Alapvetően nem szükséges külön elmagyarázni egy videojáték befejezését, de az Assassin's Creed Valhalla esetében ezt két okból is fontosnak éreztük. Egyrészt a játék hatalmas. Ez tényleg egy monumentális kaland, ami bár sok szempontból önmérsékletet tanúsított az előző epizódhoz - vagyis az Odyssey-hez - képest, azért így sem fogtok vele végezni egyetlen délután vagy akár egy teljes hétvége alatt. Biztosan vannak olyanok, akiknek ennyi játékidő túlzottan sok, viszont szeretnék tudni, hová is fut ki a sztori.
És minden bizonnyal van egy másik csoport is, azoké, akik tisztességgel végigharcolták Eivor nagy sagáját, lenyomták a Valhalla epilógusát is, de mégsem áll össze nekik teljesen a finálé, a teljes kép megértéséhez szükségük van még a kirakós pár olyan elemére, melyeket a korábbi részekből lehetett összeszedegetni. Mi most megpróbálunk mindkét csoportnak segíteni, és összefoglalni az Assassin's Creed Valhalla összes befejezését úgy (igen, több is van), hogy végül csak egy kérdésetek maradjon: hogyan lehet majd innen folytatni a szériát? Mondanunk sem kell, most tényleg masszív spoilerekre számíthattok.
Viking diadal
Tény és való, hogy a Valhalla lezárását bizonyos mértékben alakítani tudjuk, de ez még annál is kisebb változást jelent, mint amilyen hatással az Odyssey végkifejletére lehettünk. Utóbbi esetében ugyebár annyi múlott csak rajtunk, hogy a játék végén hányan is ülnek a szereplők közül a nagy családi asztalnál. Ezúttal is a családi vonalon számíthatunk némi bonyodalomra, lássuk tehát, hová fut ki a Valhalla fő történetszála. Eivor fogadott testvérével, Sigurddal együtt érkezik meg Angliába, hogy aztán szépen sorban, régióról régióra befolyásuk alá hajtsák a négy angol királyság minden szegletét.
Végül természetesen sikerrel is járnak, azonban időközben a testvérek viszonya drasztikusan megromlik.
Sigurd teljesen az aszaszin Basim befolyása alá kerül, aki azt duruzsolja a fülébe, hogy a viking vezető valójában egy istenség reinkarnációja. Sigurdot ráadásul folyamatos látomások gyötrik, hasonlóan a főhőshöz, hiszen Eivornak is lépten-nyomon megjelenik Mindenek Atyja, vagyis Odin. Sigurd idegrendszerének az sem tesz jót, hogy egy templomos elrabolja és megkínozza őt, sőt egyik karjától is megfosztja - ez a csonkítás később még fontos lesz.
Istenek között járva
A hódítás nagy részének elvégzése után Eivor és Sigurd ismételten Norvégia felé veszik az irányt, hogy végre válaszra leljenek esetleges isteni eredetükkel kapcsolatban. És itt akkor most tegyünk is gyorsan egy kitérőt a Valhalla mitológiai történetszála irányába. A játékban több alkalommal is lehetőségünk nyílik egy főzet elfogyasztása után átkerülni a skandináv istenek otthonába, Asgardba, illetve meglátogathatjuk a jégóriások birodalmát, Jotunheimet is.
Ezekben a küldetésekben Eivort minden asgardi istenség Havinak szólítja, ami nem más, mint Odin egyik neve a sok közül.
Ha a játék elején nem fixen eldöntöttétek, hogy női vagy férfi karaktert indítotok, akkor itt nyer értelmet a harmadik, a fejlesztők szerint kánonnak számító opció, vagyis az Animus Decides. Ha ezt a lehetőséget választjátok, akkor alapvetően egy női Eivort kaptok, az Asgardon játszódó kalandok során viszont a játék automatikusan egy férfi Eivorra vált. És hogy miért is van ez? Nos, az Animus Decides opció azért létezik ugyebár, mert az egész szimulációt futtató Animus egyszerre két DNS mintát is érzékelt Eivor maradványaiban. Ez pedig úgy történhetett meg, hogy Eivor anno magában hordozta Odin DNS-ét is, ebből következik, hogy az asgardi és jotunheimi események során pedig Odin emlékeit éljük át újra.
