Az NBA 2K sorozat grafikája, illetve a játékmenetet általában meghatározó animációi a franchise nagy erősségei az előforduló bugok ellenére, viszont a next-gen, illetve a PS4-re és Xbox One-ra kiadott NBA 2K21 közötti legnagyobb különbség minden kétséget kizáróan a látványvilág. A felújított grafikai motornak köszönhetően szinte zavarba ejtően élethűek az NBA sztárjai, de a fejlesztők még arra is vették a fáradságot, hogy a kevésbé ismert, a cserepadok végén ücsörgő játékosok kinézetét is a lehető legjobban modellezzék.
Több figyelmet kaptak az edzők, a nézőtér és a stadionok is, így az arénák atmoszférájára nem lehet panasz - a látvány tekintetében ilyen minőségi kosárszimulációt még nem kaptunk. Még ha néha túl nagy a hangsúly a realisztikus izzadtságcseppek modellezésén, le a kalappal a Visual Concepts csapata előtt, hogy igyekeztek minden apró részletet kidolgozni. A mérkőzések hangulatához hozzátartozik még a kommentátorcsapat, amely az egyébként nagyszerű Kevin Harlant és társait váltva ezúttal Brian Anderson, Grant Hill és Allie LaForce is színesebbé teszik a szimulációs élményt.
Az új grafikai motornak köszönhetően ugyanakkor a játékosok mozgása is megváltozott a jelenlegi generációs 2K21-hez képest. Még mindig rengeteg jelenetet az animációk döntenek el, viszont az irányítás precízebb, mint korábban, és ennek leginkább a védekezésben jut nagyobb szerep. Finomabb mozdulatokkal irányíthatók a játékosok, kevésbé "csúszkálnak" a pályán, így aki ügyesebb a kontrollerrel, sokkal szorosabban foghatja a labdás embert, mintha csak a mesterséges intelligenciára bíznánk a védelmet. Az MI szintén fejlődött a PS4-es és Xbox One-os verzióhoz képest, a játékosok jobban képesek olvasni a támadókat, és nem hagynak teljesen üresen olyan területeket, ahol épp betörne a támadó. A pick-and-roll támadásokra viszont még sokszor nehezen képes jól reagálni a gép, ez támadó és védekező oldalon is gyakori jelenség.
Az NBA karrier árnyékában
A karriermód, vagyis a The Long Shadow története gyakorlatilag ugyanaz maradt, viszont bővült egy szállal, amelyben a főszereplőnkkel a középiskolából kikerülve nem egyetemi csapatban, hanem a G League-ben kell helytállnunk.
Ami viszont a legnagyobb újítás, hogy ezúttal női kosarassal is belevághatunk a karrierbe az egyszerűen csak The W-nak nevezett módban. Ebben az esetben egy újonc WNBA játékos a karakterünk, és ugyan nem kapunk a The Long Shadow-hoz hasonló filmes történetet, a kosarasunkkal a pályán és azonkívül is a WNBA meghatározó szereplőjévé válhatunk. Lehetőség van online 3v3 módra is (ha nincs elég ember, a mesterséges intelligencia kiegészíti a csapatokat), viszont a Parkot leváltó The City világát csak NBA játékossal fedezhetjük fel.
Városnéző túra
Azok számára, akik a karriermód helyett a saját játékosukkal inkább az online pályákon bizonyítanának, a hatalmas The City biztosít lehetőségeket. A GTA-sorozatra emlékeztető városrészekben bevásárolhatunk egy rakás kiegészítőből, és gyakorlatilag mindent ugyanúgy megtalálunk, mint a korábbi Park módban. A város négy különböző zónára van felosztva, így az egyes kerületeket képviselve extra tapasztalati pontokat és VC-t gyűjthetünk a játékosunkkal. A város viszont a maximális 100 ember számára hatalmas, így a sok teendő ellenére mégis üresnek érződhet. Fontos még megjegyezni, hogy a MyPlayer mentéseinket nem vihetjük át a korábbi konzolgenerációról, vagyis kezdhetjük a VC-gyűjtögetést és/vagy mikrotranzakciós fizetést teljesen elölről. Utóbbi egyébként nem változott, a Virtual Currency még mindig drága, és mindenért ezzel kell fizetni a MyPlayer illetve a The City módban.
Csapatépítés felsőfokon
A kártyagyűjtögetős-csapatépítős mód szinte teljesen ugyanaz maradt, mint a korábbi konzolokon, ennek pedig legfőbb oka, hogy a generációk közötti átjárást remekül megoldották a fejlesztők. A PS4-en vagy Xbox One-on rengeteg idővel vagy pénzzel megalkotott csapatunk ugyanúgy használható PS5-ön és Xbox Series S/X-en, mindössze a játékosok teljesítményét befolyásoló badge-ek rendszere változott. Ezek nagyobb részét leginkább csak átnevezték, vagy többet egybegyúrtak, így a funkció igazából nem változott, csak a dizájn. A generációk között pedig az aukciós ház is elérhető, ami praktikus megoldás, hogy egyes játékosok ára ne szökjön hirtelen indokolatlanul magasra valamelyik konzolgeneráción a lapok ritkaságából adódóan. A játékmódban a Triple Threat és a Triple Threat Online pályái kaptak új kinézetet, ami kellemes változtatás a korábbi fekete alapon neon színezésű felületekhez képest.
Említést érdemel még a MyNBA, amelyet a korábbi MyLeague és MyGM módokból gyúrtak össze a fejlesztők. Az aprólékosan testreszabható, rengeteg beállítással és lehetőséggel bíró franchise mód szerintem a 2K nagy erőssége a többi sportjátékhoz képest. Viszont mivel az év során nem lehet hozzá új tartalmat gyártani, vagy valamilyen módon mikrotranzakcióval fűszerezni, a fejlesztők részéről hamar feledésbe merül. Aki tehát inkább kosárlabda szimulációra vágyik, adjon egy esélyt ennek a módnak, ami a next-gen roppant gyors betöltési idejével még szórakoztatóbb és tartalmasabb élményt nyújt, mint korábban.
Néhány grafikai hiba, valamint a mesterséges intelligencia ügyetlenkedése továbbra is előfordul, viszont a látvány mindenképpen hatalmas előrelépés. A játék tempója az átdolgozott animációknak köszönhetően kevésbé dinamikus és árkádszerű, jobban hajlik a szimuláció felé. Egyes játékosok dobómozdulatai és a cselek animációi viszont jelentősen különböznek a korábbi generációs változathoz képest, de ennek leginkább a MyTeamben van jelentősége, ahol fontos, hogy a legapróbb előnyöket is kihasználhassuk az ellenfelekkel szemben.
Mindent összevetve a játék bőven megéri az újgenerációs próbát, nyitánynak sokkal jobb, mint az ugyanezen címen futó élmény az előző konzolok záróakkordjaként.
