Talán 14 éves lehettem, amikor először láttam a Naruto anime első részét. Azóta eltelt 13 év, az anime egy új korszakba lépett Borutóval, a manga véget ért, én pedig mindettől függetlenül még mindig hátratett kezekkel rohangáló nindzsa akarok lenni. Szerencsére megjött a Shinobi Striker, amelyben megannyi sónenrajongó társammal együtt megélhetem álmaimat.
A tűz országa
A Shinobi Striker a Boruto-érában játszódik, ami azt jelenti, hogy Naruto már teljes rangú hokageként egyengeti Konoha falujának ügyes-bajos dolgait. Haverja, Szaszuke állandóan valami küldetésen van távol, Szakura pedig jobbára inkább már csak a házimunkával foglalkozik. Az elmúlt korszak nagyjai velünk együtt felnőttek, és sajnos nekik már nincs idejük arra, hogy levadásszák mondjuk a rejtett köd démonát. A mi feladatunk lesz Konohába érkezett nindzsákként védelmezni a falut a külső és belső fenyegetésektől. Ehhez első körben szükségünk lesz egy karakterre, akinek a játék elején meghatározhatjuk származását, beállíthatjuk, milyen legyen a haja, szeme, szemöldöke stb. Itt fontos megjegyezni, hogy avatárunkat később jóval több opcióval tudjuk majd finomítani, de a lényeg, hogy az itt összerakott figura lesz a mi történetünk főhőse. A bejelentkezés után belefutunk Kakasiba, aki láthatóan élvezi, hogy Naruto átvette hokageköpenyét. Nagy örömében ránk is bíz néhány tanulóküldetést, amelyeket mind a VR Ninja arénában játszunk le. A Boruto-korszakra Konoha már annyira fejletté vált, hogy a sinobikat virtuális valóságban edzik, ennek a technológiának köszönhetően pedig átélhetjük majd a korábbi éra nagyobb csatáit is. Gyakorlatilag ez a VR-körítés az, ami lehetővé teszi, hogy a saját karakterünkkel vehessünk részt Naruto történetének fontosabb összecsapásaiban. Akárhogy is, a lényeg, hogy a játék első küldetései alatt megtanuljuk irányítani karakterünket, aztán elengedik a kezünket, és kezdődhet a valódi kaland.
A negyedik nindzsaháború
A játék alapvetően PvP-re épít, és bár van PvE játékmód a VR Ninja Arenában, az időnk nagy részét nem azzal töltjük majd. Narutóval fogunk inkább sokat lógni, mivel nála lehet jelentkezni rangsorolt és normál PvP-viadalokra. Mindkettőben négy játékmód különböző térképei várnak bennünket. A Ninja Battle-mód neve tökéletesen leírja mibenlétét: addig gyilkoljuk a másik csapat tagjait, amíg el nem fogy a feléledési lehetőségük.
A Base Battle-ben három, a csatatéren megjelölt pontból kell kettőt elfoglalnunk, és megtartanunk addig, amíg a képernyőn látható mérő meg nem telik. A Flag Battle a klasszikus zászlófoglalós móka, amelynek során le kell nyúlnunk az ellenfél lobogóját, és haza kell vinnünk. Az utolsó játékmódban, a Barrier Battle-ben pedig az egyik csapat védekezik, a másik támad. A támadóknak az a feladatuk, hogy elfoglaljanak két tornyot, ezzel levegyék az erőteret a célpontról, és megsemmisítsék azt. A védők értelemszerűen ezt próbálják megakadályozni. Ezek a módok nem kimondottan eredetiek, de a Shinobi Striker harcrendszere miatt izgalmassá válnak, mert pörgős, könnyen megtanulható, mégis rejt mélységeket.
A játékoskarakterek négy kategóriája a támadó, a védekező, a távolsági és a támogató. Bármikor válthatunk közöttük akár meccs közben vagy elhalálozás után is. Mindegyikhez összerakhatunk egy saját összeállítást, ami azt jelenti, hogy megválaszthatjuk a stílushoz tartozó fegyverünket, ruhánkat és ami a legfontosabb, a dzsucuinkat. (A dzsucuk harci technikák, amelyek adott stílushoz vannak hozzárendelve, és egyszerre hármat választhatunk belőlük.)
