Fura egy tesztet azzal kezdeni, hogy tessék most azonnal megkeresni az előző részről tavaly írt értékelésünket, de most pontosan ezt ajánlom mindenkinek. Annak idején a felvezetőben azt fogalmaztam meg, hogy érződik a fejlesztők törekvése, hogy ha kimászni nem is tudnak, legalább derékig kitapossák magukat abból a posványszagú dagonyából, amit az utóbbi években a témában megjelent címek teremtettek.
Sőt, egészen optimistán fogalmaztam, megelőlegezve a 704 Games-nek a bizalmat, hogy ha az ötödik részre legalább ennyi energiát fordítanak, akkor kimondottan elégedettek lehetünk. Nos, nem túl nagy spoiler, ha elárulom, nem így történt.
Mert valahogy úgy képzelem el a Nascar Heat 5 fogantatásának első pillanatait, hogy ült a fejlesztői csapat a charlotte-i tárgyalóban és talán már későre is járt, ráadásul vélhetően egy gyönyörű pénteki este volt, mindenki már a hétvégére készült. John fejében a szombat délutáni grillezés járt, Jack lelki szemeivel látta magát, amint a Lake Wylie partján pattintja a hűtőtáskából kivett sört pecázás közben. Ekkor lépett be az irodába Colin Smith elnök, és köszönés nélkül kijelentette: "Gyerekek, mégiscsak abban a városban vagyunk, ahol a NASCAR hősök csarnoka, plusz a jogokat is megvettük néhány éve, szóval ideje lenne kiadni az ötödik részt!".
Alighanem súlyos csend telepedhetett a helyiségre, Jack képzeletbeli sztékje azonnal odaégett, John víziójában beszakadt a damil, és eltört a bot. A gondterhelten ráncolt homlokok övezte néma csendet egy gyakornok félénk hangja törhette meg: "Mi lenne, ha átcímkéznénk?". Colin Smith, a cég elnöke erre feltehetően megsemmisítő erejű pillantással jutalmazhatta az érvényesülni vágyó fiatalt, ám néhány másodpercnyi gondolkodás után ezt mondhatta: "Ez az! Munkára!". És megszületett a Nascar Heat 5.
Mert sajnos pontosan erről van szó, tehát még a grafikus sem izzadhatott meg nagyon, aki a borítót készítette, hiszen egy normálisnak nevezhető informatika oktatást kapott, éppen ballagni készülő nyolcadikos is összerak Photoshopban egy képet úgy, hogy a négyes helyére az ötös szám kerüljön. Szívem szerint tehát azt mondanám, aki ismeri, vagy játszott is a negyedik résszel, az menjen inkább és sétáltassa meg a kutyát, vagy ugorjon el csirkemellért a holnapi ebédhez, aki pedig arra kíváncsi, hogy vajon milyen lett az ötödik rész, olvassa el a negyedikről szóló írásunkat. De felelős gondolkodású szerzőként nem mondhatok ilyet, szóval lássuk, mit is tartalmaz a legújabb iteráció.
Ctrl+C - Ctrl+V
Cikkíróként az egyik legnehezebb feladat, amikor egy már meglévő szöveget jelentősen meg kell húzni, tehát például helyhiány miatt bizonyos mondatokat ki kell venni. Nos, most mellétennék még egyet, ez pedig egy már publikált írás újrafogalmazása. Olyan, mint amikor iskolás koromban könyvből puskáztam, de nem szerettem volna, hogy teljesen egyértelmű legyen, ezért igyekeztem átfogalmazni a mondatokat, mert úgysem hitte volna el rólam a tanár, hogy bemagoltam. És ezzel ígérem, elengedem ezt a témát, hogy a Nascar Heat 5 csak az előző rész átcímkézett változata (pedig így van), és igyekszem a lényegre koncentrálni.
