Mondanám, hogy nem vagyok elfogult a Telltale-féle, 2015-ös Tales from the Borderlands játékkal kapcsolatban, de másfél éve véletlenül kiszaladt a billentyűzetemen, hogy márpedig az volt a legjobb Borderlands-játék, és ami még kellemetlenebb, véletlenül még ma is így gondolom. Ennek ellenére már önmagában az a tény is örömmel tölt el, hogy megszülethetett a folytatás, még akkor is, ha nem a jobb sorsra érdemes Telltalte tért vissza a sírból elkészíteni nekünk. Sőt, a Gearbox vállalta magára a feladatot, hogy méltó folytatást kalapál ahhoz a Borderlands-játékhoz, amelyik épp azért volt zseniális, mert egy humorban, sztori- és szövegírásban, a karakterek felépítésében sokkal kompetensebb csapat rakta össze.
Merész! Kicsit olyan, mintha Hugh Laurie sok évnyi Dr. House alakítás után vérszemet kapna és felajánlaná, hogy igazából szívesen elvégez egy laparoszkópos műtétet egy Rotring-ceruzával és egy használt (de tisztességgel lenyalt) McFlurry-kanállal. Persze, működhet, de inkább nem nézné végig az ember, pénzt pedig aztán végképp nem adna érte.
De nem húzom az időt epés megjegyzésekkel, elvégre a New Tales from the Borderlands sokkal jobb lett, mint vártam és ugyan hemzseg hajmeresztő dizájneri döntésektől, kellemetlenül elhúzott jelenetektől és gyenge poénoktól, becsülettel megállja helyét még elődje árnyékában is. Pedig elsőre nem így tűnik, kezdve a sokadjára már rettentően unalmas, Marcus túltolt akcentusával narrált, Borderlands-kifestőkből hajtogatott intrókkal (melyből ráadásul minden fejezet elején kapunk egyet), és a viszonylag gyors felismeréssel, hogy akárki is felelt a jelenetek "vágásáért" az nem volt tisztában az alapszabállyal, mely szerint a humor lelke az időzítés.
De a vontatott építkezés után a sztori is belendül, és az elsőre talán nem túl acélosnak tűnő karakterek is hamar magukra találnak: ott van például Anu, a továbbra is Rhys (és az ő bizarr bajusza) által vezetett Atlas megavállalat fegyverfejlesztő laborjaiban dolgozó félszeg tudós, akinek radikális békepártisága némiképp megnehezíti szakmai előmenetelét; vagy Octavio, Anu mostohatestvére, a műmájer utcai vagány, és persze Fran, a dühkezelési problémáival nem túl sikeresen, de a tőle telhető lelkiismeretességgel megküzdő fagyis… vagyis froyós kisasszony.
Reflexekre nincs szükség
A játék legnagyobb része inkább filmszerű jelenetek sorozata, néhány teljesen fölösleges QTE-betéttel feldobva (melyek könnyítésként előre jelzik, mielőtt reagálnunk kell), többnyire erőltetettnek tűnő, de néhány érdemi elágazással a történetben. Ezek jelentősége, hordereje minimális, leginkább azért, mert sokáig a sztorinak sincs különösebb súlya - ennek ellensúlyozásaképp L0u13, Octavio bérgyilkos robot cimborája a fejezetek végén gördeszka-pontokat oszt választásaink alapján a csapatdinamika fejlődésének elismerésére (tudom, hogy hülyeségnek hangzik, de nem fejtem ki bővebben, mert tényleg hülyeség).
Néha átvesszük az irányítást egy-egy karakter fölött, mely során tárgyakat keresgélhetünk és használhatunk, ami akár régi típusú kalandjátékos emlékeket is ébreszthet az öregebb gamerekben, de inkább ne ébresszen, annyira megalázóan egyszerű minden ilyen rész. Érdekes ötlet még a vaultlander-akciófigurák keresgélése és használata, ami elsőre talán a Far Cry 6 kakasviadalára emlékeztet, amennyiben a kakasokat műanyag figurákkal helyettesítjük, szó szerint és képletesen is (egymáshoz kell csapkodni őket, mármint… tényleg).
Történetesen… nem is rossz
És mégis… valahogyan, valamiért működik az egész. Talán a néhány tényleg vicces mellékszereplő az oka (mint például Brock, a végtelen gyűlölettől vezérelt, beszélő Tediore-fegyver), vagy a sok közepes után hébe-hóba elpattintott erősebb poén, de azért el lehet rötyörészni a New Tales from the Borderlands 10-12 órás végigjátszása közben. Kár, hogy ennek az időmennyiségnek egy jelentős része érezhetően időhúzás, és hogy egy rakás játékmechanizmus jobb esetben teljesen fölösleges, rosszabb esetben pedig olyan megalázó alibi-kihívás, mint TikTok-videókat néző ovistól elszedni a lekváros buktát. Ha valaki egy sztoriközpontú Borderlands-játékra vágyik, annak még ma is azt mondom, hogy inkább a Telltale klasszikusával próbálkozzon. (Ami egyébként a legjobb Borderlands-játék, mondtam már?)