De nem Eivor az egyetlen, akinek szemmel láthatóan megvan az asgardi mása. A Tyr nevezetű istenség nagyon hasonlít Sigurdra, és testvérünkhöz hasonlóan ő is elveszíti egyik karját, az örök cselszövő, Loki pedig az aszaszin Basimra hajaz, beszédük és kinézetük is eléggé hasonló. Ha végére értek az egész asgardi cselekménynek, akkor ti magatok is láthatjátok, amint az istenek felkészülnek a Ragnarökre, szépen sorban leülnek a világfa, vagyis az Yggdrasil körül, és isznak a varázserejű mézsörből, majd fegyvert ragadnak, és elindulnak a végzetük felé.
Ha viszont teljesítitek az összes Animus glitch feladványt is, akkor megnézhetitek, valójában mi is történt ekkor: Odin, Tyr, Thor, Loki és a többi istenség, sőt még a jégóriások is igazából egytől egyik isuk voltak.
A Ragnarök nem más, mint az a kataklizma, ami elpusztította az egész civilizációjukat. Az Yggdrasil egy különleges gépezet, a mézsör pedig egy technológia, ami a reinkarnáción keresztüli tudatátvitelt teszi lehetővé. Utóbbit Odin a jégóriásoktól lopta el, nagyjából ekkor pedig már az is világossá válik, hogy a viking mitológiai karakterek egy részét már a korábbi epizódokból is ismerhettük, csak épp akkor más neveket kapcsoltunk hozzájuk. Odin egy Gunlodr nevű jégóriástól, vagyis isutól szerezte meg a mézsört, és nem mellékesen, ha úgy akartuk, ágyba is bújhatott a hölggyel, aki nem más, mint a régebbi AC játékokból ismert Minerva.
Az ő apja Suttungr, aki valójában a szintén korábban felbukkant Jupiter. Jotunheimben találkozunk egy Angrboda nevű nővel, Loki szerelmével is. Nos, ő pedig Aletheia, aki számunkra talán most éppen a legfontosabb szereplő. Érdekes egyébként, hogy az alkotók mindenre figyeltek, a felsorolt karaktereket egytől egyig azok a színészek szinkronizálták, akik korábbi verzióiknak is hangjukat kölcsönözték.
A viking mondakör összes fontos alakja tehát valójában ugyanúgy egy régen élt isu volt, mint ahogy a korábbi játékokban a római és görög istenségek.
Eivor egy isu emlékeit élte át újra, mindösszesen annyi történt, hogy elméje kicsit kiszínezte az egészet, és asgardi köntösbe bújtatta az isuk réges-régen letűnt, sci-fire hajazó korszakát. Térjünk azonban vissza az Yggdrasil gépezethez: ez a technológia lehetővé tette, hogy Odin és társai átmentsék a tudatukat később megszülető emberekbe. Így lett Odinból Eivor, Tyrből Sigurt, Thorból Ragnar Lothbrok egyik fia, vagyis Halfdan, Lokiból pedig Basim. Igen, Loki sem maradt ki a buliból: az utolsó pillanatban megölte az egyik isut, és helyére beülve maga is aktiválta a gépezetet.
Az a legvalószínűbb, hogy az asgardi jelenetekben bemutatott csoportok, tehát az áz és ván istenségek, illetve a jégóriások a kasztrendszerre épülő társadalomban élő isuk különböző kasztjait fedték le. Míg az ázok és a vánok szövetséges, közel egyenrangú kasztok lehettek, a jégóriások esetében már más volt a helyzet. Az a legvalószínűbb, hogy Loki és Angrboda (avagy Aletheia) szerelmét egészen egyszerűen azért tiltották, mert nem házasodhatott a két kaszt, gyermeküket pedig azért jelenítették meg a játékban Fenrir farkasként, mert szörnyetegnek számított az ilyen tiltott frigyből született gyermek.
A reinkarnáció nem ismeretlen fogalom az Assassin's Creed játékokban, az Yggdrasil berendezés által használt technológia viszont némiképp egyedi: nem teljes reinkarnációról van szó, az adott isu tudata csak másodlagos személyiségként jelenik meg abban az emberben, akiben reinkarnálódott. Van, ahol ez a kapcsolat gyengébb, ilyen például Eivor esete, és van, ahol nagyon szoros, így lehet, hogy Basim gyakorlatilag mindenről tudott, amiről Loki. Ó igen, Basim még átkavarja kicsit a dolgokat a fináléban.
