Általában megvannak a bejáratott kifogások arra az esetre, ha nem úgy sikerül egy online meccs, ahogy akarjuk: saját hibáink felismerése helyett természetesen az ellenfél csalása, az internet lassúsága, a játék igazságtalansága vagy éppen a bolygók együttállása tehet mindenről, a kifogások listájára azonban most felvéshetünk még egy tételt, amelyet új kutatások bizonyítanak.
Egy, a PLOS One tudományos folyóiratban megjelent tanulmány részletezi azt a kísérletet, amelyben a résztvevőknek egy gyorsan villódzó fényforrást kellett nézniük, és azonosítaniuk kellett, hogy a fény mikor tűnik állandónak. Egyesek a másodpercenként 35-ször felvillanó fényt érzékelték állandó fénysugárnak, míg mások másodpercenkénti 60-szoros vagy annál nagyobb sebességnél is képesek voltak azonosítani, hogy a fény villódzik.
A vizsgálatot többször is megismételték ugyanazokkal a közreműködőkkel, és a kutatók megállapították, hogy bár az egyének között jelentős eltérések voltak, azok a tesztalanyok, akik képesek voltak érzékelni a gyorsabban villódzó fényt, többször is így tettek. Kevin Mitchell professzor, a dublini Trinity College neurobiológusa elmondta az eredmény kapcsán:
"Úgy véljük, hogy az észlelési sebesség egyéni különbségei olyan nagy sebességű helyzetekben válhatnak nyilvánvalóvá, amikor gyorsan mozgó tárgyakat kell megtalálni vagy követni, mint például a labdás sportokban, vagy olyan helyzetekben, amikor a vizuális jelenetek gyorsan változnak, mint például a versenyszerű játékokban. Előnyben lehetnek másokkal szemben, még mielőtt egyáltalán felkaptak volna egy ütőt, és elütöttek volna egy teniszlabdát, vagy megragadtak volna egy kontrollert, és belevetették volna magukat egy online fantáziavilágba."
Noha a tanulmány mindenképpen érdekes, a korábbi kutatások azért árnyalják a képet. A villódzó fény érzékelése ugyanis csak egy része a mozgás észlelésének. A mozgó képekről már kiderült, hogy más vizuális rendszereket hívnak életre, mint amelyek csak a fényt dolgozzák fel, és a vizuális észlelést lehet edzeni is, hogy jobbak legyünk benne. Olyannyira, hogy a játékokat néha terápiák során is használják bizonyos állapotok kezelésére és olyanok javítására, mint a kontrasztérzékenység, a figyelemképesség vagy a tárgykövetés.
Ti mit gondoltok erről az egészről? És miket tapasztaltatok?
