Általában érdemes figyelni egy-egy új Warhammer 40,000-játék megjelenésére, mivel a Games Workshop univerzumának rengeteg olyan része van, ami nemcsak a játéktáblán, hanem a képernyőn is jól szuperál. Ezeknek a videojátékoknak hála lehetünk már például hajóroncsban császkáló űrgárdisták, nekronokkal viaskodó kiborgok, és még inkvizítorként is leszámolhatunk a Káosz mocskos erőivel. Most pedig azt is megnézhetjük, hogyan fest egy bandaháború a 41. évezredben.
A nyüzsgő városok alatt
Ahogy azt már több más Warhammer 40,000-játék esetében is megszokhattuk, a Necromunda: Underhive Wars alapjaként is egy létező társasjáték szolgál, méghozzá a sok évvel ezelőtt megjelent Necromunda, amiben miniatűr figurákkal vívhatunk bandaháborúkat. A Rogue Factor alkotása a hive city-k (gigászi városok többmilliós vagy akár többmilliárdos lakossággal) alatt elterülő Underhive-ba kalauzol el bennünket, ahol az anarchia az úr, és különböző csoportok acsarkodnak egymással. Van a játéknak egy külön sztorival rendelkező, átvezető videókkal megspékelt kampánya, amiben megtanulhatjuk az alapokat és elsajátíthatunk néhány trükköt, szóval ha ezen végigküzdjük magunkat, akkor jóval felkészültebben ugorhatunk fejest a többjátékos részbe.
Az Underhive Wars egy bizonyos szintig a körökre osztott játékok alapjaira építkezik, tehát korlátozottan mozgathatjuk egységeinket a pályán, a támadások és sok egyéb megmozdulás pedig szintén pontokba kerülnek. Ám rögvest a kampány első pályáján feltűnhet, hogy a fejlesztők eszközöltek néhány változtatást a jól bevált formulán. Karaktereinket TPS nézetben irányítjuk, a hagyományosnak mondható kameraállással pedig leginkább csak akkor találkozunk, ha előhozzuk a stratégiai nézetet, ami lecsupaszítva, csak a legfontosabb elemeket mutatva tárja elénk a pályát. Ez az újfajta megközelítés alapvetően nem lenne rossz, viszont nem ad hozzá igazából semmit a játékmenethez, sőt bizonyos esetekben még a tájékozódást is megnehezítheti. A kampánymissziók alatt gyakran annyi a teendőnk, hogy leszámoljunk az ellenséges bandatagokkal, de néha azért plusz feladatokat is teljesítenünk kell, ha tovább szeretnénk haladni.
Érdemes kitérni még a többjátékos részre, ami alaposan megdobhatja a játékkal eltöltött órák számát. Itt ugyanis létrehozhatjuk egyedi bandánkat, amibe aztán tagokat toborozhatunk, majd menedzselhetjük a felszerelésüket és képességeiket. Ha készen áll a brigád, el is küldhetjük őket bevetésre, vagy csak szimplán összemérhetjük a tudásunkat a többi játékossal. A játék ezen része egyébként kifejezetten jól van összerakva, és többé-kevésbé gondoskodik arról, hogy a kampány után se unatkozzunk.
A szép szó ide kevés lesz
Harc közben sokféle fegyvert adhatunk embereink kezébe, de sok múlik azon is, hogy éppen mennyi százalék esélyünk van bevinni a kívánt találatot, és az sem rossz, ha a javunkra tudjuk fordítani a harctér adottságait. Az egységeknek vannak különleges képességeik is, de ezek nem kifejezetten érdekesek, és természetesen az overwatch (amikor az ellenfél körében támadhatunk) sem maradt ki.
Sajnos a mesterséges intelligencia nincs mindig a helyzet magaslatán, és olykor megeshet, hogy nem keveset kell várni, mire végre megmozdul egy ellenfél. Ezt és a suta animációkat leszámítva nagyrészt megállja a helyét a harcrendszer, ami hozza a kötelezően elvárható szintet, de nem érdemes túl sok ötletes megoldásra számítani. Ez pedig úgy összességében igaz az egész játékra is.
Nem mind arany, ami Warhammer
A Necromunda: Underhive Wars már koncepcióját tekintve is hátránnyal indul, mivel véleményem szerint nem a Warhammer 40,000 legérdekesebb témáját dolgozza fel, a furcsán kombinált játékmenet és a hibák pedig csak rontanak a helyzeten. Félreértés ne essék, nem szörnyű a Rogue Factor alkotása, csak éppen olyan semmilyenre sikeredett. Elég csak egy picit szétnézni a játékok között, és máris találhatunk jobb körökre osztott stratégiát, sőt még olyat is, ami szintén ebben a világban játszódik.