Tehát, kezdjük rögvest azzal, ami a játékba lépve először fogad, és legyen ez a karriermód. Amennyiben nem vagyunk restek, pelyhes állú újoncként fogunk indulni, és onnan kell eljutnunk odáig, hogy még Joey Logano és Chase Elliott is csak pedálos moszkvicsos kezdőnek tűnjön hozzánk képest. Ez azonban nem megy egyik napról a másikra, hiszen pályánk kezdetén annyira nímandok vagyunk, hogy még a telefonunk is csak akkor szólal meg, amikor éppen beállítjuk rajta az új csengőhangot.
Ezen azonban kitartó és szorgos, de legfőképpen sikeres munkával tudunk változtatni, és egyre több szponzori matrica kerül az autónkra, illetve felvarró a tűzálló overállunkra. Ahogy mind jobban megismerik a nevünket a szakmában, úgy nyílnak meg előttünk az újabb és újabb versenysorozatok, illetve nő a büdzsé is. Ezzel kapcsolatban érdemes odafigyelni a szponzori kívánságokra, mert azok teljesítésével még szebben és még jobban csörög a kassza, meg egyébként is, melyik pénzes szponzor nézné jó szemmel, hogy az embere valahol hátul kullog.
A valódi kiteljesedéshez azonban igencsak kell egy csapat, mert ez nem a Verdák, ahol Villám McQueen eleinte akkora arccal nyomta, hogy a tréleren kívül a teljes brigádja otthagyta. Embereink pedig nem abból élnek, hogy olykor eldurrantunk nekik egy Coelho idézetet, vagy ingyen kapják a kávét a pitben, tehát ha valóban jó eredményeket várunk, oda kell figyelnünk mindenre.
Ismét a volán mögött
Éppen eleget szenteltünk már a körítésnek, lássuk, milyen a száguldás a Nascar Heat 5-ben. Mit mondhatnék, ugyanolyan, mint az előző részben, de arról volt szó, hogy ezt nem durrantom el többet, szóval kicsit kifejtem.
Élvezetes, megfelelő sebességérzetet nyújtó, inkább árkád, semmint szimulátoros irányításról beszélhetünk, ami azonban nem hátrány, mert ha sikerül ráállnunk a folyamatos körözésre, egészen beleélhetjük magunkat a versenybe. Ellenfeleink nem túl okosak, jönnek-mennek, hol mellettünk, hol belénk, de a Nascar már csak ilyen.
A grafika is ehhez illeszkedik, mert különösebben nem kell belekötni, de ne számítson senki retinapukkasztó látványvilágra. A járművek maguk szépek, a belső nézettel sincs gond, igaz, egy ilyen versenyautó kabinja amúgy sem olyan anyagokat tartalmaz, mint a mekkai nagymecset. Hangok terén kifejezetten elégedettek lehetünk, megfelelő hangrendszer mellett szépen visszakapjuk az eredeti hangorkán digitális mását, beleértve a mindenféle ramatyok zörgését is az kasznin belül.
Befutó
Összességében elmondható, hogy amennyiben nem volt szerencsénk a negyedik részhez, akkor sem feltétlen kell kapkodnunk az ötödikért, hiszen az előd kedvezőbb áron vásárolható meg, és tulajdonképpen ugyanazt kapjuk, mint a legfrissebb darabban. Tehát kellő mennyiségű tartalmat, szórakoztató versenyeket, és ha éppen akad néhány versenyző a szervereken, akár jóféle online élményeket is.
Ugyanakkor továbbra sincs megfelelő sérülésmodell, márpedig a Nascar versenyek egyik tipikus tulajdonsága, hogyha valami gebasz van, akkor az általában nem merül ki egyetlen autó kavicságyba sodródásában. Tehát sok pozitív dolgot felsorolhatunk, de mivel a témakörben még az ili pocoknyúlnál is csekélyebb számú címet sorolhatunk fel, akkor is vele kellene beérni, ha egy hétéves gyerek rakta volna össze Scratchben.
