egyre gyorsabban kell halat fognunk, vagy éppen szamurájt gyaláznunk. Később már arra is figyelni kell, hogy adott színű bogarakat kapjunk el, és azokat megfelelő színű tálba helyezzük.
A grafikát fogadjuk el olyannak, amilyen, igazából nem is ez a lényeg. Hatalmas hibája viszont, hogy piszkosul rövidre sikerült. Épp azért említettem, hogy kissé shareware játék érzésem van tőle - tény, hogy a PC-s változathoz jelképes áron hozzá lehet jutni. Félreértés ne essék, nekem tetszett, de körülbelül 3-4 óra alatt végig lehet vinni - precíz célzók persze előnyben. Az elején marha jókat lehet szórakozni a játékmódokon, meg ahogy birkamód bólogat a főbajusz, de egy idő után rájövünk, hogy monotonná vált a játékmenet.
Jó is, meg nem is
Mivel annak idején elég sokat Quake-eztem, illetve hasonló játékokkal nyomultam, hirtelen mozdulatok alakultak ki bennem (nem kell nyilvánosan lealázni, nyilván nem vagyok egy WCG-bajnok) az egérrel. Ilyenformán nekem egyszerű volt a játék, de szórakoztató. Ami igazán megfogott, hogy valahol ezt is annak az „ötletalapú" kezdeményezés részének tekintem, ahova én besorolom a Portal vagy az Audiosurf játékokat. Egyszerűek, mégis szórakoztatók. Érdemes kipróbálni!
