Sajnos az egész világot felforgatta a koronavírus világjárvány, amelynek hatására a profi sportligák is felfüggesztették egy időre a működésüket. Az NBA ugyanakkor remek megoldást talált arra, hogy sikerüljön befejezni a szezont, és e sorok írása alatt is zajlanak a párharcok az orlandói Walt Disney Worldben, pontosabban az úgynevezett NBA buborékban. Mivel a 2K minden évben az aktuális új szezon kezdetéhez igazítja a következő NBA 2K játék megjelenését, így elég furcsa helyzet alakult ki, amelyet még az újabb generációs játékkonzolok közeledő debütálása is befolyásolt.
A Visual Concepts csapata ugyanis párhuzamosan fejlesztette az NBA 2K21 jelenlegi és a next-gen verzióit, és az eddig nyilatkozatok alapján nem csupán a látványvilágban tapasztalhatunk majd jelentős különbségeket. Ezt egyrészt kíváncsian várom, másrészt pedig inkább csalódás a jelenlegi 2K21, amiben az újdonságok nem szórakoztatóbb játékélményt, hanem időigényes grindot, frusztráló játékelemeket, furcsa és nehezen szokható irányítást, illetve még több mikrotranzakcióra buzdító húzásokat nyújtanak. De azért nem teljesen reménytelen minden.
NBA 2K20.5
Természetesen ezúttal is játékmódok garmadája áll rendelkezésünkre, a hagyományos meccsektől kezdve játszhatunk az utcán, újból van lehetőség a WNBA csapataival játszani, irányíthatjuk évtizedeken át a kedvenc csapatunk a MyLeague-ben, és general managerként is bizonyíthatjuk a rátermettségünket. Ezek azok a módok, amelyek néhány apróbb MyLeague-hez kapcsolódó újítástól eltekintve ugyanúgy működnek, és ugyanazt kínálják, mint az NBA 2K20-ben.
A WNBA-ben továbbra sem lehet egy sima szezonnál többet játszani, pedig működhetne ugyanúgy, mint a hagyományos MyGM és MyLeague módok - de lehet, hogy ezt az opciót a következő generációra tartogatják a fejlesztők. Viszont több, összesen 67 klasszikus csapattal is játszhatunk már idén, közte a 2018-19-es bajnok Toronto Raptors gárdájával. A jelenlegi csapatok viszont ugyanazok, mint tavaly (kivéve néhány évközi változást), hiszen ugyanaz az a szezon fut, mint a 2K20 megjelenése idején. Ennek megfelelően még nem történt meg a draft, vagyis a játékosbörze, így a MyLeague módban sem szerepel a következő újonc évfolyam.
A MyCareer, ahogy azt az utóbbi években megszokhattuk, kapott egy újabb történetet, ami néhány óra alatt végigjátszható, és valamivel szórakoztatóbb, jobban megírt és szinkronizált, mint a tavalyi sztori. A The Long Shadow című történetben a Junior nevű karaktert irányítjuk, aki egy népszerű ex-NBA játékos fia, így fiatal tehetségként nagy a teher felnőni az apuka karrierjéhez.
Idén is játszani fogunk néhány meccset az egyetemi bajnokságban, de az NBA-be vezető út inkább egy filmszerű élmény, és csak a draftot követően indul be igazán a karrierünk. Főbb szerepekben Michael K. Williams, Djimon Hounsou és Jesse Williams, illetve a játék borítóján szereplő sztárok, Damian Lillard és Zion Williamson is felbukkannak.
Testreszabott játékosunkkal aztán elüthetjük az időt a The Neighborhoodban, ami idén új helyszínre költözött, és ennek megfelelően a 2K Beach nevet viseli. Szokás szerint lehetőségünk van utcai meccseken, hagyományos félprofi 5 az 5 elleni összecsapásokon, és egy rakás szabadidős tevékenységen is részt venni.
