Remegve vártuk nagyon sokan, s örömmel sikongattunk a hírekre, az előzetesekre, sőt a demóra is. S végre a kezünkben van!
Sokat dolgoztak vele
Nos efelől semmi kétségem nincs. Még az E3-on volt szerencsém a játék termékmenedzserével csevegni, aki elmondta, hogy teljesen újra mocapozták (Motion Capture) az egész játékot, olyannyira, hogy a két, három, sőt néha négy játékost is egyszerre "foglalkoztató" jeleneteket úgy vették fel, hogy egyszerre capture-ölték őket, ez pedig igen dicséretes. Mindemellett teljesen újraírták a komplett grafikai motort (valljuk be, igencsak ráfért), végre nincs palacsintaközönség (bár akik vannak, azok vagy buták, mint a tök, vagy direkt máshova néznek, miközben a jégen történik valami). (Azért ott még nem tartunk, hogy MI-je is legyen a közönségnek... :D - Bad Sector), s a szurkolásuk, a szinte tökéletesen mozgó játékosok által karcolt körök a pályán mind-mind megdobogtatták a szívemet. Természetesen, ahogy más EA Sports-játékoknál is szokott lenni, a meccs lebonyolítása egy tévéközvetítésre hajaz, nem is rosszul. Szerencsére a kommentár is sokat fejlődött (angol nyelvtudás rulzik).
|
Adj neki, adj nekiiiii!
Apró, ámde igen fontos újítás, illetve szépítés a bunyó továbbfejlesztése. A Bruise Control segítségével elég realisztikus hokibunyóban lesz részünk, miután kitört a verekedés. Repülnek a sisakok, törnek a plexik, az ütések puffannak, és az egész igencsak hatásosan néz ki. S persze ezt is az MI kontrollálja, ha veszít a csapat, ha valakire az ellenfél "rászállt", akkor bunyózni akar, ahol kétféle támadás, és kétféle védekezés használható, és elmúltak azok az idők, amikor elég volt agyatlanul csépelni. Ezentúl a bunyóban is fontos a pontos időzítés és a taktika, szóval ne kezdjünk hozzá agyatlanul. Az egészben az a legjobb, hogy nem kötelező bunyózni, ha nem akarunk: ugyanis a program felkínálja a lehetőséget, hogy ne kelljen, ha ezzel nem akarjuk megszakítani a játékot. Ha már itt tartunk, beszéljünk a fizikáról: az egymásnak csapódó testek tökéletesek, és a hangok is igencsak hitelesek - aki valaha is állt már hokipalánk mellett, az tudja, milyen az, amikor felsírnak az eresztékek attól, ahogy a két gladiátor döndülve egymásnak kenődik a palánkon. Ezzel együtt járnak a megújult animációk, amelyek meccs közbeni "eseteket" ábrázolnak, együtt élve a játékkal. Kifogásom ismét régi és feloldhatatlan: mivel előre generált jelenetekről van szó, egy idő után igen unalmasak lesznek.
|
Okos kis pixelhokisok
Tapasztalt NHL-játékos azonnal észreveszi, hogy az MI igencsak változott, s ez a védekezésben azonnal tetten érhető. Ugyanis a védők mindent megtesznek, hogy folyamatosan igyekezzenek akadályozni minket a támadásépítésben, illetve próbálnak a korong és a kapu között helyezkedni, hogy blokkolhassák a lövéseket. Apropó blokkolás: az okos kis védők, ha kicsit le vannak maradva, szívbaj nélkül bevetődnek, amint lövésre szánjuk magunkat, magyarán cselezni, lövőcselt végrehajtani KÖTELEZŐ! Ha ugyanis ezt nem tesszük meg, akkor a játék sokkal nehezebb lesz, mint elődjei, hiszen nemcsak a kapussal, hanem egy ránk rontó védővel is meg kell küzdenünk. Azonban okos hokisaink máris visszabutulnak, amint a korong eléréséről van szó (no persze ebben mi magunk is hibásak lehetünk), hiszen kicsit trenírozni kell, mire pontosan megtanuljuk, hogyan korcsolyázzunk rá a korongra, hogy ne suhanjunk el mellette milliméterekkel. S persze kapusunk még mindig nem döf ki a botjával akkor sem, amikor az orra előtt csúszik a pakk. Hümm. Majd talán az NHL 2005-ben :D!
Megállapíthatjuk tehát, hogy a továbbfejlesztett MI enyhén nehezíti a játékot, hiszen passzolni sem lett könnyebb. Ez az MI azonban még mindig messze van a tökéletestől.
|
Nem kell a bunyó, nem kell a meccs, a csapat kell!
Manapság minden EA Sports-játékban megjelenik a komoly menedzsment rész. Az NHL-ben előzőleg is volt karrier mód (Franchise Mode), most azonban egy újdonsággal is szembesülünk: ez pedig a Dynasty Mode. A Madden NFL 2004
Természetesen, aki azt hiszi, hogy a frissen átvett csapat, amelynek épp eladták a stadionját, elbocsátották az edzőit, teljesen fitt, szuper morálú és boldog lesz, az alaposan téved: igencsak elkeseredett társaságot kapunk, akik emiatt nem is képesek kihozni magukból a maximumot. Magyarán: meg kell teremteni nekik a biztonságot, s mellesleg még jól is kell játszanunk velük. Érdekesség, hogy magunk kötjük televíziós szerződéseinket is, és minél több sztárjátékos ügyködik nálunk, annál mélyebben nyúl a zsebébe a tévétársaság!
Tapasztalati pontot kapunk (NHL RPG-mód :D) minden megnyert meccsért, ám egy jó igazolásért, valamilyen remek üzleti fogásért vagy a Stanley-kupa megnyeréséért sokkal többet kapunk!
A legjobb mégis az, hogy a csapat fejlesztése mellett saját kis irodánkat is dekorálhatjuk, egoizmus forevva’!
|
Eddig minden szép és jó, de...
Magam inkább a gép ellen szoktam vitézkedni, és azért észrevettem néhány érdekességet. Könnyű fokozatokon játszva a kapusok igazi random faktorral engednek be lövéseket (jókat szoktam röhögni a visszajátszáson, amikor a korong "valahogy" bekerül a kapuba), így egyetlen feladatunk van, minél több lövést a kapura zúdítani. Itt jön a másik érdekesség: az a lövészápor, amely nemigen jellemző igazi meccsekre. Ha ügyesek vagyunk, akár a 100 lövéses határt is elérhetjük! Ez pedig nevetséges.
Az irányításnál érződik, hogy alapvetően konzolra fejlesztették, sokkal egyszerűbb joypaddel irányítani, mint billentyűzettel, ez pedig PC-n kifejezett hátrányt okozhat, főleg ha online játszunk. Apropó online játék: mivel jómagam nem annyira nyomulok internetes ligákban, így Jimmy Leafs barátom rittyentett egy kis másvéleményt ebben a témában. S persze, mint mindig, az MI még mindig fejlődhetne... jó sokat!
90%
A cikket eredeti formjban minden extrjval megtallhatod a GameStar magazin 2003/10-es szmban!
Kapcsolódó linkek:
