Persze nyilván sokkal nehezebb egy együttesnek összerakni egy számot, amit aztán a fejlesztők bedigitalizálnak, mi pedig egy majdnem-gitárral lepötyögjük az egészet. Az ember mégis azt gondolná, hogy aki vágja az eredeti nótát, az előnnyel indul a mezei felhasználókkal szemben. Nem ez a helyzet, legalábbis Lars Ulrich esetében biztosan nem. Lars koma töredelmesen bevallotta, hogy tisztességtelen eszközökhöz folyamodott. Történt ugyanis, hogy csemetéivel hosszú hónapokon keresztül nyüstölte a Guitar Hero III-at, mégsem sikerült nekik kinyitni a benne szereplő Metallica számot - ami a One ugyebár. Így aztán Lars srácai nem is hitték el a faternak, hogy ebben biza van Metallica szám.
Ugyanúgy a Rock Band esetében sem tudták elérni az abban szereplő Enter Sadmant. Mit tehetett szegény atya? Felhívta a "srácokat", hogy ugyan küldjenek már neki néhány cheat kódot. Úgy is lett. A gyerkőcök meggyőzve, apuci hátradől. A poén az, mesélte Lars, hogy a kódokat a Rock Bandhez, a Guitar Hero fejlesztőitől kapta. Megdőlt tehát az összeesküvés elmélet is, miszerint a Neversoft, és Harmonix alkalmazottak azonnal késpárbajt vívnak, ha megpillantják egymást valahol az utcán. A történet tanulsága pedig? Az most nincs, de így szombat délután pont jó egy ilyen sztori, ha rötyögni akarunk egyet. Esetleg tépjétek le az Xboxos demót, hátha nektek jobban mennek a Metallica számok...