Karakterünket továbbra is a VC pontok felhasználásával fejleszthetjük, ami nem gyűlik olyan könnyen napi több óra játékkal sem, mint valódi pénz költésével. Persze egy rakás kozmetikai cuccra, tetoválásra, hajvágásra is lehet szórni a pénzt, de nyilván mindenki arra költi a VC-t, ami neki fontosabb. A MyPlayer Builder funkció egyébként ugyancsak visszatért az NBA 2K20-ból, és még több játékstílusú karaktert lehet vele szerkeszteni, így ezzel érdemes többet foglalkoznia azoknak, akik kedvelik a MyCareer és a Neighborhood módokat.
Csapatépítés és battle pass
A legtöbb újítást a 2K fejőstehene, a MyTeam mód kapta, amelyre a legelhivatottabb játékosok és népszerű videósok simán képesek több ezer dollár összegeket költeni. A heti kétszer érkező újabb promóciós kártyák gyűjtögetését továbbra is csak azoknak tudom ajánlani, akik hajlandók rengeteg időt és/vagy pénzt áldozni a játékra.
Kezdőként, vagy kevésbé tapasztalt játékosként az online módokban minimális az esély, és idén sajnos az offline módok is inkább frusztrálók, mint kellő kihívást nyújtók. Az NBA 2K21-ben a Visual Concepts bevezette a hat héten át tartó szezonok rendszerét, amely során különböző kihívások teljesítésével tapasztalati pontot szerezve léphetünk szintet egészen 40-ig. A kihívások az agenda menüben találhatóak, változó időközönként frissülnek, és nagyjából a szezon felénél már kezdenek nehezen átláthatók lenni.
Arról nem is beszélve, hogy a rendszert úgy tervezték, hogy mesterségesen magasabb legyen az ára bizonyos játékosoknak az aukciós házban. A specifikus küldetések sok esetben egyébként sem könnyűek, aki pedig nem veszi meg folyamatosan az új missziókat nyújtó promóciós csomagokat, esélye sem lesz a szezon végi 40. szintet elérni. A tapasztalati pontokból pedig később egyre több kell egy-egy szintlépéshez - én jelenleg valamivel több mint 30 ezer XP-t gyűjtve a 28. szinten állok, a 40. szinthez pedig összesen 150 ezer XP szükséges.
Ötletes újítás viszont a Limited játékmód, amely minden hétvégén más szabályokkal bír, így annak megfelelően kell egy csapatot használnunk az online összecsapások során. Emellett az Exchange menüben már nem használt kártyáinkat és tárgyainkat cserélhetjük be hasznosabb jutalmakra. A furcsa feltételeket viszont sokszor korlátozza a Limited és az Exchange esetében az Original Owner matrica.
Ez azt jelenti, hogy az adott játékost mi magunk nyitottuk egy pakliból, vagy szereztük meg egy kihívással, nem pedig az aukciós házban vettük - sokszor egy pakli árának töredékéből. Természetesen ennek is az a célja, hogy a játékosok szórják a valódi pénzt VC-re, és minél több csomagot vegyenek. Az első szezon egyik Exchange jutalma például egy Bob Cousy kártya, amelyhez összesen 47 lapot kell beváltanunk - ebből pedig 39-en kell szerepelnie az Original Owner matricának.
Ami pedig még inkább megnehezíti a kezdő játékosok életét a MyTeamben, az a rosszul kalibrált nehézségi szintek, valamint a dobás mechanikájának teljes átdolgozása.
Visszatért a Domination mód, amelyben minden NBA csapat-ból szerezhetünk egy-egy játékost, viszont ehhez a legnehezebb, Hall of Fame szinten kell küzdeni a mesterséges intelligencia ellen. A játékciklus elején a kosarasok gyenge értékekkel rendelkeznek, így a fakezű, lomha játékosainkkal egyáltalán nem szórakoztatóak a meccsek. Az élményen pedig tovább ront a buta mesterséges intelligencia, amelyik nem hajlandó kimozogni a sarokban üresen álló játékosokra, máskor pedig nem reagál a festékre betörő támadókra.
