Tegnap előtt már olvashattátok, hogy mindannyiunk kedvenc kilencvenötöse, az egykori vagyonőr hogyan érezte magát Halo 4 közben, most pedig következzenek a 2012/11-es GameStar fókuszában lévő játék, a Need for Speed: Most Wanted multis tapasztalatai.
Ungarische nein zucker...
...mondta volt egy kedves barátom még a főiskolán, miután sikerült visszaküszködnie magát a sörpadra és ezzel a felkiáltással vágtam neki én is a többjátékos mókának, bízva abban, hogy a közel 15 óra, amit a single részbe öltem, meghozza a gyümölcsét. Azok kedvéért, akik nem szeretnék elolvasni az egész cikket, vagy már most kárörvendeni kívánnak, szívesen elárulom, hogy az úgynevezett rutinom megközelítőleg annyit segített, mint Zámbó Krisztiánnak az énekhangja abban, hogy még mindig versenyben van. Most azzal ne töltsük az időt, hogy felidézzük a játék előnyeit és hátrányait, hiszen hat oldalon keresztül olvashattok róla a GS-ben, inkább egyből ugorjunk neki a multinak.
A Criterion nagyon hirdette, hogy ez egy olyan többjátékos buli, ahol nincs sorban állás a "váróteremben" (aka. lobby), hanem a játékosok egyből az események közepébe csöppennek. Ez valóban így van, tulajdonképpen ugyanis az történik, hogy a kedves kis játékostársaink velünk együtt bóklásznak a továbbra is lenyűgözően szép városban, amikor hirtelen kiderül, hogy hol lesz a következő verseny. Na, ekkor minden játékos nekiiramodik oda, részfeladatként kapva, hogy lehetőség szerint minél több vetélytársukat zúzzák útközben fémhulladékká.
Sok a ..., kevés az ember
A dolog szépsége, hogy ha éppen 20 emberke van a környezetünkben, akkor mind a húszan elkezdenek rohanni a megadott helyszín felé, amit akár egy Destruction Derby emlékversenynek is tekinthetnénk, mert leginkább arra emlékeztet, és a verseny még el sem kezdődött. Amennyiben valamilyen csoda folytán sikerül elérni a tetthelyre, azaz a versenyszám helyszínére, kezdetét veszi az igazi haddelhadd. Ezt leginkább úgy kell elképzelni, hogy hárman valóban versenyezni akarnak, ők elég jól nyomják, négyen-öten szintén ezt szeretnék, de nem megy nekik, ezért a "tiszta" játékot feladva megpróbálnak aprófát készíteni azokból, akik egyébként birtokolják a kellő tudást és esélyesek a győzelemre.
Marad tehát uszkve 13-15 ember, akik csakis azért vannak jelen, hogy szanaszét trollkodják a maroknyi elszánt ember versenyét, azaz tojnak a dobogóra, az elérhető jutalmakra és bármi másra, helyette inkább a lehető legjobban széttördelik a játékot. EndreMan kartárs ennél a pontnál szokott felkiáltani, hogy "Ezt nem hiszem el! Nézzétek meg, mit csinálnak?! Felháborító!" De a dolog valóban az. Félreértés ne essék, nem mi vagyunk cukorból (vagyis EndreMan abból van, én nem) és a játékban egyébként is benne van egy jó kis lökdösődés, de amikor már úgy érezzük magunkat, mint aki egy békés Tabáni István est érfelvagdosós depressziója helyett valami punk zenekar koncertjének őrjöngő közönsége közé került, akkor valami elpattan.
Lepadlózva és elszállva
Pedig egyébként a multi nem lenne rossz, hiszen itt vannak az ilyen apróságok, mint például a reklámtáblák, melyeken saját arcképünket láthatjuk, ha éppen mi vagyunk a rekorderek távolugrásban. Ez amellett, hogy szkrínshátolva baromi jól mutat Facebookon, a többiek felé is jelzi, hogy mégis ki az úr a háznál és ha vagyunk annyira jók autóilag, hogy a fix sebességmérő kamerák előtt is elképzelhetetlen sebességgel tudunk elszáguldani, akkor ide is bevéshetjük magunkat, bosszantandó a többi jelentkezőt.
Mindezek mellett adódhat olyan feladat, hogy elsőre elérhetetlennek látszódó helyekre ugorjunk fel autónkkal a versenytársak előtt, vagy éppen egy talpalatnyi területet uraljunk úgy, hogy közben egy tucat vetélytárs próbál letaszítani minket a helyünkről. Az igazi azonban mégis az "A-ból B-be padlógázzal" verseny, mert ebben ragadhatja el a játékost leginkább a versenyszellem. Amennyiben sikerül olyan brigádot kifogni, ahol nem csupa favágó van, egészen jól szórakozhatunk és szívesen feszülünk neki mi is a mellettünk haladónak, mert attól ez mégis Need for Speed, hogy Lipótmező elszabadult betegeiből is beloggolt néhány.
Lopom a saját netem
Ha már itt volt a Linksys Smart Wi-Fi Router AC 1750 HD Video Pro EA6500, fogtam és magammal vittem én is, hogy még csak véletlenül se azért kenődjek fel az alagút bejárata mellett a falra, mert beszaggatott a net. Chavalier kolléga a Halo 4 cikkben elég szépen taglalta a képességeket, amelyekből az USB portok hasznosságát emelném ki. Rádughatunk nyomtatót, vagy épp NTFS fájlrendszerrel formatált merevlemezt. Az utóbbin megtalálható tartalmat pedig a router révén megoszthatjuk más, csatlakozott eszközökkel.
Nem mehetek el amellett sem szó nélkül, hogy ez a cucc szép.
Sokkal szebb, mint a saját szolgáltatóm által kínált feketeség, de nálam ilyen téren a funkció előrébb helyezkedik el, mint a külcsín. Játék közben semmilyen problémát nem találtam, nem röccent, nem akadozott, ki-és bekapcsolás után nem tartott percekig, míg újra magára talált, szóval szépen tette a dolgát. Aztán fogtam magam és átballagtam a szomszédhoz, gondoltam kipróbálom, hogy milyen, amikor lopom a netet, ráadásul inverz tolvaj módra, vagyis saját rooteremre csatlakozom. A két lakás között van néhány támasztó szereppel bíró fal és egy folyosó, illetve a laptop és a Cisco EA6500 között légvonalban kb. 10 méter.
A jelveszteség azonban nem volt annyira jelentős, hogy szomszédommal ne élvezhessük felhőtlenül egy-egy sör társaságában a ruszkik természetközeli közlekedését feldolgozó YouTube videókat akár 1080p-ben is. Röviden tehát a routert szívesebben ajánljuk, mint a Need for Speed: Most Wanted multiját, habár annyi közös mindenképpen van bennük, hogy nem a legolcsóbbak a saját kategóriájukban, ugyanakkor a Cisco esetében azonnal látjuk, hogy minőséget kaptunk a kezünkbe.