Az alaptechnikákat billentyűzeten az 1-es és 2-es gombokra rendelhetjük, és bármikor használhatjuk őket, amikor éppen nincsenek cooldown alatt. A harmadik magunkkal vihető képesség, a titkos dzsucu azonban egy kivégzőmozdulat, amit csak hosszú harcok után aktiválhatunk. A dzsucuk egyébként az animében és a mangában látott mozdulatok: megkapjuk a teleportálást, a villámló Csidorit, Szaszuke összes különböző tűztámadását, faelemű védőburkokat és még rengeteg mást. Ha láttál valamit a tévéképernyőn, akkor az valószínűleg benne van a játékban. Egy idő után békákat és kígyókat is megtanulhatunk megidézni, már amennyiben az ehhez megfelelő mestert választjuk.
Sok múlik a tanáron
A Shinobi Striker nagyon jó módszerrel csempészett egy kis RPG-szerű fejlődési rendszert is a játékba. Választhatunk magunk mellé egy mestert, aki a Naruto ikonikus karaktereinek holografikus változataiból kerül ki. Ha szeretnénk, tanulhatunk Szaszuke vagy Itacsi szárnyai alatt, de akár Deidarát vagy Paint is választhatjuk. Minél többet harcolunk valamelyikük nevében, annál jobb lesz vele a kapcsolatunk, és annál több dzsucut tanulhatunk meg tőle. Ha például igazi Ucsiha akarsz lenni, és Szaszuke nevében ugrasz csatába, akkor egy idő után megtanulhatod a Csidorit és feketeláng-alapú támadásait, de ha Sikamarut választod, akkor az árnyékmegszállásra épülő képességeket sajátíthatod el.
Kezdéskor nem lesz elérhető mind a húsz választható mester, de minél többet játszol, és minél több VR PvE-küldetést teljesítesz, annál több nyílik meg előtted.
Ha már megtanultad egy mester minden spéci mozdulatát, akkor is érdemes maradni a választottaddal, mert így egy idő után a karakterhez tartozó hajstílusok, ruhadarabok és egyéb kozmetikai apróságok is elérhetővé válnak. Ha mindig is az volt az álmod, hogy magadra húzd Sai köldökvillantó ingét, akkor itt a lehetőség.
Egyébként kozmetikai cuccokból több mint 4000 vár ránk. Többségüket különleges idézőtekercseken át szerezhetjük be, amelyek gyakorlatilag papírformájú lootládák, de egyrészt csak és kizárólag játékbeli pénzért lehet venni belőlük (valódiért nem), másrészt két marokkal szórja őket a játék. A tekercsek rejtik a legmenőbb cuccokat: vannak Anbu-maszkok, különböző köpenyek, vállra tehető békák, hatalmas, csillogó animekardok, de még Naruto kilenc lángoló farkát is magunkra aggathatjuk, ha van akkora szerencsénk, hogy rábukkanunk. Néhány óra után már több száz variációs lehetőség állt rendelkezésemre, pedig csak pár achievementet és küldetést teljesítettem. A testreszabási lehetőségekre senkinek sem lesz panasza.
A csúninná válás útján
Nagyon nehéz egyébként bármilyen téren belekötni a Shinobi Strikerbe. A játéknak még a PC-s portja is rendben van: az egér és a billentyűzet teljesen vállalható irányítási forma, sőt valószínűleg kényelmesebb is így játszani, mint kontrollerrel. Ezt nagyon ritkán mondhatjuk el Bandai játékok PC-s verzióiról. Futási teljesítményével sem volt gond: már egy közepes gépen is vidáman pörög 60 fps-sel. Látható is egyébként, hogy a grafika itt inkább funkcionális, mint látványos. A tükörsima akció volt a fejlesztők célja, amit sikerült is hibátlanul teljesíteni. A játékmenet olyan ütemben pörög, mint egy Quake- vagy egy GunZ-meccs. Mondjuk ennek jelentkezett egy olyan hátránya, hogy az első pillanatokban fogalmunk sem volt, mi történik a képernyőn, de ahogy elkezdtük megismerni saját dzsucuink működését, és hozzászokni a meccsek iszonyatos tempójához, azonnal magával ragadott. Az igazán nagy eredménye ennek a játéknak az, hogy bár a Naruto-hangulat tökéletesen a helyén van benne, még annak is szórakoztató lehet, aki egy részt sem látott az animéből. A Naruto to Boruto: Shinobi Striker az első perctől magával ragadó, szórakoztató és halálos iramban pörgő akciójáték, amit minden sónenmanga-rajongónak érdemes kipróbálnia.