A három-három elleni Triple Threat pedig már nem Rookie, vagyis a legkönnyebb szintről indul, hanem egyből a harmadik legnehezebb All-Star szinten dob be a játék a mélyvízbe. A kisebb pályán pedig még játékokat sem lehet futtatni, így még nehezebb a dolgunk. Alapvetően pedig a Pro, vagyis a második legkönnyebb szinten sem egyszerű nyerni, mivel ebben az esetben a gép is jóval könnyebben szerez pontokat, így gyakori, hogy akár 70-80%-kal dobó csapat ellen kell helytállni. A 2K20-ban nem volt probléma a nehézségi fokozatokkal, kellő kihívást nyújtottak, elég furcsa tehát, hogy idén ezt nem tudta megoldani a fejlesztőcsapat.
Téglagyár
A játék látványvilágára idén sem lehet panasz, gyakorlatilag ugyanazt kapjuk, mint az NBA 2K20-szal, ami tavaly is a játék egyik erőssége volt. A mozgásvilág viszont kicsit változott, és már nem annyira robotszerűek egyes animációk, mint korábban. Néhány bugyuta mozdulat ugyan még előfordul, viszont összességében egy NBA meccs a sima Play Now módban élethűbbnek tűnik, mint az előző játékban.
A cselezés és a dobás rendszere viszont alapjaiban változtak, és míg előbbi esetében ez nagyszerű újítás, utóbbi esetében sokan inkább a tavalyi rendszernél fognak maradni. A jobb analóg karral szabadabban lehet mozogni és egymásra fűzni a mozdulatokat, így az utcai meccseken és a Beachen ez roppant szórakoztató élményt nyújt. A jobb analóggal ezzel együtt már csak úgy lehet dobni, hogy közvetlenül lefelé húzzuk azt, így nem fogjuk véletlenül egy mozdulatsor közben elhajítani a labdát. Az úgynevezett Shot Stick dobás funkció lényege pedig, hogy a jobb karral célzunk, és nem az időzítés dönt a sikerességről. Ezzel a legnagyobb baj, hogy inkonzisztens, a célzó indikátor pedig túl kicsi, hogy könnyen látható legyen a tökéletes dobást jelző csík, így akár a legnagyobb sztárokkal is hatalmas hományokat lehet dobni.
A tavalyról ismert rendszerben - vagyis amikor a sikeresség az időzítéstől függ - pedig a megjelenést követő héten szinte lehetetlen volt tökéletesen időzíteni az indikátornak köszönhetően. Magasabb nehézségi szinteken az olyan dobások, amelyek az 2K20-ban néha beestek a nem maximálisan pontos időzítés ellenére, a 2K21-ben téglaként csapódtak a gyűrűre vagy a táblára. A dobásrendszerhez azóta érkezett egy javítás, viszont triplát továbbra is roppant nehéz dobni a kevésbé ügyes játékosokkal - még akkor is, ha egyébként a való életben az a kosaras átlagos szinten képes távolról dobni.
Az NBA 2K21 összességében tehát nem igazán kínál többet, vagy jobb játékélményt, mint a sorozat tavalyi kiadása, újításai pedig megosztóak lesznek. Az új NBA szezon kezdetéig nem érdemes elkezdeni a MyGM és MyLeague módokat, a MyCareer történetéért és a néhány újdonsággal feldobott, de a játékra valódi pénzt költő játékosoknak előnyt nyújtó MyTeamért pedig nem éri meg megvenni a játékot.
Hacsak valaki nem hatalmas rajongója a sorozatnak, vagy szívesen költ VC-re, inkább maradjon a 2K20-nál, és várja meg a 2K21 új generációs kiadását, ott talán kicsit összekapottabb eredményben reménykedhetünk. Bár ez csak kósza remény, a széria pár éve világosan látható pályán ível lefelé, mint egy szép 3 pontos dobás vége, csak itt éppen háttal a palánknak hajították el a lasztit.