Halott hősök csarnoka
Térjünk is vissza Eivorhoz és Sigurhoz, akik megérkeztek Norvégiába, egy titkos isu létesítménybe, ahol megtalálják az egykori Yggdrasil gépet, melyre most is rá van csatlakozva egy, a játék elején megismert szereplő, a látnok Svala, aki az asgardi Freya reinkarnációja. Eivor és Sigurd is csatlakoztatják magukat a géphez, és egy szimulációba kerülnek, ahol a viking túlvilágot, a Valhallát látják maguk előtt, nap mint nap csatáznak, meghalnak és újra feltámadnak. Ideális hely ez egy vikingnek, de Eivor hamar rájön, hogy valami nem stimmel. Látja ugyanis a harcoló felek között vér szerinti édesapját, aki úgy halt meg, hogy megadta magát annak érdekében, hogy mentse családját.
Ez nemes gesztus, de a viking értékrend szerint becstelen halálnem, így apja egészen egyszerűen nem lehetne ott a Valhallában a többi hősi halott között. A testvérek szembesülnek tehát azzal, hogy átverés áldozatai lettek, Eivor pedig szembekerül magával Odinnal, aki végleg át akarja venni felette az irányítást. Nem nehéz kitalálni, mi történik: Eivor felülkerekedik a Mindenek Atyján, és Sigurddal együtt kiszabadulnak a szimulációból. Igen ám, de ekkor felbukkan Basim, és jön egy újabb, immár sokadik harc. Végül nyilván Eivor arat diadalt, a testvérek elhagyják a helyszínt, Basimot pedig a gépre kapcsolva hagyják ott.
Búcsú Laylától
Ugorjunk nem kevesebb mint 900 évet előre, itt varrhatjuk el ugyanis a játék jelenkori szálait. Főhősnőnk, Layla Hassan az előző részben megszerzett isu ereklye, a halhatatlanságot biztosító Hermész Triszmegisztosz pálcája birtokában elindul az Yggdrasil gépezethez. Itt ő maga is rácsatlakozik a gépre (az egész berendezés egyébként nagyon hasonlít ahhoz a fura Animushoz, amit az Assassin's Creed mozifilmben láthattunk) és bekerül a szimulációba. Minderre azért van szükség, mert kiderül, a gépezet gerjeszti azokat a hullámokat, amik Desmond Miles idejében még megmentették a földet a napkitörésektől (ekkor ugyebár Aurora Borealist, vagyis északi fényt vontak a bolygó köré), most viszont annyira felgyorsultak, hogy szépen lassan az egész Földet elpusztítják, folyamatosak a földrengések, műholdak válnak használhatatlanná, közeledik a világvége.
Layla azt reméli, hogy az Yggdrasilra csatlakozva képes lesz lelassítani és normalizálni ezt a folyamatot. A szimuláción belül rátalál először Basimra, azaz Lokira, aki végig csak őrá várt, most pedig segítségével kiszabadulhatott a rendszerből. Az a helyzet, hogy Loki, és szerelme, Aletheia csak eszközként használták fel Laylát arra, hogy visszatérhessenek az élők közé. Lokinak ez összejött, testét elengedi az Yggdrasil egyik ága, vénséges teste pedig azonnal felgyógyul és megfiatalodik, mikor megfogja Hermész Triszmegisztosz Layla által elejtett pálcáját. Azt a pálcát, amelyben Aletheia tudata is raboskodik, így Loki, Basim, vagy nevezzük a gazfickót bárhogyan is, elindul, hogy kiszabadítsa kedvesét.
Közben Layla egy régi ismerőssel találkozik a szimulációban: furcsa fényalak jelenik meg mellette, és bár nincs konkrétan kimondva, de teljesen egyértelmű, hogy ő bizony Desmond Miles, aki nem halt meg egyszerűen az Assassin's Creed 3 végén, tudata az isuk szuperszámítógépében él tovább. Abban a berendezésben, ami végtelen kalkulációt végezve folyamatosan látja nemcsak a múltat, hanem a lehetőséges jövőt, sőt jövőket is.
Layla úgy határoz, hogy itt marad Desmonddal együtt a szimulációban, és ketten próbálnak meg megoldást találni arra, hogy ne következzen be ismét az a kataklizma, ami az isuk kora óta folyamatosan, ciklikusan ismétli önmagát.
Három rész után tehát búcsút kell intenünk jelenkori főszereplőnknek, helyét pedig azonnal átveszi az új központi karakter, Loki, aki Basimként felkeresi az aszaszinokat, és látszólagosan beáll közéjük. Személyes találkozót kér a testvériség jelenlegi vezetőjétől, Desmond apjától, William Milestól, majd visszafekszik az Animusba. Az érkező DLC-kben már úgy tűnik, hogy őt fogjuk irányítani Layla helyett. Mivel Lokinak egyetlen célja feltámasztani kedvesét, Aletheiát, elég valószínű, hogy a DLC-k jelenkori szála vele folytatódik, míg a múltban francia és ír földön fogunk kalandozni. De ne szaladjunk még ennyire előre.
Színre lépnek a templomosok
A norvégiai kiruccanó után Eivor visszatér Angliába és immár hivatalosan is ő lesz a holló klán vezetője, átveszi testvére pozícióját. Döntéseink függvényében Sigurd is velünk tarthat, vagy ott maradhat Norvégiában, de testvérünk mindenképp átadja nekünk a klán vezetését. Öt sarkalatos pont van a játékban, melyek során meghozott döntéseink befolyásolhatják azt, hogy Sigurd elfordul tőlünk, vagy visszajön velünk Angliába: ha a játék elején, Norvégiában ellopjuk Styrbjorn készleteit, kapcsolatba kezdünk Sigurd feleségével, Randvival még mielőtt elválnának útjaik, Dag legyőzése után megtagadjuk a vikingtől azt, hogy szekercével a kezében haljon meg, az Oxenefordscire-ben játszódó jelentben megütjük Basimot vagy Sigurdot, illetve a játék vége felé településünkön nem támogatjuk Sigurd ítéletét, melyet egy vitás ügyben hoz, mind-mind összeszedünk egy fekete pontot.
Három vagy több hiba esetén testvérünk Norvégiában marad, noha legutolsó beszélgetésünk során egy hibapontot még kvázi törölhetünk.
Ott tartunk tehát, hogy Eivor újra Angliában van, és ekkor kezdetét veszi az epilógus, megindul az utolsó támadás Aelfred király ellen. A vikingek és szövetségeseik győzelmet aratnak, a király elmenekül, de több korábban megkedvelt, immár a barátunknak tekinthető szereplő is életét veszti a végső csatában. Ez a Valhalla történelmi vonulatának befejezése, Evivor gyakorlatilag szinte egész Angliát maga mellé állította, ezután pedig egyrészt azon érdemes elgondolkodniuk a vikingeknek, hogy meddig tarthat ki a győzelem, másfelől pedig épp itt az ideje háborúskodás helyett a letelepedésnek, a teljes beilleszkedésnek, aminek akár a keresztény hit felvétele is hozadéka lehet.
Az Assassin's Creed Valhalla viszont ezen a ponton még korántsem ért véget. Ha teljesítettétek az összes Order of the Ancients feladatot, megöltétek az ősök rendjének minden tagját, és még a zélóta lovagokat is elintéztétek, akkor megkapjátok az utolsó megbízást, végre valahára találkozhattok a Grand Maegesterrel, a rend vezetőjével. Eddig elérve esélyes, hogy sokan már sejtitek ki is állt végig a rend mögött: nem más, mint Aelfred király. Ehhez elég volt tudni azt, hogy a Poor Fellow-Soldiers of Christ, vagyis Krisztus szegény lovagjai kifejezéssel anno a templomosokat illeték.
Mindez azért is különösen érdekes, mert egyes rendtagokat épp Aelfred megbízására öltünk meg. Eivor felkeresi az immár visszavonultan, egyszerű földművesként élő Aelfredet, aki minden részletbe beavatja: a király sosem akart a rend nagymestere lenni, ezt a pozíciót a bátyjától örökölte, akire pedig apjukról szállt a titulus. Aelfred számára elfogadhatatlan volt, hogy a rend pogány istenségeket imád, szóval gyakorlatilag az egykori isu fajt követi és bálványozza, ezért alapjaitól akarta megreformálni az egész szervezetet. Eivor közreműködésével ez most sikerült is neki.
Tervei szerint úgy építi majd újjá a rendet, hogy egy egységes, keresztény szervezet jöjjön létre belőle, ami csak az egyetlen igaz Istent követi. Szóval Aelfred gyakorlatilag ekkor és itt fektette le a templomos rend alapjait.
Ahogy az Assassin's Creed Origins az aszaszinok testvériségének megalakulását meséli el, úgy a Valhallában annak lehettünk szemtanúi, ahogy a korábban Káin Gyermekei, később pedig Ősök Rendje néven emlegetett társaság végérvényesen a Templomosok Rendjévé válik. Mi persze tudjuk, hogy Aelfred terve nem vált be teljesen, a templomos lovagok pedig nem fordultak el az isuktól, de minderről lehet, hogy hamarosan többet is mesél majd a játék, hiszen az egyik DLC Párizsba kalauzol majd el bennünket, a franciák kötődései pedig elég szorosak a templomosokhoz. Meglátjuk mi sül ki ebből, hiszen a korábbi két epizód esetében is a DLC-k adták meg számunkra a tényleges lezárást.
